Szent Maximilián Kolbe áldozópap, vértanú

augusztus 14.

1894. január 8-án született a Lengyelországban, vallásos szülőktől. Vidám, élénk gyermekkor után a Ferences Minorita rendbe lépett. Fogadalomtétel után Rómába küldték. Kitűnt áldozatosságával, felebaráti szeretetével és a Szűzanya iránti tiszteletével. 1918. április 28-án szentelték pappá. Még Rómában indította a "Szeplőtelen Szűz Hadserege" mozgalmat. 1927-ben, Varsó mellett megalapította a "Szeplőtelen városát" és nyomdáját. 1930-ban Japánba küldik misszionáriusnak. Egészsége miatt 1936-ban visszatért Lengyelországba. 1940-ben a németek kiürítették a "Szeplőtelen városát", őt az auschwitzi haláltáborba vitték. Itt önként jelentkezett egy halálra ítélt családapa helyett az éhségbunkerbe. Imáival és áldásával kísérte társait, míg 1941. augusztus 14-én injekcióval megölték. Harminc évvel később, 1971. október 17-én VI. Pál pápa boldoggá, II. János Pál pápa pedig 1982. október 10-én szentté avatta.

Életrajzából:
Auschwitzban Maximilián a vérszomjas Krott parancsnoksága alá került. Krott gyűlölt minden politikai foglyot, de mindenkinél jobban gyűlölte a lengyeleket és papjaikat. A rabokat abban a lágerben súlyos fatörzsek cipelésére használták. Krott, valahányszor elhaladt előtte Maximilián páter, mindig végigvert rajta. Egyik délben kikeresett egy különösen nehéz fatörzset a számára: Kolbe atya végső erőfeszítéssel vette magára, és ingadozó léptekkel indult meg vele. "Futólépés!" - ordította a parancsnok, Kolbe atya azonban erejét vesztve összerogyott. Krott odalépett hozzá, és csizmájával az arcába tiporva ordította: "Majd megmutatom neked, te naplopó, mi a munka!" A "naplopót" deresre fektették, és ötven botütést mértek rá. Amikor kínzója megtörölte izzadt homlokát, a páter nem mozdult többé. Csizmájukkal rugdosták le a véres testet a pocsolyába. Krott hanyagul néhány gallyat vetett a halottnak vélt fogolyra. Később rabtársai vitték be a betegszobába. - És Kolbe atya egy hónap múlva önként odaadta az életét az éhségbunkerban.

Egyik fogolytársa mondta el: "A páter haláláról az egész táborban beszéltek. Ő nemcsak egy embert mentett meg az életnek: tettével sokakban fölébresztette a bátorságot ahhoz, hogy túléljék a tábort. Fel tudta ébreszteni bennünk az emberi jóságba vetett hitet."

Senkinek sincs nagyobb szeretete, mint aki életét adja barátaiért. Kolbe atya is ezt tette, Isten iránti szeretetből, amely egész életét áthatotta, adta életét társa helyett. Ma is szükség van áldozatra, vállaljuk bátran életünk áldozatát.

http://www.katolikus.hu/szentek/0814.html

Választható olvasmányok

Bölcs 3,1-9
Az igazak halálát Isten úgy fogadja, mint egészen elégő áldozatot.

vagy

1Jn 3,13-18
Nekünk is életünket kell adni testvéreinkért.

Jn 15,12-16
Jézus új parancsolata: szeressétek egymást, amint és szerettelek titeket!