Magyar Katolikus Egyház
Katolikus
HU
  • KERESÉS
  1. Igenaptár
Válasszon évet, hónapot és napot.
H
K
SZ
CS
P
SZ
V
9
január
2026
Evangélium

Mk 6,45-52

Miután Jézus jóllakatott ötezer embert, nyomban felszólította tanítványait, hogy szálljanak a bárkába, és keljenek át a túlsó partra, Betszaidába, amíg ő hazaküldi a tömeget. Miután elbúcsúzott tőlük, fölment egy hegyre, hogy imádkozzék. Közben beesteledett. A bárka mélyen benn járt a tavon, ő pedig egyedül maradt a parton. Amikor látta, mennyire küszködnek az evezéssel – ellenszelük volt ugyanis –, az éjszaka negyedik őrváltása idején, a vízen járva feléjük indult. El akarta kerülni őket. Amikor meglátták, hogy a vízen jár, azt hitték, hogy kísértet; elkezdtek kiabálni, mert mindnyájan látták őt, és megrémültek. Ő azonban mindjárt odafordult hozzájuk, és így szólt: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek.” Aztán beszállt hozzájuk a bárkába, mire a szél elállt. Azok egészen magukon kívül voltak a csodálkozástól, mert nem okultak a kenyérszaporításból, és szívük még érzéketlen volt.
Tovább a Szentírás olvasó oldalra
Imádság

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te nem hagyod magukra azokat, akik a te nevedben útra kelnek. Köszönöm, hogy imádkozol értem akkor is, amikor nem látlak. Köszönöm, hogy utánam jössz, amikor elfáradok. Adj bátorságot, hogy felismerjelek a nehézségek, a küzdelmek közepette is, és ne a félelem, hanem a bizalom vezessen! Szállj be az életem bárkájába, és hozd el a te békédet nyugtalan szívembe! Erősítsd bennem a hitet, hogy minden helyzetben velem vagy és gondoskodsz rólam!
Elmélkedés

Elmélkedés

A viharos tó képe, amiről a mai evangéliumban olvasunk, az emberi élet tükre: küszködés, ellenszél, kimerültség, félelem, s remélhetőleg megnyugvás a végére. Ezt a lelki vihart újra és újra átéljük. A tanítványok Jézus parancsára indultak el, mégis bajba kerültek. Ez is megmutatja, hogy a hűség, az engedelmesség nem mentesít minket a szenvedésektől, sőt, néha épp az engedelmesség vezet próbatételekhez.
Jézus azonban nem hagyja el övéit. Miközben ők a hullámokkal küzdenek, ő imádkozik értük. A hegyen, csendben, az Atya jelenlétében szívében hordozza övéit. Isten nem közömbös a küzdelmeink iránt, látja, tudja, és ha szükséges idejében elindul felénk.
A vízen járás nem csupán egy rendkívüli csoda Jézus részéről, hanem jel: a mi Urunk nemcsak a testi táplálékról gondoskodik, miként tette ezt a kenyerek és halak megszaporításával, hanem úrrá lesz félelmeinken, megmutatja, hogy velünk van a veszélyhelyzetekben is. Olykor talán hajlamosak vagyunk „kísértetnek” látni őt, amikor életünk sötétsége közepette érkezik, egészen váratlanul, másként, mint ahogyan elképzeltük, reméltük.
„Bátorság! Én vagyok, ne féljetek!” – hangzik Jézus bátorítása. Aki közeledik, nem más, mint az örökkévaló Isten. Ha befogadjuk őt életünk bárkájába, lecsillapodik a szél, talán nem kívül, de belül biztosan. A lelki béke akkor kezdődik, amikor felismerjük: Jézus velünk van, és nem hagy magunkra a viharban.
(c) Horváth István Sándor
Napi szent