Válasszon évet, hónapot és napot.
Napi olvasmányok OLVASMÁNY a Prédikátor könyvéből
Az ifjúkor ajándékait Isten előtti felelősséggel kell használnunk, mert eljön a halál és a számonkérés ideje.
A Prédikátor szól:
Te, ifjú, örvendj fiatal korodban, és légy jókedvű ifjúságod napjaiban!
Követheted ugyan, amit szíved kíván és szemed lát, de tudd meg, hogy mindezekért Isten előtt felelősséggel tartozol!
Elűzheted a búbánatot szívedből, és óvhatod testedet a betegségektől, az ifjúkor és a fiatalság akkor is mulandó!
Gondolj Teremtődre ifjúságod idején is, mielőtt meglepnek a nyomorúság napjai, mert eljönnek az évek, amelyekről azt mondod: „Ezek már nincsenek kedvem szerint!”
Mielőtt ugyanis homályba hull a nap, a fény, a hold, a csillagok; amikor eső után újra felhők jönnek; amikor már reszketnek testőreid (a kezeid), és ingadoznak erős harcosaid (a lábaid), elfogynak őrlő lányaid (a fogaid), és nem őrölnek tovább; az ablakban leskelődőket (két szemedet) pedig már homály födi; amikor bezárulnak az utcára nyíló ajtóid (füleid), a malom zaja (beszéded) pedig elcsendesül; amikor a madárfüttyre már ébren leszel, és az énekes leányok dalát csak nehezen hallod meg; amikor szédülsz a magasban, és félsz az úton; amikor virágzik a mandulafa, a sáska jóllakik és nehezen vánszorog, a kapor beérik és széthullatja magvait, akkor gyógyfüveid már mit sem érnek neked, mert elindulsz örök hajlékod felé, s jajgatva járnak-kelnek utcádban a siratók. Vigyázz tehát, mert mielőtt elszakad az ezüstfonál, és megreped az aranyedény, darabokra törik a forrásnál a korsó, és összetörik a kútnál a kerék, már visszatér a por a földbe, ahonnan vétetett, és az éltető lehelet teremtő Istenéhez tér.
Minden csak hiábavalóság, mondja a Prédikátor, csupa hiábavalóság!
Ez az Isten igéje. Válasz: Uram, menedékünk lettél * nemzedékről nemzedékre. 1. vers.
Előénekes: Te a halandót ismét porrá teszed, * így szólsz: „Térjetek vissza, emberek fiai.”
A te szemedben ezer év akár a tegnap, * úgy tűnik tova, mint egy őrállás éjszaka.
Hívek: Uram, menedékünk lettél * nemzedékről nemzedékre.
E: Te elragadod őket, * olyanok lesznek, mint a hajnali álom.
Mint a fű, mely reggel kisarjad és fölvirul, * de estére elfonnyad és elszárad.
H: Uram, menedékünk lettél * nemzedékről nemzedékre.
E: Taníts meg számot vetni napjaink sorával, * hogy bölcsességre neveljük szívünket.
Térj hozzánk, Urunk meddig vársz még? * Légy könyörületes szolgáidhoz!
H: Uram, menedékünk lettél * nemzedékről nemzedékre.
E: Áraszd ránk irgalmadat, * hogy mindenkor örvendjünk és ujjongjunk.
Ragyogjon fölöttünk Urunknak, Istenünknek jósága, † áldott legyen kezünk minden műve, * kísérje áldásod kezünk minden munkáját!
H: Uram, menedékünk lettél * nemzedékről nemzedékre. Evangélium
Tovább a Szentírás olvasó oldalra
A tanítványok azért nem értették meg Mesterük szavait, mert az ő elképzeléseikhez nem illett az, hogy a Messiásnak szenvednie kell majd és meg kell halnia. Egy dicsőségesen uralomra jutó uralkodót vártak, aki a római elnyomás alól felszabadítja a választott népet. Ezek az emberi elképzelések egészen mások voltak, mint a mennyei Atya szándéka, aki a szenvedő szolga engedelmességét kérte Fiától az emberiség megváltása érdekében.
Most tehát még nem értik Jézus szenvedésre vonatkozó szavait. Amikor e kijelentések valóra válnak, azaz elfogják és halálra ítélik, akkor elmenekülnek az apostolok, mert akkor sem értik, hogy miért történhet meg ez azzal, akit Messiásnak tartottak. Jézus kereszthalála olyan esemény, amely megdöbbenti őket, hitük meginog, és csak a feltámadás megtapasztalása erősíti meg őket annak hitében, hogy Jézus az Isten Fia, ő a Megváltó.
(c) Horváth István Sándor
Az ifjúkor ajándékait Isten előtti felelősséggel kell használnunk, mert eljön a halál és a számonkérés ideje.
A Prédikátor szól:
Te, ifjú, örvendj fiatal korodban, és légy jókedvű ifjúságod napjaiban!
Követheted ugyan, amit szíved kíván és szemed lát, de tudd meg, hogy mindezekért Isten előtt felelősséggel tartozol!
Elűzheted a búbánatot szívedből, és óvhatod testedet a betegségektől, az ifjúkor és a fiatalság akkor is mulandó!
Gondolj Teremtődre ifjúságod idején is, mielőtt meglepnek a nyomorúság napjai, mert eljönnek az évek, amelyekről azt mondod: „Ezek már nincsenek kedvem szerint!”
Mielőtt ugyanis homályba hull a nap, a fény, a hold, a csillagok; amikor eső után újra felhők jönnek; amikor már reszketnek testőreid (a kezeid), és ingadoznak erős harcosaid (a lábaid), elfogynak őrlő lányaid (a fogaid), és nem őrölnek tovább; az ablakban leskelődőket (két szemedet) pedig már homály födi; amikor bezárulnak az utcára nyíló ajtóid (füleid), a malom zaja (beszéded) pedig elcsendesül; amikor a madárfüttyre már ébren leszel, és az énekes leányok dalát csak nehezen hallod meg; amikor szédülsz a magasban, és félsz az úton; amikor virágzik a mandulafa, a sáska jóllakik és nehezen vánszorog, a kapor beérik és széthullatja magvait, akkor gyógyfüveid már mit sem érnek neked, mert elindulsz örök hajlékod felé, s jajgatva járnak-kelnek utcádban a siratók. Vigyázz tehát, mert mielőtt elszakad az ezüstfonál, és megreped az aranyedény, darabokra törik a forrásnál a korsó, és összetörik a kútnál a kerék, már visszatér a por a földbe, ahonnan vétetett, és az éltető lehelet teremtő Istenéhez tér.
Minden csak hiábavalóság, mondja a Prédikátor, csupa hiábavalóság!
Ez az Isten igéje.
Lk 9,43b-45
Az ördögtől megszállott fiú meggyógyítása után a tanítványok csodálattal tekintettek Jézusra. Ő azonban figyelmeztette őket: Véssétek szívetekbe, amit most mondok! Eljön az idő, hogy az Emberfiát az emberek kezére adják. De azok nem értették meg ezt a beszédet, és igazi értelme rejtve maradt előttük. Kérdezni azonban nem merték e szavak értelme felől.Tovább a Szentírás olvasó oldalra
Imádság
Vezesd, ó, Krisztus, az ifjúságot igazságban, hogy ne hagyják magukat tévútra vezetni új bálványok által, mint amilyen a magamutogató fogyasztás, a mindenáron való jólét, az erkölcsi lazaság, vagy az erőszakos tiltakozás. Hadd éljék meg inkább a te üzenetedet örömben, mely a Nyolc Boldogság üzenete, az isteni és felebaráti szeretet üzenete, az erkölcsi elkötelezettség üzenete a társadalom hiteles alakítása érdekében.Elmélkedés
Jézus útja a győzelemhez és a dicsőséghez a kereszten át vezet. Nincs más, nincs rövidebb, nincs könnyebb útja a megváltásnak. Ez a mennyei Atya szándéka, és az ő Fia ezt teljesíti engedelmesen. Jézus előre látja sorsát és többször is beszélt erről tanítványainak. A mai evangélium szerint a következőket mondta: „Eljön az idő, hogy az Emberfiát az emberek kezére adják.”A tanítványok azért nem értették meg Mesterük szavait, mert az ő elképzeléseikhez nem illett az, hogy a Messiásnak szenvednie kell majd és meg kell halnia. Egy dicsőségesen uralomra jutó uralkodót vártak, aki a római elnyomás alól felszabadítja a választott népet. Ezek az emberi elképzelések egészen mások voltak, mint a mennyei Atya szándéka, aki a szenvedő szolga engedelmességét kérte Fiától az emberiség megváltása érdekében.
Most tehát még nem értik Jézus szenvedésre vonatkozó szavait. Amikor e kijelentések valóra válnak, azaz elfogják és halálra ítélik, akkor elmenekülnek az apostolok, mert akkor sem értik, hogy miért történhet meg ez azzal, akit Messiásnak tartottak. Jézus kereszthalála olyan esemény, amely megdöbbenti őket, hitük meginog, és csak a feltámadás megtapasztalása erősíti meg őket annak hitében, hogy Jézus az Isten Fia, ő a Megváltó.
(c) Horváth István Sándor
Szent Kozma és Damján vértanúk
szeptember 26.
Kozma és Damján orvosok voltak és ikertestvérek. Melléknevük, Anargyroi (pénznélküliek) azt sejteti, hogy a szegényeket ingyen gyógyították. A Diocletianus-féle üldözésben lefejezték őket. Ciliciában működtek, de tiszteletük hamar elterjedt Nyugaton is. Ők az orvosok és gyógyszerészek védőszentjei.Szent Kozma és Damján ikertestvérek, arab orvosok voltak a hagyomány
szerint. Diokletiánusz alatt szenvedtek vértanúságot. Liziás prefektus
elsőnek az "apostol ingyen-orvosokat" vetette kínvallatásra, ám
eredménytelenül.
Állhatatosságuk miatt megkötözve a tengerbe vettette őket, azonban a
köteleik feloldódtak, és sértetlenül jöttek ki a partra. Ezután
máglyára állíttatta őket, azonban a lángnyelvek kikerülték a két
vértanút. Oszlophoz kötözték ezután a két embert de a nyilzápor sem
tett kárt bennük. Megpróbáltatásaiknak a lefejezésük vetett véget
303-ban.
A hagyomány szerint a szíriai Cirruszban (Kürhosz) volt a sírjuk,
tiszteletükre itt bazilikát is emeltek. Konstantinápolyban is épült
templomuk, ugyanis I. Jusztinián császár a testvérpár közbenjárására
halálos betegségéből kigyógyult.
Tiszteletük a 6. században eljutott Rómába. Ekkor IV. Félix pápa (más
forrás szerint Szimmachusz pápa) a Fórumon templomot építtetett nekik
szentelve. Ezekután az egész Egyházban elterjedt tiszteletük. Nevük
bekerült a szentmise kánonjába is. Az orvosok, patikusok és
orvosegyetemek védőszentjei.
A vértanúk Isten Fiának tartották Jézust, és ezért bátran odaadták életüket hitükért. Válaszoljam meg magamnak én is Jézus kérdését: kinek tartotok engem? A hitvallás erőt ad az élet küzdelmeihez.
http://www.katolikus.hu/szentek/0926.html
Választható olvasmányokBölcs 3,1-9
Az igazak halálát Isten úgy fogadja, mint egészen elégő áldozatot.
Mt 10,28-33
Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet!
Tovább a szentekhez