A jelen dekrétummal, mely a Szentatyának a 2000. év nagy jubileumát meghirdető bullájában kifejezett akarata szerint készült, és ugyanettől a pápától kapott teljhatalom erejében az Apostoli Poenitenciária a következőkben határozza meg a jubileumi búcsú elnyerésének rendjét:
Mindazok a hívők, akik megfelelő fölkészültséggel rendelkeznek, az alább következő szabályok szerint a teljes Jubileumi Évben gazdagon részesedhetnek a búcsú ajándékában.
Föltételezvén, hogy az akár általános formában, akár különleges leiratban engedélyezett búcsúk a nagy jubileum idején is érvényben maradnak, emlékeztetünk arra, hogy a jubileumi búcsú a tisztítótűzben szenvedő lelkek javára fordítható: ez nagyszerű lehetőséget biztosít a természetfölötti szeretet gyakorlására azon kötelék alapján, mely a Krisztus titokzatos testében még a földön zarándokló hívőket egyesíti azokkal, akik már bevégezték földi életüket. De a Jubileumi Év folyamán is érvényben marad a szabály, hogy teljes búcsút napjában csak egyszer lehet nyerni. [1]
A jubileum csúcspontja az Atyaistennel való találkozás a megváltó Jézus Krisztus által, aki Egyházában, főleg a szentségekben van jelen. Ezért a Jubileumi Év egész útjának amit a zarándoklat készít elő kiinduló- és végpontja a szentgyónás és az Eucharisztia, Krisztus húsvéti misztériumának ünneplése, aki a mi békénk és kiengesztelésünk. Ez az az átalakító találkozás, mely az önmaga és mások számára elnyert búcsú ajándékára lehetőséget ad.
A szentségi gyónás elvégzése után, melynek a CIC 960. kánonja és a CCEO 720. kánon 1. §-a szerint személyesnek és teljesnek kell lennie, a hívő a búcsú feltételének teljesítésével elnyerheti a teljes búcsú ajándékát megfelelő időszakban naponta is, akár önmaga, akár más számára, anélkül, hogy naponta gyónnia kellene. Jobb azonban, ha a hívők gyakran gyónnak annak érdekében, hogy a szív megtérése és tisztasága növekedjék. [2] A szentáldozásnak, mely minden búcsúhoz szükséges, ugyanazon a napon kell történnie, melyen az előírt cselekményt elvégzik. [3]
E két kiemelkedő mozzanathoz kapcsolódnia kell az Egyházzal való közösség tanúsításának, ami a Szentatya szándékára végzett imádsággal történik, továbbá a felebaráti szeretet cselekedetének, valamint a vezeklésnek az alább meghatározott módon: e cselekményeknek ki kell fejezniük a szív igaz megtérését, melyre a Krisztussal való közösség a szentségekben elvezet. Ugyanis Krisztus a mi megbocsátásunk és engesztelésünk a bűneinkért (vö. 1Jn 2,2). Amikor Ő a Szentlelket, aki "az összes bűnök bocsánata", [4] kiárasztja a hívők szívébe, mindenkit elvezet a gyermeki és bizalomteli találkozásra az irgalmasság Atyjával. E találkozásból fakad a törekvés a megtérésre és a megújulásra, az egyházi közösségre és a testvéri szeretetre.
A Jubileumi Évben is érvényben marad a szabály, mely szerint a gyóntató, azok számára, akik akadályoztatva vannak, mind az előírt cselekményt, mind a megszabott föltételeket megváltoztathatja. [5] A klauzúrás szerzetesek és szerzetesnők, a betegek és mindazok, akik lakásukat nem tudják elhagyni, a meghatározott templom helyett házuk kápolnáját kereshetik föl; ha ez sem lehetséges, a búcsút elnyerhetik úgy, hogy lélekben csatlakoznak azokhoz, akik a megszabott cselekedetet rendes módon teljesítik, és imádságaikat, szenvedésüket, nélkülözéseiket fölajánlják Istennek.
A hívők a következő feltételek mellett nyerhetik el a teljes búcsút:
1) Rómában, ha elzarándokolnak az egyik pátriárkális bazilikába a Vatikáni Szent Péter-, a Lateráni Szentséges Megváltó-, a Santa Maria Maggiore- vagy a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikába , és ott áhítattal részt vesznek szentmisén vagy más liturgikus szertartáson, például laudesen vagy vesperáson, vagy egyéb jámborsági gyakorlaton (pl. keresztút, rózsafüzér, Akatisztosz-himnusz); ezenkívül, ha csoportosan vagy egyenként meglátogatják a négy pátriárkális bazilika egyikét, és ott megfelelő ideig szentségimádást végeznek és áhítattal imádkoznak, majd elimádkozzák a Miatyánkot, az Üdvözlégyet és a Hiszekegyet. A nagy jubileum alkalmával a négy pátriárkális bazilikához kapcsoljuk azonos föltételek mellett a következő helyeket: Santa Croce in Gerusalemme-, San Lorenzo al Verrano-bazilikákat, a Madonna del Divino Amore-szentélyt és a keresztény katakombákat. [6]
2) A Szentföldön. Ha azonos feltételek mellett meglátogatják a jeruzsálemi Szent Sír-, a betlehemi Születés-templomokat vagy a názáreti Angyali üdvözlet-bazilikát.
3) Egyéb egyházkormányzati területeken. Ha elzarándokolnak a székesegyházba vagy a megyéspüspök által meghatározott templomokba vagy helyekre, s ott áhítattal részt vesznek liturgikus szertartáson vagy más ájtatossági gyakorlaton, mint fentebb, Róma városánál mondtuk. Ezenkívül, ha csoportosan vagy egyenileg meglátogatják a székesegyházat vagy a megyéspüspök által meghatározott szentélyt, és ott megfelelő időt töltenek áhítatos imádságban, majd elimádkozzák a Miatyánkot, az Üdvözlégyet és a Hiszekegyet.
4) Bárhol, ha megfelelő időben szükségben vagy nehéz körülmények között lévő testvéreket és nővéreket (betegek, foglyok, egyedülálló öregek, mozgáskorlátozottak stb.) meglátogatnak, és lélekben Krisztushoz zarándokolnak, aki ezekben az emberekben jelen van (vö. Mt 25,34--36), és az egyéb lelki és szentségi föltételeknek, beleértve az előírt imádságokat is, eleget tesznek. A hívők a szentév folyamán bizonyára gyakran tesznek ilyen látogatásokat; minden ilyen látogatással teljes búcsút nyerhetnek, de naponta természetesen csak egyszer.
A jubileumi teljes búcsú olyan önkéntes vállalásokkal is elnyerhető, melyek a jubileum lényegét jelentő bűnbánatot foghatóan és nagylelkűen kifejezik. Pl. ha a hívők legalább egy napig tartózkodnak a fölösleges fogyasztástól (nem dohányoznak, nem fogyasztanak alkoholos italt, az általános egyházi szabályok és a Püspöki Konferenciák helyi rendelkezései szerint böjtölnek vagy megtartóztatják magukat), és egy arányos pénzösszeget a szegények javára fordítanak; ha tekintélyes módon támogatnak vallási vagy szociális kezdeményezést (főként árva gyermekek, nehéz helyzetben lévő fiatalok, rászoruló öregek, bevándorlók életkörülményeinek javításával); ha szabad idejükből megfelelő részt olyan tevékenységre fordítanak, ami a közösség javára szolgál, vagy hasonló formákban személyes áldozatokat vállalnak.
Kelt Rómában, az Apostoli Poenitenciáriából 1998. november 29-én, Ádvent első vasárnapján.
William Wakefield Baum bíboros, főpenitenciárius
Luigi De Magistris c. püspök, régens
Jegyzetek
[1] Vö. Enchiridion indulgentiarum, 1986. 21,1.
[2] Uaz 23, 12. §.
[3] Vö. Uaz 23, 3. §.
[4] "Quia ipse est remissio omnium peccatorum": Missale Romanum, húsvét 7. vasárnapja utáni szombat, super oblata.
[5] Vö. Enchiridion indulgentiarum, 1986. 27.
[6] Vö. Enchiridion indulgentiarum, 1986. 14. engedély.
Mindazok a hívők, akik megfelelő fölkészültséggel rendelkeznek, az alább következő szabályok szerint a teljes Jubileumi Évben gazdagon részesedhetnek a búcsú ajándékában.
Föltételezvén, hogy az akár általános formában, akár különleges leiratban engedélyezett búcsúk a nagy jubileum idején is érvényben maradnak, emlékeztetünk arra, hogy a jubileumi búcsú a tisztítótűzben szenvedő lelkek javára fordítható: ez nagyszerű lehetőséget biztosít a természetfölötti szeretet gyakorlására azon kötelék alapján, mely a Krisztus titokzatos testében még a földön zarándokló hívőket egyesíti azokkal, akik már bevégezték földi életüket. De a Jubileumi Év folyamán is érvényben marad a szabály, hogy teljes búcsút napjában csak egyszer lehet nyerni. [1]
A jubileum csúcspontja az Atyaistennel való találkozás a megváltó Jézus Krisztus által, aki Egyházában, főleg a szentségekben van jelen. Ezért a Jubileumi Év egész útjának amit a zarándoklat készít elő kiinduló- és végpontja a szentgyónás és az Eucharisztia, Krisztus húsvéti misztériumának ünneplése, aki a mi békénk és kiengesztelésünk. Ez az az átalakító találkozás, mely az önmaga és mások számára elnyert búcsú ajándékára lehetőséget ad.
A szentségi gyónás elvégzése után, melynek a CIC 960. kánonja és a CCEO 720. kánon 1. §-a szerint személyesnek és teljesnek kell lennie, a hívő a búcsú feltételének teljesítésével elnyerheti a teljes búcsú ajándékát megfelelő időszakban naponta is, akár önmaga, akár más számára, anélkül, hogy naponta gyónnia kellene. Jobb azonban, ha a hívők gyakran gyónnak annak érdekében, hogy a szív megtérése és tisztasága növekedjék. [2] A szentáldozásnak, mely minden búcsúhoz szükséges, ugyanazon a napon kell történnie, melyen az előírt cselekményt elvégzik. [3]
E két kiemelkedő mozzanathoz kapcsolódnia kell az Egyházzal való közösség tanúsításának, ami a Szentatya szándékára végzett imádsággal történik, továbbá a felebaráti szeretet cselekedetének, valamint a vezeklésnek az alább meghatározott módon: e cselekményeknek ki kell fejezniük a szív igaz megtérését, melyre a Krisztussal való közösség a szentségekben elvezet. Ugyanis Krisztus a mi megbocsátásunk és engesztelésünk a bűneinkért (vö. 1Jn 2,2). Amikor Ő a Szentlelket, aki "az összes bűnök bocsánata", [4] kiárasztja a hívők szívébe, mindenkit elvezet a gyermeki és bizalomteli találkozásra az irgalmasság Atyjával. E találkozásból fakad a törekvés a megtérésre és a megújulásra, az egyházi közösségre és a testvéri szeretetre.
A Jubileumi Évben is érvényben marad a szabály, mely szerint a gyóntató, azok számára, akik akadályoztatva vannak, mind az előírt cselekményt, mind a megszabott föltételeket megváltoztathatja. [5] A klauzúrás szerzetesek és szerzetesnők, a betegek és mindazok, akik lakásukat nem tudják elhagyni, a meghatározott templom helyett házuk kápolnáját kereshetik föl; ha ez sem lehetséges, a búcsút elnyerhetik úgy, hogy lélekben csatlakoznak azokhoz, akik a megszabott cselekedetet rendes módon teljesítik, és imádságaikat, szenvedésüket, nélkülözéseiket fölajánlják Istennek.
A hívők a következő feltételek mellett nyerhetik el a teljes búcsút:
1) Rómában, ha elzarándokolnak az egyik pátriárkális bazilikába a Vatikáni Szent Péter-, a Lateráni Szentséges Megváltó-, a Santa Maria Maggiore- vagy a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikába , és ott áhítattal részt vesznek szentmisén vagy más liturgikus szertartáson, például laudesen vagy vesperáson, vagy egyéb jámborsági gyakorlaton (pl. keresztút, rózsafüzér, Akatisztosz-himnusz); ezenkívül, ha csoportosan vagy egyenként meglátogatják a négy pátriárkális bazilika egyikét, és ott megfelelő ideig szentségimádást végeznek és áhítattal imádkoznak, majd elimádkozzák a Miatyánkot, az Üdvözlégyet és a Hiszekegyet. A nagy jubileum alkalmával a négy pátriárkális bazilikához kapcsoljuk azonos föltételek mellett a következő helyeket: Santa Croce in Gerusalemme-, San Lorenzo al Verrano-bazilikákat, a Madonna del Divino Amore-szentélyt és a keresztény katakombákat. [6]
2) A Szentföldön. Ha azonos feltételek mellett meglátogatják a jeruzsálemi Szent Sír-, a betlehemi Születés-templomokat vagy a názáreti Angyali üdvözlet-bazilikát.
3) Egyéb egyházkormányzati területeken. Ha elzarándokolnak a székesegyházba vagy a megyéspüspök által meghatározott templomokba vagy helyekre, s ott áhítattal részt vesznek liturgikus szertartáson vagy más ájtatossági gyakorlaton, mint fentebb, Róma városánál mondtuk. Ezenkívül, ha csoportosan vagy egyenileg meglátogatják a székesegyházat vagy a megyéspüspök által meghatározott szentélyt, és ott megfelelő időt töltenek áhítatos imádságban, majd elimádkozzák a Miatyánkot, az Üdvözlégyet és a Hiszekegyet.
4) Bárhol, ha megfelelő időben szükségben vagy nehéz körülmények között lévő testvéreket és nővéreket (betegek, foglyok, egyedülálló öregek, mozgáskorlátozottak stb.) meglátogatnak, és lélekben Krisztushoz zarándokolnak, aki ezekben az emberekben jelen van (vö. Mt 25,34--36), és az egyéb lelki és szentségi föltételeknek, beleértve az előírt imádságokat is, eleget tesznek. A hívők a szentév folyamán bizonyára gyakran tesznek ilyen látogatásokat; minden ilyen látogatással teljes búcsút nyerhetnek, de naponta természetesen csak egyszer.
A jubileumi teljes búcsú olyan önkéntes vállalásokkal is elnyerhető, melyek a jubileum lényegét jelentő bűnbánatot foghatóan és nagylelkűen kifejezik. Pl. ha a hívők legalább egy napig tartózkodnak a fölösleges fogyasztástól (nem dohányoznak, nem fogyasztanak alkoholos italt, az általános egyházi szabályok és a Püspöki Konferenciák helyi rendelkezései szerint böjtölnek vagy megtartóztatják magukat), és egy arányos pénzösszeget a szegények javára fordítanak; ha tekintélyes módon támogatnak vallási vagy szociális kezdeményezést (főként árva gyermekek, nehéz helyzetben lévő fiatalok, rászoruló öregek, bevándorlók életkörülményeinek javításával); ha szabad idejükből megfelelő részt olyan tevékenységre fordítanak, ami a közösség javára szolgál, vagy hasonló formákban személyes áldozatokat vállalnak.
Kelt Rómában, az Apostoli Poenitenciáriából 1998. november 29-én, Ádvent első vasárnapján.
William Wakefield Baum bíboros, főpenitenciárius
Luigi De Magistris c. püspök, régens
Jegyzetek
[1] Vö. Enchiridion indulgentiarum, 1986. 21,1.
[2] Uaz 23, 12. §.
[3] Vö. Uaz 23, 3. §.
[4] "Quia ipse est remissio omnium peccatorum": Missale Romanum, húsvét 7. vasárnapja utáni szombat, super oblata.
[5] Vö. Enchiridion indulgentiarum, 1986. 27.
[6] Vö. Enchiridion indulgentiarum, 1986. 14. engedély.
