A válság mellett a remény jelei is jelen vannak Európában


„Ne félj! Az evangélium nem ellenedre van, hanem a javadra szolgál. Bizakodj! Az evangéliumban, ami Jézus, rátalálsz arra a biztos és tartós reményre, amelyre vágysz. Légy bizonyos ebben! A remény evangéliuma nem csal meg!” (Ecclesia in Europa) II. János Pál pápának ezekkel a szavaival zárták az CCEE főtitkárainak varsói találkozóját. A június 27. és 30. között megrendezett találkozó vezérfonala az új evangelizáció volt a hit évében. A Magyar Katolikus Püspöki Konferenciát Mohos Gábor, a testület titkára képviselte.

A július elsején kiadott zárónyilatkozat beszámol a tanácskozás menetéről. Virgil Bercea nagyváradi görögkatolikus püspök arról az egocentrikus mentalitásról beszélt, amely az utóbbi évtizedben jelentősen rombolta a család és a közjó iránti felelősség kultúráját. Hangsúlyozta annak fontosságát, hogy az Egyház a remény jele legyen a világban.

Paul H. Dembinszi professzor arról beszélt, hogy a mai világ igyekszik pusztán pénzügyi kapcsolatokká alakítani az emberi kapcsolatokat. Juan Antonio Martinez Camino érsek, a spanyol püspöki konferencia titkára arra figyelmeztetett, hogy  meg kell vizsgálni, mi van a válság mélyén. Ahogyan Benedek pápa mondta: „a szociális kérdés erőteljesen antropológiai kérdéssé vált” (Caritas in veritate, 75). A lelki válság nagyban hozzájárult a jelenlegi helyzet kialakulásához. A püspöki konferenciák titkárai által bemutatott jelentések mégis azt bizonyították, hogy a lelki és gazdasági válságon túl Európában elevenen élnek  a remény jelei.

A hit éve kapcsán minden országban voltak olyan események, amelyek a hit felébresztését célozták. Markus Stock érsek, Anglia és Wales püspöki konferenciájának titkára hangsúlyozta annak fontosságát, hogy az Egyház megértse, mi is az új evangelizáció. Ha azok felé indulunk, akiket megkereszteltek ugyan, de  nem élik meg hitüket, az nem csak a másik ember felé való közeledésre, hanem Isten igéjének engedelmes meghallgatására is ösztönöz. Többen utaltak a huszadik század vértanúira, akiknek élete megmutatja, hogy csak a Krisztussal való személyes kapcsolat – amely az élet kultúrájává alakul – képes előre vinni az Egyház evangelizációs küldetését. Az Egyház arra hivatott, hogy mások előtt haladjon lelkesedésben, módszerekben, azokban a kifejezésmódokban, amelyekkel közvetíti a hit örökké aktuális tartalmát: Jézus Krisztust.

Sokan beszéltek az Egy közülünk kezdeményezésről, amely az emberek érzékenységét bizonyítja a törékeny élet védelme iránt.

A résztvevők megismerhették a lengyel egyház helyzetét, amely 1050. évfordulójának ünneplésére készül. A lengyel résztvevők beszámoltak az orosz ortodox egyház és a lengyel katolikus egyház közötti, fejlődő kapcsolatról és a lengyel-ukrán kapcsolatokról is.

Az ázsiai és szentföldi képviselők beszámolói is a reményről tanúskodtak annak ellenére, hogy ezeken a helyeken sokszor üldözött helyzetben élnek a keresztények. Elmondták, hogy az Egyház részrehajlás nélküli karitász-tevékenysége mindenütt tiszteletet kelt.

A találkozó során a CCEE és a COMECE titkárai bszámoltak a két szervezet éves tevékenységéről.

Az ülések között alkalom nyílt az imádságra is. Különösen szép pillanat volt az imavirrasztás Európáért, lengyel fiatalok közreműködésével. Június 30-án a találkozót záró szentmisét Celestino Migliore apostoli nuncius celebrálta a lengyel főváros székesegyházában.

Magyar Kurír