1. A BÖLCS SALAMON

Bevezetés.

1Salamon rokonságba került a fáraóval, Egyiptom királyával; elvette a fáraó lányát, és Dávid városába vitte, míg föl nem építette palotáját, az Úr templomát meg Jeruzsálem körül a falat.

2A nép még a magaslatokon mutatta be az áldozatot, mert egészen addig nem építettek házat az Úr nevének.

3Salamon szerette az Urat, s atyja, Dávid parancsaihoz tartotta magát; mindazonáltal ő is a magaslatokon áldozott és tömjénezett.

A király álma Gibeonban.

4A király elment Gibeonba áldozatot bemutatni. Ez volt ugyanis a legjelentősebb magaslat. Ezer égőáldozatot mutatott be Salamon ott az oltáron.

5Gibeonban megjelent az Úr Salamonnak, éjszaka, álmában. Így szólt az Isten: „Kérj, mit adjak neked!”

6Salamon azt felelte: „Nagy irgalommal voltál szolgád, az én atyám, Dávid iránt: hűségesen, jó lélekkel és egyenes szívvel járt színed előtt; mindvégig irgalommal voltál hozzá: megajándékoztad egy fiúval, aki most a trónján ül.

7Igen, Uram és Istenem, királlyá tetted szolgádat atyám helyett. De hát fiatal ember vagyok, nem tudom, miként kell uralkodni.

8Ráadásul kiválasztott néped élén áll szolgád, egy nagy nép élén, amely akkora, hogy se szeri, se száma.

9Adj hát szolgádnak éber szívet, hogy meg tudja különböztetni a jót meg a rosszat. Mert hisz ki tudná másképp kormányozni ezt a te népes népedet?”

10Tetszett az Úrnak, hogy Salamon ilyen kéréssel fordult hozzá.

11Ezért így szólt hozzá az Úr: „Mivel épp ezzel a kéréssel fordultál hozzám, nem hosszú életet vagy gazdagságot kértél magadnak, nem is ellenséged életét kérted, hanem bölcsességért könyörögtél, hogy szem előtt tartsd az igazságot,

12lásd, megadom neked, amit kértél. Bölcs és értő szívet adok neked, amilyen nem volt előtted, s nem lesz utánad sem.

13Ráadásul azt is megadom, amit nem kértél, a gazdagságot és a dicsőséget, hogy nem lesz a királyok közt hozzád hasonló.

14S ha az én útjaimon jársz, megtartva parancsaimat és törvényeimet, amint atyád, Dávid járt, hosszú életet ajándékozok neked.”

15Amikor Salamon fölébredt, látta, hogy álma volt. Visszatért Jeruzsálembe, az Úr szövetségének ládája elé lépett, és égőáldozatot mutatott be, majd bemutatta a közösség áldozatát, és ünnepi lakomát rendezett szolgáinak.

A salamoni ítélet.

16Akkortájt elment a királyhoz két szajha. Eléje járultak, s az egyik asszony azt mondta:

17„Engedj meg, Uram! Én, és ez az asszony itt ugyanabban a házban lakunk. Szültem a jelenlétében a házban.

18Három nappal lebetegedésem után ez az asszony is szült. Együtt voltunk, nem volt senki idegen a házban, csak mi ketten voltunk a házban.

19Aztán éjszaka ennek az asszonynak meghalt a fia, mert agyonnyomta.

20Erre éjnek idején fölkelt, s míg szolgálód aludt, elvette mellőlem fiamat és saját keblére fektette, az ő halott fiát meg az én keblemre tette.

21Amikor fölkeltem, hogy megszoptassam, lám, halott volt a fiam. De virradatkor jobban megnéztem, s kiderült, hogy nem az én fiam volt, akit szültem.”

22A másik asszony azonban ellene vetette: „Nem igaz, a te fiad halott, s az enyém az élő.” Így vitatkoztak a király előtt.

23Erre a király azt mondta: „Ez azt állítja: Az az én fiam ott, mármint az élő, s a te fiad a halott. Az meg kijelentette: Nem igaz, a te fiad a halott, az enyém az élő.”

24Aztán megparancsolta a király: „Hozzatok ide egy kardot!” Odavittek hát a királynak egy kardot.

25S a király így szólt: „Vágjátok ketté az élő gyermeket, s adjátok az egyik felét az egyiknek, a másik felét a másiknak!”

26Akkor az az asszony, akinek a gyerek a sajátja volt – mivel fölébredt benne a fia iránti szeretet –, azt mondta a királynak: „Engedelmeddel, uram, adjátok oda neki a gyermeket, ne öljétek meg!” A másik ellenben így kiabált: „Ne legyen se az enyém, se a tied, vágd ketté!”

27Most a király vette át a szót, s azt mondta: „Annak adjátok oda a gyereket, ne öljétek meg! Mert az az anyja.”

28Egész Izrael hallott a király ítéletéről, és nagy tiszteletre ébredt a király iránt, mert látták: isteni bölcsesség tölti el, hogy igazságot szolgáltasson.