Az Úr angyalának fenyegető szavai.

¹Az Úr angyala fölment Gilgalból Bételbe, és így szólt: „Kihoztalak titeket Egyiptomból, és elvezettelek erre a földre, amelyet esküvel ígértem atyáitoknak. Ezt mondtam: Nem szegem meg szövetségemet soha.

²De ti se kössetek szövetséget ennek a földnek a népével, hanem pusztítsátok el oltáraikat. Ti azonban nem hallgattatok szavamra. Miért tettétek ezt?

³Aztán azt is mondtam: Nem űzöm el ezeket a népeket előletek. Szorongassanak benneteket, isteneik meg legyenek csapda a számotokra.”

⁴Amikor az Úr angyala elmondta Izrael fiainak ezeket a szavakat, a nép hangos sírásra fakadt.

⁵Ennek a helynek a Bokim nevet adták, és áldozatot mutattak be ott az Úrnak.

A BÍRÁK KORÁNAK ISMERTETÉSE

Józsue halála.

⁶Józsue akkor elbocsátotta a népet, Izrael fiai pedig mind elindultak, ki-ki a maga örökrészébe, hogy birtokba vegyék a földet.

⁷Amíg Józsue élt, s a vének életben voltak, akik túlélték Józsuét és még látták azokat a nagy tetteket, amelyeket az Úr Izrael javára végbevitt, a nép az Úrnak szolgált.

⁸Józsue, Nun fia, az Úr szolgája száztíz éves korában halt meg.

⁹Azon a földön temették el, amely osztályrészül jutott neki. Timnat-Hereszben Efraim hegyén a Gaas-hegytől északra.

¹⁰És amikor ez a nemzedék megtért atyáihoz, egy más nemzedék nőtt fel utána, amely nem ismerte az Urat, sem azt, amit Izraelért tett.

A nép hűtlensége a bírák idejében.

¹¹Izrael fiai azt tették, ami gonosznak számít az Úr szemében, és a Baáloknak szolgáltak.

¹²Elhagyták az Urat, atyáik Istenét, aki kivezette őket Egyiptom földjéről, és más isteneket követtek, a körülöttük lakó népek isteneit. Ezeket imádták, az Urat pedig haragra ingerelték.

¹³Elhagyták az Urat, s Baálnak és Asztarténak szolgáltak.

¹⁴Az Úr haragra lobbant Izrael ellen. Rablók kezére adta, akik aztán kifosztották őket. Kiszolgáltatta őket körülöttük élő ellenségeiknek – nem voltak képesek ellenállni nekik.

¹⁵Bárhova mentek is, az Úr keze ellenük fordult, amint megmondta nekik az Úr, s amint megesküdött nekik az Úr. Így aztán végső nyomorúságra jutottak.

¹⁶Akkor az Úr bírákat támasztott nekik, és kiszabadította őket elnyomóik kezéből.

¹⁷De bíráikra sem hallgattak. Idegen istenekkel paráználkodtak, leborultak előttük: Nagyon hamar letértek arról az útról, amelyen atyáik jártak, akik hallgattak az Úr parancsaira: nem úgy jártak el, mint azok.

¹⁸Amikor az Úr bírákat támasztott nekik, az Úr a bíróval volt, és kiszabadította őket ellenségeik kezéből, amíg csak élt a bíró. Az Úr ugyanis megkönyörült rajtuk, amikor siránkoztak elnyomóik igája alatt.

¹⁹Amikor azonban meghalt a bíró, visszaestek, és még nagyobb gonoszságokat követtek el, mint atyáik: idegen istenekhez szegődtek, nekik szolgáltak, előttük borultak le, és nem hagytak föl atyáik tetteivel s megrögzött viselkedésével.

Az idegen népek Kánaán földjén.

²⁰Az Úr haragja fellángolt Izrael ellen. Így szólt: „Mivel ez a nép megszegte a szövetséget, amelyet atyáikkal kötöttem és nem hallgatott szavamra,

²¹nem pusztítok el egyet sem ezek közül a népek közül, amelyeket Józsue meghagyott, amikor meghalt” –

²²hogy próbára tegye általuk Izraelt: vajon az Úr útjain járnak-e, mint atyáik jártak, vagy sem.

²³Az Úr ezért hagyta meg ezeket a népeket, nem siettette pusztulásukat és nem adta őket Józsue kezébe.