X. század

948 körül

A békekötés megpecsételéseként Bulcsú törzsfő megkeresztelkedik Bizáncban, de rövidesen felrúgja a megegyezést

950 körül

Az erdélyi Gyula törzsfő is megkeresztelkedik Bizáncban, és magával hozza udvarába Hierotheosz térítőpüspököt. A következő években bizánci térítés folyik a keleti országrészben.

963

Taksony (vagy Géza?) nagyfejedelem kezdeményezésére XII. János pápa a magyarokhoz küldi Zacheus térítőpüspököt, akinek útját azonban I. Ottó német-római császár megakadályozza.

972

Wolfgang, einsiedelni szerzetes (császári utasításra vagy saját kezdeményezésre?) a magyarokhoz indul téríteni, terve azonban Piligrim passaui püspök ellenállásába ütközik. Miután Géza nagyfejedelem követeket küld I. Ottó császárhoz, a magyarok közé érkezik Sankt Gallen-i Brúnó térítőpüspök, aki megkereszteli Gézát, annak családját és nagyszámú előkelőt. A kibontakozó latin rítusú térítésbe bekapcsolódnak az egymással rivalizáló passaui püspökség és salzburgi érsekség papjai is.

995 körül

Többször megfordul a fejedelmi udvarban Adalbert prágai püspök. Talán ő kereszteli (vagy bérmálja?) Géza fiát, Vajkot, aki a keresztségben az István nevet kapja. Adalbert tanítványai a következő években jelentős szerepet játszanak a magyar egyházszervezésben.

996

István házasságot köt Gizella bajor hercegnővel, akinek kíséretében papok és szerzetesek (talán térítőpüspök is) érkeznek Magyarországra.

996

Géza – Adalbert köréhez tartozó szerzetesek számára – megalapítja a szentmártonhegyi (pannonhalmi) bencés apátságot.

997

Géza halála után, a trónkövetelő Koppány legyőzésével István lesz a nagyfejedelem, ami egyértelművé teszi, hogy a magyarság a Nyugat és a latin kereszténység felé fordul.

1000 előtt

Veszprém (térítő) püspöki székhely, ami talán az egyházmegye szervezésének kezdeti lépése is.