Magyar Katolikus Egyház

OLVASMÁNY Izajás próféta könyvéből
A próféta ezt mondja az eljövendő Üdvözítőről: Úgy tetszett az Úrnak, hogy összetöri szenvedéssel. Ha odaadja életét engesztelő áldozatul: látni fogja utódait, hosszúra nyúlik élete, és teljesül általa az Úr akarata. Majd ha véget ér lelkének gyötrelme, látni fogja a világosságot és megelégedés tölti el. Igaz szolgám sokakat igazzá tesz tudása által, és gonoszságaikat ő hordozza.
Ez az Isten igéje.
Tovább a Szentírás olvasó oldalra

Zsolt 32,4-5.18-19.20.22

Válasz: Kegyes szemed legyen rajtunk, * tebenned van bizodalmunk. 5. tónus.
Előénekes: Sziklaszilárd az Úr igéje, * minden tettét hűség vezeti.
Az igazlelkűséget és a törvényt szereti, * telve van a föld az Úr irgalmával.
Hívek: Kegyes szemed legyen rajtunk, * tebenned van bizodalmunk.
E: Az istenfélőkre ügyel az Úr szeme, * akik bíznak az ő irgalmában.
Megmenti lelküket a haláltól, * és táplálja őket éhínség idején.
H: Kegyes szemed legyen rajtunk, * tebenned van bizodalmunk.
E: Az Úrra hagyatkozik lelkünk, * ő a segítőnk, és ő a mi oltalmunk.
Kegyes szemed legyen rajtunk, * tebenned van bizodalmunk.
H: Kegyes szemed legyen rajtunk, * tebenned van bizodalmunk.
Tovább a Szentírás olvasó oldalra

Zsid 4,14-16

SZENTLECKE a Zsidókhoz írt levélből
Testvéreim!
Mivel olyan kiváló főpapunk van, aki áthatolt az egeken: Jézus, az Isten Fia, – ezért legyünk állhatatosak a hitvallásban. A mi főpapunk ugyanis nem olyan, hogy ne tudna együtt érezni gyöngeségeinkkel, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűntől azonban mentes maradt. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónjához, hogy irgalmat találjunk és kegyelmet kapjunk, amikor segítségre szorulunk.
Ez az Isten igéje.
Tovább a Szentírás olvasó oldalra

Evangélium

Mk 10,35-45

Abban az időben: Zebedeus fiai, Jakab és János odamentek Jézushoz, és ezt mondták: „Mester, szeretnénk, ha megtennéd nekünk, amit kérünk.” Ő megkérdezte: „Mit kívántok, mit tegyek nektek?” Ezt felelték: „Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobbodon, másikunk a bal oldaladon üljön a te dicsőségedben.” Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok, mit kértek. Tudtok-e inni a kehelyből, amelyből én iszom, vagy meg tudtok-e keresztelkedni a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?” Azt felelték: „Meg tudjuk tenni!” Jézus így folytatta: „A kehelyből, amelyből én iszom, ti is inni fogtok, s a keresztséggel, amellyel megkeresztelkedem, ti is megkeresztelkedtek. De hogy a jobb és bal oldalamon ki üljön, azt nem én döntöm el. Az a hely azokat illeti, akiknek készült.” Amikor a többi tíz ezt meghallotta, megnehezteltek Jakabra és Jánosra. Ezért Jézus odahívta őket magához, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, azok zsarnokoskodnak a népeken, és vezető embereik éreztetik velük hatalmukat. De közöttetek ez ne így legyen. Ha valaki közületek ki akar tűnni, legyen a szolgátok, és ha valaki közületek első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája. Hisz az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”
Tovább a Szentírás olvasó oldalra

Imádság

Szentlélek Isten! Te adod az apostoli buzgóságot, és te segítesz minden embert abban, hogy a visszautasítások és üldözések ellenére is hűségesek maradjanak hivatásukhoz, hitükhöz, Krisztus személyéhez. Neked köszönhető, hogy akik Krisztus szavaiban felismerték az örök életre vezető tanítást, azt ne tartsák magukban, hanem nagylelkűen továbbadják azt az igazságra éhezőknek és az örök életre vágyakozóknak. Tégy engem is az evangélium hirdetőjévé, az örömhír szolgájává!

Elmélkedés

Mindenki szolgája
A mai evangélium arról tanúskodik, hogy az apostoli testület sem egy tökéletes társaság, hanem gyarló emberekből áll. Jézusnak ezzel az emberi gyarlósággal kellett szembenéznie, amikor Jakab és János apostolok első helyet szerettek volna biztosítani a maguk számára. Majd a többiek részéről is megmutatkozik a gyengeség, hiszen ők is hasonlóan gondolkozhattak, ők is magukra gondoltak, amikor megnehezteltek, megharagudtak a testvérpárra. Jézus jól kezeli a helyzetet, ügyesen oldja fel az így keletkezett feszültséget, miközben helyes irányba tereli apostolainak gondolkodását, elképzeléseit.
A két apostol abból a korabeli elképzelésből indul ki, hogy az eljövendő Messiás majd egy király, uralkodó lesz. Kérésükkel kifejezik hitüket, hogy Mesterük személyében a Messiást tisztelhetik. Azt szeretnék, ha nekik megkülönböztetett hely, szerep jutna Jézus megvalósuló királyságában. Elképzelésük azonban túlzottan egyoldalú, hiszen csak a dicsőségre, Jézus királyi megdicsőülésére gondolnak. Úgy tesznek, mintha semmit sem értettek volna meg abból, amiről közvetlenül kérésüket megelőzően beszélt Jézus, tudniillik ekkor jövendölte meg immár harmadszor a rá váró szenvedéseket és halált (vö. Mk 10,32-34).
Jézus a következőt kérdezi tőlük: „Tudtok-e inni a kehelyből, amelyből én iszom, vagy meg tudtok-e keresztelkedni a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?” Erre ők igennel válaszolnak. Szükséges megjegyeznünk, hogy aligha érthették ekkor, hogy mire is mondtak igent, mindenesetre az Úr nem kérdőjelezi meg elszántságukat, nem kételkedik szavaik igazságában, hanem kijelentésüket ígéretnek veszi.
Ezután hangzik el a párbeszédet lezáró lényeges kijelentés az Úr szájából: „hogy a jobb és bal oldalamon ki üljön, azt nem én döntöm el. Az a hely azokat illeti, akiknek készült”, azaz nem ő, hanem a mennyei Atya fog erről dönteni. E kijelentésben megmutatkozik, hogy Jézusban mindig elsőbbséget élvez az Atya akarata és az Atyának való engedelmesség. Jól ismeri tanítványai vágyait, de ezek csupán emberi vágyak. Saját küldetését nem igazíthatja ezekhez az emberi elképzelésekhez. Ezzel arra tanít bennünket, hogy mi is igazítsuk elképzeléseinket a mennyei Atya szándékához!
A párbeszédet követően Jézus észreveszi, hogy a testvérpár fellépése ellenérzést ébreszt a többi apostolban, és szükségesnek tartja, hogy ezt késlekedés nélkül, a lehető leghamarabb feloldja bennük. További szavait már valamennyi apostolhoz intézi, beleértve Jakabot és Jánost is: „Ha valaki közületek ki akar tűnni, legyen a szolgátok.” Az ellentmondásos kijelentés szerint a nagyságot szolgálattal lehet elérni, az elsőséget pedig azzal, hogy az ember mindenkinek szolgájává válik. Az ellentmondást Jézus szolgálata teszi érthetővé. Ő mindenki szolgája lett, a mennyei Atyától kapott küldetése az, hogy mindenki megváltását szolgálja önfeláldozásával, a szenvedés és a kereszthalál vállalásával. Ezzel érthetővé válik mindaz, amiről korábban, szenvedésének háromszori megjövendölésével beszélt Jézus. Mindez Isten üdvözítő terve szerint fog bekövetkezni, az emberiség megváltása érdekében.
Ha életemet önzetlenül és nagylelkűen Isten és embertársaim szolgálatába állítom, számíthatok Isten jutalmára, az örök életre.
(c) Horváth István Sándor

Napi szent

Boldog IV. Károly király

október 21.

Erre napra tette a Szentatya a 2004-ben boldoggá avatott utolsó magyar király, IV. Károly liturgikus emléknapját. Külön mondanivalót hordoz, hogy Boldog Károly ünnepét nem a szenteknél szokásos módon halála, azaz égi születése napján üli meg az egyház, hanem házasságkötésének évfordulóján. A Pápa ezzel is Károly király példás házaséletére kívánja irányítani a hívők figyelmét: a házasság a szentté válás egyik kitüntetett útja.

Boldoggá, és reményeink szerint majdan szentté, nem az Osztrák-Magyar Monarchia végzetszerűen tragikus sorsú uralkodóját avatja a pápa. Nem sikereit és kudarcait magasztalja föl az egyház, hanem Károly hitvalló személyiségét és hősies kegyelmi életét.

Károly király boldoggá avatási eljárásának eddigi története:

1949. február 16. Magyary Gyula posztulátori kinevezése

1949. április 6. a Szertartások Kongregációja engedélyezi az illetékesség megváltoztatását, és megadja a felhatalmazást arra, hogy a halál helye szerint illetékes funchali püspök helyett a bécsi érsek indítsa el az ún. előzetes vizsgálat lefolytatását

1949. július 11-1954. április 1. lebonyolításra kerül Bécsben az előzetes vizsgálat, amit egyidejűleg és kiegészítésképpen lefolytatnak Luxemburgban, New Yorkban, Friburgban, Párizsban, Le Mans-ban és Madeirán

1954. május 22. a Szertartások Kongregációja elrendeli az előzetes vizsgálat anyagáról készített hiteles másolatok hivatalos átvételét, vagyis a hatalmas, tizenhárom kötetes lepecsételt iratcsomó felbontását

1955. május 7. a Szent Offícium állásfoglalásában - "Nihil obstat" - nem emel kifogást az eljárás római lefolytatása ellen

1966. január 27. a Kongregáció bíboros prefektusa az Ügy állásáról jelentést tesz a pápának

1969. május 19. a kiegészítő iratok benyújtása az új elnevezésű Szenttéavatási Kongregációnak

1971. november 23. Isten Szolgája írásairól elkészül az összefoglaló jelentés, benne az összes cenzori véleménnyel

1972. április 1. Károly király égi születésének 50. évfordulóján, illetékes egyházi bizottság és a család képviselőinek jelenlétében Madeirán sor kerül a sír és a koporsó fölnyitására: testét romlatlan állapotban találták

1973. november 3. a Kongregáció rendes ülésén elrendelik a vitatható kérdések tisztázását

1975. november 18. Bécs főpásztora kiegészítő eljárás lefolytatását indítványozza Isten Szolgája bizonyos történelmi felelősségének vizsgálatára

1975. december 5. Magyary Gyula helyét új posztulátor foglalja el

1977. július-október négy ülésen lezárul a vitatott kérdések tárgyalása

1988. június 17. a Kongregáció hitelesíti az egyházmegyei vizsgálatok törvényességét

1994. február 10. elkészül az ún. Positio, a tizenhárom kötetnyi dokumentáció majdnem háromezer oldalas összefoglalója

1995.megkezdődik az érdemi vizsgálat a történészekből álló bizottság előtt

2002. október 29. a teológusokból álló bizottság meghozza döntését, miszerint Károly hősies fokon gyakorolta az erényeket, ezt a döntést utóbb a Kongregációhoz kinevezett bíboros és püspök atyák jóváhagyják, minekutána közös határozatukat a Kongregáció bíboros prefektusa előterjeszti a pápának

2003. április 12. II. János Pál pápa jelenlétében kihirdetésre kerül az a legfőbb pásztori tekintélyével megerősített dekrétum, amely elismeri Károly király hősies erénygyakorlatát, életszentségét, ettől a naptól fogva Isten Szolgáját megilleti a Tiszteletreméltó cím

2003. december 20. pápai dekrétum hitelesíti a Károly király közbenjárására Brazíliában, 1960-ban történt csodás gyógyulást

2004. október 3. a boldoggá avatás napja

Tovább a szentekhez

Hozzájárulás sütik (browser cookies) kezeléséhez