A Fájdalmas Szűzanya
szeptember 15.
A mai ünnepnap összefügg a tegnapi Szent Kereszt ünnepével. Liturgikus ünneplését először a szervita rendnek engedélyezték. VII. Piusz pápa vezette be az egész Egyházban — hálából a napóleoni fogságból való szerencsés visszatéréséért.
Szűzanyánk Fia életét kezdettől fogva kísérte. Mi sem természetesebb, mint hogy a kereszt alatt is ott találjuk. Fájdalma határtalan, de az igent, amelyet az angyalnak kimondott, és azóta újra és újra kimondta, itt újra kimondja. A fájdalmas anya fájdalmán átszűrődik a feltámadás fénye, hogy minden fájdalmunk enyhülést találhasson a szenvedő Jézusnál, és az Ő fájdalmas édesanyjánál.
Simeon megjövendölte Mária szenvedését, a hét Tőrszúrást, latinul "Transfixio"-t. (Lk 2,34-35) A művészek ábrázolásain gyakori a szenvedő Anya ábrázolása, igen gyakran ölében a halott Fiával szerepel (Pieta). Az Egyház megemlékezik Mária életének, a vértanúk királynéjának többi szenvedésére is.
Isten Anyjának szenvedéseit már a litugikus ünnepek elrendelése előtt is tisztelték. 1233-ban hét firenzei alapító: a szerviták rendjét (Mária szolgáinak rendje) alapította. Feladatul tűzték ki a fájdalmas Anya tiszteletének ápolását és terjesztését. 1304-ben XI. Benedek pápa jóváhagyta a rendet. 1888-ban XIII. Leó pápa a "hét alapítót" szentté avatta és ezt az ünnepet február 11-ére tette.
1423. Kölni zsinat az ünneplést elrendelte ennek az ünnepnek a beiktatását, Húsvét utáni 3. vasárnapjára. XIII. Benedek pápa az ünnepet péntekre tette, a huszita képrombolás kiengesztelésére. 1814 után VII. Piusz pápa a napoleoni fogságból való szabadulása emlékére szeptember harmadik vasárnapjára tette. Most szeptember 15-én ünnepeljük.
Szekvencia
- Áll a gyötrött Isten-anyja, Kín az arcát könnybe vonja. Úgy siratja szent Fiát, Úgy siratja szent Fiát.
- Gyász a lelkét meggyötörte, Kín és bánat összetörte, Tőrnek éle járta át, Tőrnek éle járta át.
- Ó mi nagy volt ama drága Szűzanya szomorúsága Egyszülött szent magzatán, Egyszülött szent magzatán.
- Mennyit sírt és hogy kesergett, Látván azt a nagy keservet, Azt a nagy kínt szent Fián, Azt a nagy kínt szent Fián.
- Ki ne sírna, melyik ember, Hogyha ennyi gyötrelemben Látja lankadozni őt, Látja lankadozni őt?
- Ki ne sírna Máriával, Hogyha látja szent Fiával Szenvedni a szent Szülőt, Szenvedni a szent Szülőt?
- Népét hogy megmossa szennytől, Látta tenger gyötrelemtől Roskadozni Jézusát, Roskadozni Jézusát.
- Látta édes egy-szülöttét, Halálos nagy elepedtét, Látta, hogy halálra vált, Látta, hogy halálra vált.
- Szeretetnek szent kútfője, Fájdalomnak éles tőre Járjon át a lelkemen, Járjon át a lelkemen.
- Hogy szívemben lángra kelne Krisztusomnak szent szerelme. Segíts néki tetszenem, Segíts néki tetszenem!
- Én szívembe jól bevéssed, Szűzanyám, nagy szenvedésed S az átvertnek sebeit, S az átvertnek sebeit.
- Gyermekednek, a sebzettnek, Ki miattam szenvedett meg, Osszam meg gyötrelmeit, Osszam meg gyötrelmeit.
- Add meg, kérlek, hogy míg élek, Együtt sírjak mindig véled S azzal, ki a fán eped, Azzal, ki a fán eped.
- A keresztnél véled állni, Gyászban véled eggyé válni: Erre űz a szeretet, Erre űz a szeretet.
- Dicső Szűze szent szűzeknek, Hadd ízleljem kelyhedet meg. Add nékem fájdalmaid, Add nékem fájdalmaid.
- Add tisztelnem, add viselnem, S nem felednem, holt Szerelmem, Krisztusomnak kínjait, Krisztusomnak kínjait.
- Sebeivel sebesítsen, Szent mámorba részegítsen Buzgó vérével Fiad, Buzgó vérével Fiad.
- Hogy ne jussak ama tűzbe, Védj meg engem, drága Szűz, te, Az ítélet ha riad, Az ítélet ha riad.
- Krisztusom, ha jő halálom, Anyád szeme rám találjon És elhívjon engemet, És elhívjon engemet.
- S hogyha testem porba tér meg, Lelkem akkor a nagy égnek Dicsőségét lelje meg, Dicsőségét lelje meg.
Zsid 5,7-9
Krisztus a szentvedésből engedelmességet tanult, és hódolatáért meghallgatásra talált.
Szekvenci tetszés szerint mondható/énekelhető SzVU 65. számú éneke alapján
Jn 19,25-27
Íme, a te fiad! Íme, a te anyád!
vagy
Lk 2,33-35
A te lelkedet is tőr járja át.