Válasszon évet, hónapot és napot.
H
K
SZ
CS
P
SZ
V
Napi olvasmányok
OLVASMÁNY Jeremiás próféta könyvéből
A választott nép meglakol bűneiért, de az irgalmas Isten szabadítót küld népének.
Az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiáshoz: Így szól az Úr, a választott nép Istene; írd le hozzád intézett igéimet egy könyvbe!
Ezt mondja az Úr: Bizony, gyógyíthatatlan a sebed, halálos a sérülésed.
Nincs, aki bekötözne, és gyógyulást hozna neked.
Szeretőid nem gondolnak reád, feléd sem néznek most, hogy elborít a sok csapás.
Fenyítésem nagy és kegyetlen, mert oly súlyosak bűneid. Sújtottalak, mert nagyok voltak gonoszságaid.
Miért kiáltozol romlásod miatt?
Bizony, gyógyíthatatlan a fájdalmad!
Így kellett megtorolnom bűneidet, gonoszságodat.
Majd így folytatta az Úr: Én helyreállítom Jákob sátrait, megkönyörülök házain, és újraépítik romjaiból a várost, és a palota is a maga helyén áll majd.
Dicséret hangzik onnan, örvendezők dala zeng.
Már nem kisebbé, inkább nagyobbá teszem, nem megalázom, inkább fölemelem népemet. Fiai dicsők lesznek, mint egykoron; gyülekezetük szilárdan fennmarad színem előtt, sanyargatóikat pedig megfenyítem.
Vezér származik majd belőlük és fejedelem közülük.
Színem elé engedem, úgyhogy elém járulhat.
Mert ki merné életét kockáztatni, hogy elém járuljon! – mondja az Úr. Így ti az én népemmé lesztek, és én a ti Istenetek leszek!
Ez az Isten igéje.
Válasz: Felépíti az Úr Siont, * és megjelenik dicsőségben. (17. vers. - 5. tónus) Előénekes: A te nevedet, Uram, a nemzetek majd félve tisztelik, * és a föld minden királya vallja dicsőséged, mert felépíti az Úr Sion városát, * és megjelenik dicsőségben. Meghallgatja a szegények imáját, * nem veti meg kérésüket. Hívek: Felépíti az Úr Siont, * és megjelenik dicsőségben. E: Az eljövendő nemzedéknek írják le mindezt, * a születendő nép is az Urat magasztalja. Fölséges szentélyéből Isten letekint, * az Úr a mennyből földünkre rátekintett, hogy meghallja a rabok sóhaját, * és a halál fiait megmentse fogságukból. H: Felépíti az Úr Siont, * és megjelenik dicsőségben. E: Itt lakhatnak szolgáid fiai, * és biztonságban él ivadékuk színed előtt, hogy az Úr nevét hirdessék Sionban, * és Jeruzsálemben dicsőségét, amikor egybegyűlnek ott a népek, * és az országok, hogy az Úrnak szolgáljanak. H: Felépíti az Úr Siont, * és megjelenik dicsőségben.
Evangélium

Mt 15,1-2. 10-14

Egy alkalommal Jeruzsálemből farizeusok és írástudók jöttek Jézushoz. Megkérdezték tőle: „Miért szegik meg tanítványaid az ősök hagyományát? Evés előtt ugyanis nem mosnak kezet.” Jézus erre magához hívta a népet, és így szólt: „Halljátok és értsétek meg: Nem az teszi az embert tisztátalanná, ami a szájába kerül, hanem ami a szájából kijön, az teszi tisztátalanná.” Ekkor hozzáléptek tanítványai, és így szóltak: „Tudod, hogy a farizeusok megütköztek szavaidon?” Jézus ezt válaszolta: „Tövestől kitépik mindazt a növényt, amelyet nem mennyei Atyám ültetett. Hagyjátok őket! Vak létükre vakok vezetői ők. Ha pedig vak vezet világtalant, mind a kettő gödörbe esik.”
Tovább a Szentírás olvasó oldalra
Imádság

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! A te szavad az általad meghívott halászokat elindította az új élet útján és tanítványaid lettek. Minden nap megtettek veled egy lépést vándorutadon, elkísértek, miközben te fáradhatatlanul jártad a városokat és falvakat. Minden nap megtettek egy lépést, hogy közelebb kerüljenek hozzád, jobban megismerjenek téged. Segíts minket, hogy legyen erőnk nap mint nap megtenni a következő lépést, hogy az üdvösség útján előrehaladjunk. Köszönjük, hogy velünk vagy életutunkon és az örök életre vezetsz minket.
Elmélkedés

Elmélkedés

Mi a fontosabb? A tiszta kéz vagy a tiszta szív? Erre a kérdésre a mai evangélium kétféle választ mutat be. A farizeusok és az írástudók számára a tiszta kéz a fontos. Azzal vádolják Jézus tanítványait, hogy nem tartják meg a mózesi törvényt és semmibe veszik az ősi hagyományokat. Számukra mindennél fontosabb volt a tisztaság, mert úgy gondolták, hogy csak így végezhetik imáikat vagy az istentiszteletet.
Jézus számára a szív tisztasága fontosabb. Az embernek meg kell tisztítania szívét minden helytelen vágytól. A bűn nem egyik pillanatról a másikra történik meg, hanem a vágyakkal, a gondolatokkal kezdődik. Ha ebben a kezdeti fázisban észrevesszük a kísértést és nem adjuk át magunkat a helytelen gondolatoknak, akkor könnyebben elkerüljük a bűnt, azaz nem fogunk a bűnös cselekedetekig eljutni.
A bűntől egyedül Jézus képes minket megszabadítani. Ő az, aki visszaadja nekünk szívünk és lelkünk tisztaságát. Ahhoz, hogy elnyerjük bűneink bocsánatát, megérintsen minket Isten irgalma és gyógyulást találjunk, meg kell bánnunk bűneinket. Jézus akarata szerint a szentgyónás a bűntől való szabadulás lehetősége. Soha ne ámítsuk magunkat azzal, hogy nincs bűnünk, mert ez képmutatás. Isten számára az egyik legkedvesebb ajándék a bűnbánó szív.
(c) Horváth István Sándor
Napi szent

Vianney Szent János Mária áldozópap

augusztus 4.

Ma Vianney (ejtsd: Vianei) Szent János emléknapját tartja az Anyaszentegyház. Francia földműves szülőktől származott. Papságra érzett hivatást, de nem tartották tehetségesnek; nagy üggyel-bajjal végezte tanulmányait, és csak a paphiány miatt szentelte fel egy püspök. Ars-ba, egy lelkileg elhanyagolt kis faluba került, de ott a plébánosok mintaképe lett. Szentbeszédeire és gyóntatószékéhez tódultak az emberek a városokból is. 1859-ben halt meg. Épen maradt teste egykori plébániája templomának oltárán van.

Lyon mellett született 1786-ban. Szülei egyszerű földművesek voltak. Édesanyja Isten szolgálatára nevelte, de a francia forradalom, majd az anyagi nehézségek lehetetlenné tették taníttatását. Földműves munkát végzet, de hő vágya volt, hogy pap lehessen. 19 éves korában sikerült iskolába kerülnie, de igen sokat küzdött a tanulással. A szemináriumban a fogyatékos latin tudása miatt nehezen végezte tanulmányait. 29. éves korában pappá szentelték, káplán lett, majd Ars plébánosa. A vallástalan falut néhány év alatt megváltoztatta, híre bejárta az egész országot. Nagyra értékelték őt, mint gyóntatót, a hívek mindenfelől sereglettek hozzá, és tanácsait szent tisztelettel fogadták. Súlyos kísértések és testi fájdalmak gyötörték, mégis mindig mindenkinek szeretettel állt szolgálatára. Az eucharisztikus Jézus volt életének középpontja. 74 éves korában halt meg 1859. augusztus 4-én. XI. Pius pápa avatta szentté 1925-ben, és tette meg a plébánosok és lelkipásztorok védőszentjévé.

Életéből:
Vianney Szent János emberszeretete és szociális érzéke legendás volt a maga korában. Amikor közölték vele a hírt, hogy érdemeit a világi hatóság is méltányolja és rövidesen a becsületrend lovagjává avatják, s megkapja a vele járó keresztet is, a következőket mondta: "A kereszttel jár valami fizetség?... Jelent ez pénzt is a szegényeimnek?" - Amikor megtudta, hogy ez csak tiszteletbeli kitüntetés, kissé csalódottan így válaszolt: "Ha ez így van és a szegények mit sem várhatnak ettől, kérem, mondják meg a császárnak, hogy nem vehetem hasznát."

Rendkívüli gyöngédséget érzett a vak Bichu anyó iránt, aki az ars-i templom közelében lakott. Szívesen adott alamizsnát neki, - azért is, mert az nem ismerte fel az adakozót. Csöndesen közeledett hozzá, pénzt vagy élelmiszert tett a kosarába és szó nélkül továbbállt. A derék asszony azt hitte, hogy valamelyik szomszédnője adta az alamizsnát, s így mindig azoknak hálálkodott: Köszönöm kedvesem.

Vianney élő példája volt annak, hogy a szentéletű emberek sem állnak távol a valóságos élettől, - s hogy humoruk is lehet. A következő két kis történet ezt igazolja. - Blanchon plébánost, aki jó barátja volt Vianney-nek, jól táplált, testes embernek ismerték. Egy alkalommal így szólt az ars-i plébánosnak: "Számítok önre, hogy könnyen az égbe jussak... Amikor a mennybe megy, majd a reverendájába kapaszkodom." A Szent kedves, hamiskás mosollyal így válaszolt: "Barátom, őrizkedjék ettől. A mennyország kapuja igen keskeny, mindketten az ajtó előtt rekedhetünk."

Egy ugyancsak kövér asszonyságot szintén a mennyországba való jutás módja érdekelte. Amikor efelől érdeklődött az ars-i plébánostól, az így válaszolt: "Lányom, tartson három nagyböjtöt."

"Sehol, még a Vatikánban sem várakozom" - mondta egy előkelő hölgy, aki azt hitte, hogy valóságos és vélt rangja elégséges lesz arra, hogy a plébános soron kívül meggyóntassa. "Ó, a szegény ars-i plébános előtt - tette hozzá csöndesen - mégis várakoznia kell!"

Egy nyári délelőtt Vianney Szent János nagy tömeg előtt tartotta meg szokásos katekézisét. Eközben egy szegény ember igyekezett a templomba bejutni. A plébános észrevette a mankókon járó, idős koldust. Azonnal fölkelt, s utat törve magának a hallgatók között, a templomba vezette. Minden hely foglalt volt. A Szent nem jött zavarba: saját székére, amelyről katekéziseit szokta tartani, ültette a koldust - ő pedig állva folytatta a tanítást. A jelenlevők és az utókor megítélése szerint is: ez a jelenet az assisi Poverello történetébe is beillene.

(Részletek Trucho: Az ars-i plébános című kötetéből)

Vianney Szent Jánost nehezen elvégzett tanulmányai nem akadályozták meg az életszentségre jutásban. Azt a keveset, amije volt, jól használta, odatette Jézus elé, aki bőségesen megszaporította, sokakat jóllakatva a kegyelemmel. Tegyük mi is bátran Jézus elé tehetségeinket, képességeinket, bármennyire is kevésnek érezzük azokat. A többi az Ő dolga.

http://www.katolikus.hu/szentek/0804.html

Lelkipásztorok miséje, 318.
Választható olvasmányok

Ez 3,16-21
A lelkipásztor Isten akaratából Őrálló a nép fölött, felelős minden lélekért.

Mt 9,35-10,1
Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Tovább a szentekhez