Jónás megmenekül.
1Az Úr odarendelt egy nagy halat, hogy nyelje el Jónást. Jónás három nap és három éjjel a hal gyomrában volt.
2A hal gyomrában Jónás így imádkozott az Úrhoz:
3Szorongattatásomban az Úrhoz folyamodtam, és ő meghallgatott; az alvilág gyomrából kiáltottam, és ő meghallotta hangomat.
4A mélybe vetettél, a tenger mélyére, körülvett az áradat; örvényeid és hullámaid összecsaptak fölöttem.
5Így szóltam: Elvetettél színed elől. Bárcsak meglátnám még szent templomodat!
6A vizek torkomig hatoltak, körülvett a mélység, hínár borítja fejemet
7a hegyek tövében. Leszálltam a föld alatti országba, a régmúlt idők népei közé, de kimentetted a pusztulásból életemet, Uram, én Istenem!
8Amikor elcsüggedt a lelkem, az Úrra emlékeztem, és imám eljutott színed elé, szent templomodba.
9Akik mihaszna (bálványokat) szolgálnak, elfordulnak az irgalmasságtól.
10Én azonban a dicséret szavát mutatom be neked áldozatul; teljesítem, amit fogadtam, mert az Úrtól jön a szabadulás.
11Az Úr szólt a halnak, és az kivetette Jónást a szárazra.