¹Ezeket mondtam nektek, hogy meg ne botránkozzatok.

²Ki fognak zárni titeket a zsinagógákból. Sőt eljön az óra, mikor mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy szolgálatot tesz Istennek.

³Így tesznek veletek, mert nem ismerik sem az Atyát, sem engem.

⁴Azért mondtam ezeket, hogy mikor eljön az óra, eszetekbe jusson, hogy előre megmondtam nektek. Kezdetben nem mondtam ezeket, hiszen veletek voltam.

⁵Most elmegyek ahhoz, aki küldött engem. Közületek senki sem kérdi tőlem: hová mégy?

⁶de mivel ezeket mondtam, szomorúság tölti el szíveteket.

⁷Ám én az igazságot mondom: jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok. De ha elmegyek, majd elküldöm őt hozzátok.

⁸Amikor eljön, akkor majd meggyőzi a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről.

⁹A bűnről: mert nem hittek bennem.

¹⁰Az igazságról: mert az Atyához megyek és már nem láttok engem.

¹¹Az ítéletről: mert a világ fejedelmét már elítélték.

¹²Még sok mondanivalóm volna, nem vagytok azonban elég erősek.

¹³De amikor eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra. Nem magától fog szólni, hanem azt mondja majd, amit hall, és a jövendőt jelenti ki nektek.

¹⁴Ő majd megdicsőít engem, mert az enyémből kapja, amit kijelent nektek.

¹⁵Minden, ami Atyámé, az az enyém. Azért mondtam, hogy az enyémből kapja, amit kijelent nektek.

¹⁶Rövid idő és már nem láttok engem, ismét rövid idő és viszontláttok engem, (mert az Atyához megyek).”

¹⁷A tanítványok közül néhányan így tanakodtak: „Mit akar ezzel mondani: rövid idő és már nem láttok engem, ismét rövid idő és viszontláttok engem? És: az Atyához megyek?”

¹⁸Megjegyezték tehát: „Mit akar ezzel mondani: rövid idő? Nem értjük, mit beszél.”

¹⁹Jézus észrevette, hogy kérdezni akarják, ezért így szólt: „Arról tanakodtok, hogy azt mondtam: rövid idő és már nem láttok engem, ismét rövid idő és viszontláttok engem?

²⁰Bizony, bizony mondom nektek: ti majd sírtok és jajgattok, a világ azonban örülni fog. Ti szomorkodtok, de szomorúságtok örömre fordul.

²¹Az asszony is, amikor szül, szomorkodik, mert eljött az órája, de amikor megszülte gyermekét, már nem emlékezik gyötrelmeire, mert örül, hogy ember született a világra.

²²Ti is most ugyan szomorkodtok, de majd viszontlátlak titeket: akkor örülni fog szívetek és örömötöket senki sem veszi el többé tőletek.

²³Azon a napon nem lesz már kérdeznivalótok tőlem. Bizony, bizony mondom nektek: bármit kértek majd nevemben az Atyától, megadja nektek.

²⁴Mindeddig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek és kaptok, hogy örömötök teljes legyen.

²⁵Ezeket képletesen mondtam nektek. Eljön az óra, amikor már nem képletesen szólok, hanem nyíltan beszélek az Atyáról.

²⁶Azon a napon majd az én nevemben kértek, és nem mondom majd nektek, hogy én kérem az Atyát értetek.

²⁷Az Atya ugyanis szeret titeket, mivel ti szerettetek engem, és hittétek, hogy az Istentől jöttem.

²⁸Az Atyától jöttem és a világba léptem. Most elhagyom a világot és az Atyához megyek.”

²⁹A tanítványok erre megjegyezték: „Most nyíltan beszélsz, nem képletesen.

³⁰Most elismerjük, hogy mindent tudsz, és nincs szükséged, hogy valaki is kérdezzen téged. Ezért elhisszük, hogy Istentől jöttél.”

³¹Jézus Így felelt: „Most hisztek?

³²Eljön az óra, már el is jött, amikor elszéledtek, ki-ki a maga útján, és engem magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van.

³³Azért mondtam ezeket nektek, hogy békességtek legyen bennem. A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, én legyőztem a világot.”