Szent Apollinaris püspök és vértanú
július 20.
Apollinaris nevét a bővelkedő (pollens) és erény (ares) szavakbólmondhatjuk, mintegy ,erényekben bővelkedő'-nek. Vagy az apollóból, amit,csodálatos'-ként értelmezhetünk és a narisból, ami annyit tesz, mint,szerénység', mintegy ,csodálatos szerénységű' férfiú. Vagy az aból,ami ,nélkül', a polluóból, ami ,megfertőz' és az aresből, ami ,erény',mintegy a ,bűnöktől meg nem fertőzött, erényes' férfiú.Apollinarist, aki Péter apostol tanítványa volt, maga az apostol küldte
Rómából Ravennába, ahol meggyógyította a tribunus feleségét, majd
férjével és háza népével együtt megkeresztelte. Ezt jelentették a
bírónak, aki beidézte, és Jupiter templomába vezette, hogy ott
áldozzon. Azt mondja a pogány papoknak, hogy jobb lenne a szegényeknek
adni a bálványokra felaggatott aranyat és ezüstöt, mint a démonok elé
odatenni. Erre rögtön megragadják és husángokkal összeverve, félholtan
hagyják ott. Tanítványai azonban feltámogatják, és egy özvegy házában
hét hónap alatt felépül.
Innen pedig Classes városába ment, hogy egy néma nemesembert
meggyógyítson. Amikor belépett a házba, egy leány, akiben tisztátalan
lélek lakozott, így kiáltott fel: "Távozz innen, Isten szolgája, vagy
kezed-lábad összekötözve vitetlek ki a városból!" Apollinaris,
megfeddve a leányt, azon mód kiűzte belőle a démont. Miután a némát,
Isten nevét híva, meggyógyította, több mint ötszázan tértek meg.
A pogányok ütlegekkel próbálták megakadályozni, hogy Jézus nevét
kiejtse, ő azonban még a földre bukva is kiáltozta, hogy Jézus az igaz
Isten. Akkor mezítláb parázsra állították, de mivel Krisztusról még
ekkor is állhatatosan prédikált, kivetették a városból.
Abban az időben, mikor egy ravennai patríciusnak, Rufusnak
megbetegedett a leánya, Apollinarisért küldetett, hogy jöjjön és
gyógyítsa meg. De alighogy belépett a patrícius házába, a leány
meghalt. Mire Rufus: "Bárcsak ne tetted volna lábadat a házamba! A nagy
istenek megharagudtak, és nem akarták leányom gyógyulását. Mit is
tehetnél még vele?" Apollinaris így válaszolt: "Ne félj, csak esküdj
meg nekem, hogy ha leányod feltámad, semmiképpen sem akadályozod meg
abban, hogy Teremtőjét kövesse." Miután ez megtörtént, könyörgésére a
leány feltámadt, és Krisztus nevét megvallva, anyjával és nagy
sokasággal együtt felvette a keresztséget és kitartott a szüzességben.
fordította: Veszprémy László