Jónás megmenekül.
1Az Úr odarendelt egy nagy halat, hogy nyelje el Jónást. Jónás három nap és három éjjel a hal gyomrában volt.
2A hal gyomrában Jónás így imádkozott az Úrhoz:
3Szorongattatásomban
az Úrhoz folyamodtam,
és ő meghallgatott;
az alvilág gyomrából kiáltottam,
és ő meghallotta hangomat.
4A mélybe vetettél, a tenger mélyére,
körülvett az áradat;
örvényeid és hullámaid
összecsaptak fölöttem.
5Így szóltam: Elvetettél színed elől.
Bárcsak meglátnám még
szent templomodat!
6A vizek torkomig hatoltak,
körülvett a mélység,
hínár borítja fejemet
7a hegyek tövében.
Leszálltam a föld alatti országba,
a régmúlt idők népei közé,
de kimentetted a pusztulásból életemet,
Uram, én Istenem!
8Amikor elcsüggedt a lelkem,
az Úrra emlékeztem,
és imám eljutott színed elé,
szent templomodba.
9Akik mihaszna (bálványokat) szolgálnak,
elfordulnak az irgalmasságtól.
10Én azonban a dicséret szavát
mutatom be neked áldozatul;
teljesítem, amit fogadtam,
mert az Úrtól jön a szabadulás.
11Az Úr szólt a halnak, és az kivetette Jónást a szárazra.