¹Erre az Úr egy nagy halat rendelt oda, hogy elnyelje Jónást; és Jónás a hal gyomrában volt három nap és három éjjel.

²Imádkozott ekkor Jónás az Úrhoz, Istenéhez a hal gyomrából,

³s így szólt:
»Szorongatásomból az Úrhoz kiáltottam,
és ő meghallgatott engem;
az alvilág gyomrából kiáltottam,
és Te meghallgattad szavamat.

⁴Belevetettél a mélységbe, a tenger közepébe,
és az ár körülvett engem.
Valamennyi örvényed és hullámod
összecsapott felettem.

⁵Azt mondtam: ‘Elvetettél szemed elől!
Bárcsak látnám ismét szent templomodat!’

⁶Körülvettek engem a vizek egészen a torkomig,
bekerített engem a mélység.
Fejemet elborította a hínár,

⁷lesüllyedtem a hegyek alapjáig.
Örökre összecsukódtak felettem a föld zárai,
de te kihúztad a gödörből életemet, Uram, én Istenem!

⁸Mikor gyötrődött bennem a lélek, az Úrra gondoltam,
és imádságom eljutott hozzád, szent templomodba.

⁹Akik a hiábavaló semmiségekhez, bálványokhoz ragaszkodnak,
elveszítik boldogságukat.

¹⁰Én azonban hangos hálaadással áldozom majd neked,
és megadom, amit fogadtam;
az Úrtól jön a szabadulás.«

¹¹Ekkor az Úr parancsára a hal kihányta Jónást a szárazra.