Válasszon évet, hónapot és napot.
H
K
SZ
CS
P
SZ
V
Evangélium

Lk 7,31-35

Egy alkalommal Jézus így szólt a néphez: „Kihez hasonlítsam e nemzedék fiait? Kihez is hasonlítanak? Olyanok, mint az utcán tanyázó gyermekek, akik így kiáltoznak egymáshoz: „Furulyáztunk, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem zokogtatok.” Eljött Keresztelő János: kenyeret nem eszik, bort nem iszik. Erre azt mondjátok: „Ördöge van.” Eljött az Emberfia, eszik és iszik. Erre meg azt mondjátok: „Nézd a falánk és borissza embert, a vámosok és a bűnösök barátját!” Az Isten bölcsességét azonban fiai igazolták.”
Tovább a Szentírás olvasó oldalra
Imádság

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Földi küldetésedet befejezvén visszatértél a mennybe, az Atya közösségébe, s ezzel megmutattad, hogy hová vársz bennünket. Megígérted, hogy elküldöd a Szentlelket, aki megerősít minket a tanúságtételben. Várjuk Szentlelked eljövetelét, aki megtanít bennünket arra, hogy az Egyház tagjaiként az evangélium örömhírét terjesszük a világban. E küldetésünk teljesítése közben sem feledkezünk el végső célunkról, azaz arról, hogy a mennybe jussunk.
Elmélkedés

Elmélkedés

Az Isten országát hirdető Jézus, aki mindenütt nagy szeretettel fogadta azokat, akik tanítását akarták hallgatni, több alkalommal is a hallgatóság lelkére kötötte, hogy szavainak hallgatása még nem elegendő, hanem tettekre is kell azt váltani. Ezt a gondolatot szemléltette a sziklára és homokra épített ház hasonlata. Az okos ember hallgatja és megtartja a tanítást, ő az, aki sziklára épít. A balga megelégszik a hallgatással, de nem törekszik annak tettekre váltására, ő a homokra építő (vö. Lk 6,46-49). Az Úr azt kívánja, hogy tanítását fogadjuk szívünkbe, s ez alapján változtassuk meg életünket, újítsuk meg vallásosságunkat.
A mai evangéliumban szintén ez a gondolat kerül elő, de itt sajnos elmarad a pozitív példa, csupán azokról van szó, akik nem hajlandóak életmódjukon változtatni. Isten üzenete, jószándékú figyelmeztetése ugyan eljut hozzájuk, de azzal mit sem törődnek, úgy tesznek, mintha az nem vonatkozna rájuk, s nekik nem kellene változtatniuk életvitelükön. Jézus hasonlata talán egy korabeli gyerekjátékot idéz fel, hiába szól a furulya, mindenki elengedi a füle mellett, nem hajlandó senki sem táncolni.
Isten országának örömhíre napjainkban is elhangzik az Egyház szolgálata által, s ez a személyesen Krisztustól kapott küldetés nem is fog megszűnni az idők végéig. Ennek köszönhetően minden kor emberéhez eljut az üdvösség tanítása, s mindenkinek személyes felelőssége, hogy meghallja, szívébe fogadja-e azt.
(c) Horváth István Sándor
Napi szent

Copertinoi Szent József

szeptember 18.

Lelkét egyszerűen lenyűgözte Isten nagysága és szeretete.

Nyolcadik és tizennegyedik életéve között betegségek választották el a külvilágtól és pajtásaitól. Kelevényeinek látványa és bűze még anyja számára is nehézzé tette az ápolást. Amikor József végül meggyógyult, nem tudta megtanulni, hogy kapcsolatot teremtsen a mindennapi élet dolgaival; belső élményeinek elhatalmasodása és szemlélődő befeléfordulása nem is engedte meg a normális foglalatosságot és életmódot. Arra gondolt, hogy kolostorba lép; tizenhét évesen fel is vették a kapucinusok laikus testvérnek. Gyenge egészsége és a kolostori munkákban való használhatatlansága miatt azonban nyolc hónap múlva elbocsátották. Ahogy maga elbeszélte, úgy tűnt neki, mintha akkor a szerzetesruhával együtt az eleven bőrét is lehúzták volna róla.

Örömére azonban -- némi nehézségek után -- szolgaként felvette egy minorita kolostor. Itt megtanult olvasni és írni, s végül becsületessége és jámborsága miatt felvették a rendbe is. 1628-ban pappá szentelték.

Copertino közelében a Santa Maria de Grottella kolostorba osztották be. Külső élete és szolgálata éppen olyan egyszerű volt, mint azelőtt; belső világossága, egy teljesen egyszerű és erős lélek fénye azonban nem maradhatott elrejtve.

Amikor 1663 elején beteg lett, cellájában felállítottak egy kis orgonát; az orgonista játszott neki, ő pedig énekelt hozzá, és a többieket is arra szólította fel, hogy énekeljenek vele együtt. "A szamár kezd a hegyre felkapaszkodni" - mondta tréfálkozva, amikor érezte, hogy közeledik a vég. A közelgő halál hatására ezeket mondta: "A kéreg nem akar leválni a fáról" és: "Borzalmas ez az átmenet." Utolsó napjaiban eksztázisban feküdt, belső tűz emésztette és így énekelt: "Lelkem, szeress, szeress!" 1663. szeptember 18-án halt meg rendtársai körében.

"A szent atya meghalt" - mondogatta a nép, amint ismertté vált halála. 1753-ban boldoggá, 1767. július 16-án szentté avatták.

kép: Ludovico Mazzanti: Copertinói Szent József eksztázisba kerül a loretói búcsújáróhely látványától, 1754, Copertinói Szent József búcsújáróhelyének székesegyháza, Osimo.

http://www.katolikus.hu/szentek/0918.html

Tovább a szentekhez