Magyar Katolikus Egyház
Katolikus
HU
  • KERESÉS
  1. Igenaptár
Válasszon évet, hónapot és napot.
H
K
SZ
CS
P
SZ
V
2
június
2025
Evangélium

Jn 16,29-33

Amikor az utolsó vacsorán Jézus elmondta búcsúbeszédét, tanítványai megjegyezték: „Most nyíltan beszélsz, nem hasonlatokban. Most elismerjük, hogy mindent tudsz, és nincs szükség rá, hogy valaki is kérdezzen. Ezért hisszük, hogy Istentől jöttél.” Jézus így felelt: „Most hisztek? Eljön az óra – már el is jött –, amikor szétszéledtek, ki-ki a maga útján, és engem magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. Mindezt azért mondtam nektek, hogy békességet találjatok bennem. A világban üldözést szenvedtek; de bízzatok! Én legyőztem a világot.”
Tovább a Szentírás olvasó oldalra
Imádság

Imádság

Hála neked, szentséges Atyánk, mert megadod nekünk, hogy látható szentélyt építsünk, mely Isten és ember kegyelmi kapcsolatának csodálatos jelképe és színhelye: ide várod jóságos szívvel az élet zarándokútját járó népedet. Híveidből is itt építesz magadnak élő templomot, és itt gyarapítod világszerte elterjedt Egyházadat, hogy Krisztus titokzatos testévé váljék, és mennyei Jeruzsálemmé legyen végül, mint valóra vált béke-látomás. Ezért szentjeid boldog seregével együtt a dicsőség templomában magasztalunk téged.
Elmélkedés

Elmélkedés

„Eljön az óra, amikor szétszéledtek, és engem magamra hagytok” – mondja Jézus az utolsó vacsorán apostolainak. Jézus tudja, hogy mennyire gyenge még az apostolok hite, s előre látja, hogy el fognak menekülni szenvedését és halálát látva. Ezért próbálja azzal erősíteni övéit, hogy amikor látják kereszthalálát, ez valójában győzelem, győzelem a bűn felett. Ugyanakkor az iránta való bizalmat is próbálja növelni tanítványaiban, hogy ne essenek kétségbe távozását követően, amikor szenvedések, üldözések és nehézségek érik őket.
Vajon hogyan érintene, ha nekem mondaná ugyanezt? Megsértődnék és tiltakoznék talán? S egyébként is: miért mondja ezt? Nem a bizalmatlanság szól Jézusból, hanem tudja, hogy mennyire esendőek vagyunk. Tudja, hogy amilyen könnyen tudunk lelkesedni valakiért, ugyanolyan könnyen szembe is fordulunk vele. A megpróbáltatások idején derül csak ki igazán, hogy ki mennyire állhatatos.
Be kell látnunk, hogy gyengék és esendőek vagyunk. Ha mi elhagyjuk Jézust, ő akkor sincs egyedül, mert az Atya mindig vele van. Mi viszont egyedül maradunk, ha elhagyjuk őt. Mit kezdenénk segítsége és kegyelme nélkül? Hová vezetne életünk? Hová mennénk Jézus nélkül? Könnyen legyőzne minket rosszra hajló emberi természetünk vagy a világ számtalan csábítása. Kérjük imádságainkban az állhatatosság és a hűség kegyelmét, hogy soha el ne hagyjuk Urunkat, aki biztos utunk az Atyához.
(c) Horváth István Sándor
Napi szent

Szent Marcellinusz és Szent Péter vértanúk

június 2.

Szent Marcellínusz és Szent Péter, a 4. század elején élt római vértanúk kivégzésének történetét magától a hóhértól hallotta Szent Damazusz pápa, aki márványtáblába vésett költeményben örökítette meg az eseményt. Sírjuknál híres temető alakult ki, ahol a keresztény Konstantin császár bazilikát emelt. Ott volt eltemetve Szent Heléna, a császár édesanyja is.

Szent Marcellinusz és Szent Péter vértanúkSzent Marcellinusz és Szent Péter vértanúk

SZENT MARCELLINUSZ (MARCELLIN) pápát 296. június 30-án választották meg. Római volt és jó ideig békében tudta az egyházat kormányozni. Diokletianus császár, császártársa Maximianus és alcsászára Galerius úgy látták, hogy a pogány államvallásra veszélyt jelentenek a keresztények, ezért 303. február 23-án rendeletben megparancsolták a templomok lerombolását, a szentkönyvek elégetését és a keresztények polgárjogának megvonását. A keresztényekre halálbüntetés vagy kényszermunka várt.

A Diokletianusz-féle keresztényüldözéskor, 304-ben, Rómában szenvedett vértanúságot, együtt Szent Péter vértanúval. Az esetről Szent I. Damazusz pápa (uralk. 366-384) leírásából tudunk. Ő magától a hóhértól hallotta a történetet.

Egy bozótos helyen lefejezték őket, de maradványaikat a Via Labicanán levő temetőbe vitték két babérfához. Sírjuk fölé a türelmi rendelet kiadása után bazilikát emeltek. Sírjukat 1896-ban találták meg Rómában.
(Forrás: Rieth József: Szentjeink 1998)

SZENT PÉTER exorcista, vagyis ördögűző volt. (Ez az alszerpapnál kisebb rend volt). A Diokletianusz-féle keresztényüldözéskor, 304-ben, Rómában szenvedett vértanúságot, együtt Szent Marcellinusz pápa vértanúval. Az esetről Szent I. Damazusz pápa leírásából tudunk. Ő magától a hóhértól hallotta a történetet.

Egy bozótos helyen lefejezték őket, de maradványaikat a Via Labicanán levő temetőbe vitték két babérfához. Sírjuk fölé a milánói türelmi rendelet kiadása után bazilikát emeltek.
(Forrás: Rieth József: Szentjeink 1998)

Marcellinusz példája:
A kereszténység mindég veszedelmes a pogányságra! Nekünk mégis szeretnünk kell a Világot!

Péter példája:
A legtöbb vértanúról alig tudunk valamit is - mégis csodálatosak hősiességükkel.

Bővebben

Vértanúk miséje, 310. vagy 313.

Választható olvasmányok

2Kor 6, 4-10
Krisztusért olyanok vagyunk, mint akiket halálra szántak, mégis élnek.

Jn 17, 11b-19
A világ gyűlölte őket.


Tovább a szentekhez