Főtisztelendő Püspök Testvéreim!
1. Köszöntelek és ölellek mindnyájatokat az Úrban! Nagy öröm számomra találkozni veletek szeretett földeteken, hallgatni benneteket, s veletek együtt gondolkodni a kommunió útjáról és az egyházi közösségeitekben folyamatban lévő ígéretes evangelizáló erőfeszítésekről. Tíz esztendeje, azaz mióta országotok visszanyerte a függetlenséget a kommunista diktatúra után, e közösségek újjászerveződtek a hatékonyabb lelkipásztori tevékenységre és reménykedve tekintenek a jövőbe. Imádkozva kérem számukra, hogy újra árassza ki kegyelmét Ő, aki – Isten Szolgája, VI. Pál pápa találó kifejezései szerint – „az Egyház éltetője és megszentelője isteni lélegzete, vitorláinak szele, egységesítő elve, belső fénye és erőforrása, fenntartója és vigasztalója, karizmáinak és énekeinek forrása, békéje és öröme, a boldog és örök élet záloga és előíze.” (Insegnamenti X. [1972] 1210-11.)
2. A mai találkozás öröme még fokozódik majd a következő napokban, amikor közösen veszünk részt néhány testvéretek ünnepélyes boldoggáavatásán, akik püspöki szolgálatukat nagyon nehéz körülmények között végezték. Kifejezzük a hálánkat irántuk azért, hogy áldozatukkal sértetlenül megőrizték egyházaik híveinek körében a keresztény hit letéteményét. Az oltár magasába emelve őket szeretném kiterjeszteni hálás megemlékezésünket a többi pásztorra is, akik nagyon drága árat fizettek a Krisztushoz való hűségükért, s a döntésért, hogy egységben maradnak Péter utódával.
Hogyan feledkezhetnénk meg többek között Isten szolgájáról, Andrej Septyitszkij metropolitáról? Tiszteletreméltó Elődöm, XII. Pius pápa mondta, hogy nemes életét „nem annyira a magas életkora, mint inkább a nyájával együtt megkínzott pásztori lelkének szenvedései oltották ki” (AAS 44 [1955] 877). Vele együtt emlékezem Joszif Szlipij bíborosra, az imént, hála Istennek, újra megnyílt lvovi görög katolikus teológiai akadémia első rektorára. E hős hitvalló 18 éven át viselte a rabság terhét.
Még élnek közöttünk papok és püspökök, akik üldözést és börtönt szenvedtek. Miközben megindultan magamhoz ölelem őket, drága testvéreim, dicsőítem Istent a hűséges tanúságtételekért, ami bátorít engem, hogy egyre bátrabb odaadással végezzem az egyetemes Egyháznak szóló szolgálatomat. Magamévá teszem azokat a szavakat, melyeket Aranyszájú Szent János liturgiájában szoktatok ismételgetni: „Adjuk oda önmagunkat egymásnak és egész valónkat Krisztusnak, a mi Istenünknek”. Ez a vértanúk és a hitvallók tanítása. Ezt a leckét meg kell tanulnunk, s meg kell élnünk nekünk, az Istentől ránk bízott nyáj pásztorainak is.
3. Igaz, hogy a hit letéteményének őrzése és továbbadása az egész Egyház feladata. A pásztorokra hárul azonban a súlyos feladat, hogy biztos vezetők, világosan látó tanítók és példás tanúságtevők legyenek a keresztény nép számára. E sajátos felelősségre utal a téma, mellyel az Ukrajnai Görög Katolikus Egyház Püspöki Szinodusa ebben az évben foglalkozik majd: „Az emberi személy és a püspök felelőssége”. Engedjétek meg, hogy a testvéri szolgálat szellemében fölkínáljak nektek erre vonatkozóan néhány személyes reflexiót e találkozó alkalmával, amikor keleti és latin szertartású püspökök itt együtt vagytok.
Mindenekelőtt veletek, egyházaitok első felelőseivel együtt szeretnék hálát adni Istennek a tanúságtételért, melyet e föld katolikusai tesznek, ahol az Egyház megjeleníti a maga isteni és az ukrán kultúra géniuszával gazdagított emberi valóságát. Az Egyház itt a keleti és a nyugati hagyomány két tüdejével lélegzik. E hagyományok testvéri dialógusban találkoznak, amennyiben a bizánci spiritualitás és a latin spiritualitás forrásaiból merítenek. Itt a keleti egyházak szent liturgiájában uralkodó misztérium iránti mély érzék és a latin szertartás misztikus lényegretörése találkozik és kölcsönösen gazdagítja egymást.
A különböző szertartásbeli hagyományokat tisztelve az egyetlen Egyházhoz tartozás megélése nagy alkalmat kínál számotokra, hogy egy jelentős „egyházi laboratóriumot” működtessetek, ahol készül az egység a különbözőségben. Ez a legjobb út ahhoz, hogy a jelen óra sok és bonyolult lelkipásztori kihívására válaszoljatok. Kérlek benneteket, hogy e kereséshez szoros és tevékeny együttműködésben ajánljátok föl a saját hozzájárulástokat ti, akik az Ukrajnai Görög Katolikus Egyház Püspöki Szinódusának vagytok tagjai, és ti is, az Ukrán Püspöki Konferencia püspökei. Egy szívvel-lélekkel hirdessétek Krisztus evangéliumát, legyőzvén a megoszlás és szembenállás minden kísértését. Az egyetlen versengés, drága Püspök testvéreim, az legyen köztetek, hogy ki előzi meg a másikat a kölcsönös megbecsülésben (vö. Róm 12,10) és az életszentségre törekvésben.
Ápoljátok a közösséget egymással és papjaitokkal a szeretet, a figyelmesség, a tiszteletteljes és testvéri dialógus szellemében. E kapcsolatok minőségétől függ nagyrészt az evangelizáció hatékonysága.
4. Az elmúlt 10 esztendőben egyházaitokban rendkívüli módon megnőtt a papi és szerzetesi hivatások száma. Ezzel együtt jár, hogy különös gondot kell fordítani a papságra és az Istennek szentelt életre meghívottak lelki, intellektuális és lelkipásztori képzésére. Elsősorban a leendő papok számára kell biztosítani mély lelkiséget, nagyon komoly filozófiai és teológiai tanulmányokat, valamint megbízható fölkészítést a katolikus hagyomány örök értékeihez kötődő, ugyanakkor az idők jeleit is figyelő lelkipásztori életre. E cél elérésének föltétele, hogy a szemináriumokban és az oktatási intézményekben jó nevelők és szakképzett tanárok legyenek, akik biztosítani tudják a holnap papjai intellektuális és spirituális megalapozását. Hasonló gondot kell fordítani az Istennek szentelt élet intézményei – főként a női intézmények – tagjai számára.
Egy másik, egyházaitokra váró alapvető feladat a felnőtteknek és az új nemzedékeknek szóló korszerű, szakszerű és sokszintű katekézis. E cél eléréséhez nagy segítség a Katolikus Egyház Katekizmusa, mely gondviselésszerű segédeszköz arra, hogy a katolikus hitet szervesen és rendszeresen bemutassuk közelieknek és távoliaknak egyaránt. De nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a katekézis csak egyike a tágabb körű keresztény beavatásnak, mely a hit igazságainak hirdetése mellett gondoskodik a személyes és liturgikus imádságra nevelésről, a testvéri közösség megismertetéséről és az egyházi szolgálatra való fölkészítésről. Csak egy ilyen integrális keresztény képzés vezethet el a katekézis sajátos céljához, „mely nem kevesebb, mint hogy Isten segítségével növelje a csírázó hitet és, bármilyen életkorban legyen is a hívő ember, szüntelenül táplálja és a teljességre vezesse keresztény életét”, annak érdekében, hogy az Úr tanítványa megtanulhassa, „hogy napról napra egyre inkább úgy gondolkozzék, mint Ő, úgy ítéljen és úgy cselekedjék, ahogyan Krisztus parancsai követelik, és abban reménykedjék, amire Ő hívott meg minket.” (CT 20.)
5. Ezen utóbbi években Ukrajnában is gyors és mély társadalmi változások történtek, komoly válságban van a család, amit a sok válás és a gyakori abortusz jelez. Lelkipásztori gondoskodásotokban kapjon elsőbbséget a család. Törekedjetek a keresztény családokat Isten megtapasztalására nevelni, annak érdekében, hogy a Teremtő házasságra vonatkozó tervének ismeretében megújítván együttélésük spirituális összefüggéseit, elősegíthessék az egész polgári társadalom minőségi javulását. A család evangelizálásához kapcsolódik az ifjúsági lelkipásztorkodás. A gyönyörhajhászó és materialista élet sok tömegtájékoztató eszköz által bemutatott mintái, a család által képviselt értékek válsága, az áldozatot kizáró, könnyű élet ábrándja, a munkanélküliség problémái és a bizonytalan holnap a fiatalokban nagy tájékozatlanságot keltenek, és arra hangolják őket, hogy felszínesen, értékek nélkül vagy a menekülés aggasztó formáiban éljenek.
Örömmel értesültem arról, hogy az új nemzedékek hatékony nevelése érdekében létre akarjátok hozni a „Társadalomtudományok Intézetét” az Egyház szociális tanítása elmélyült megismertetésére. A kezdeményezés nagyon alkalmasnak látszik, ezért szívesen bátorítom és megáldom azt.
5. Főtisztelendő Testvérek! Nagyon jelentős időszak kezdődik számotokra, melytől a következő évezredben függeni fog az Egyház jelenlétének minősége Ukrajna földjén. A kommunista üldözés idején a görög katolikus és a latin katolikus egyház példás kapcsolatot tartott egymással, mely komolyan lehetővé teszi az egyházi élet további kivirágzását. E drága tapasztalatok birtokában még inkább és jobban kell együttműködni, hogy eleget tudjatok tenni az új evangelizáció igényes feladatának. Egyházaitok, miként különféle lelkipásztori helyzetekben ez már örvendetesen történik, legyenek képesek megtalálni a kölcsönös és figyelmes segítségnyújtás jól kidolgozott formáit a katekézisben, a katolikus oktatási intézményekben, a tömegtájékoztató eszközök használatában és a humán kérdések szerteágazó területén. A katolikusok mindenütt a kölcsönös szolgálatra, a dialógusra készségesen, egyetértően legyenek jelen.
Az Ukrán Görög Katolikus Egyház Szinodusa sok diaszpórában élő hívőt is magában foglal, és ez új lelkipásztori kihívásokat jelent. Ezek megoldásához is egységre van szükség. Tevékeny egységre, elsősorban a püspökök és a papok között a II. Vatikáni Zsinat tanításának fényében, mely a püspököket arra kéri, hogy a papokat „testvéreknek és barátoknak” tekintsék. (PO 7.) Továbbá ezen egységnek magában kell foglalnia az Istennek szentelt életet élőket és az elkötelezett laikusokat is, Krisztus egész Misztikus Teste javára.
6. E katolikus Egyházon belüli kommunió erős megtapasztalása serkenteni fogja a testvéri együttműködés megfelelő formáit az ortodox testvérekkel is, hogy közösen válaszoljatok a mai ember igazság- és örömkeresésére, melyet teljesen csak Jézus Krisztus tud beteljesíteni. Az ökumenikus dialógusnak tehát az ukrajnai egyházak és hívők számára mindennel szemben vitathatatlan elsőbbséget kell élveznie. A keresztények különféle hitvallásokra oszlása napjaink egyik legnagyobb kihívása. Hosszú még az út, melyet végig kell járnunk ahhoz, hogy eljussunk a Krisztus tanítványai közötti teljes megbékéléshez és látható közösséghez, de a múlt tapasztalatai segítenek abban, hogy bizalommal tekintsünk a jövőbe.
A II. Vatikáni Zsinat után fölerősödött a vágy az egység után, s napjainkban minden keresztényben egyre tudatosabbá válik a bátor és egyre szorosabb együttműködés szükségessége. Én, Péter utóda, bátorítalak és buzdítalak ma benneteket, drága püspök testvéreim, hogy járjatok ezen az úton, és biztosítalak titeket arról, hogy a Szentszék támogatja nagylelkű erőfeszítéseiteket. A pápa veletek van a hívők szolgálatára végzett mindennapos tevékenységtekben és imádságával kísér benneteket. E gondolatokkal a szívemben bízlak Isten Anyjára személy szerint benneteket, egyházaitokat, Isten Ukrajnában élő népének terveit és reményeit, s szívből megáldalak benneteket!
1. Köszöntelek és ölellek mindnyájatokat az Úrban! Nagy öröm számomra találkozni veletek szeretett földeteken, hallgatni benneteket, s veletek együtt gondolkodni a kommunió útjáról és az egyházi közösségeitekben folyamatban lévő ígéretes evangelizáló erőfeszítésekről. Tíz esztendeje, azaz mióta országotok visszanyerte a függetlenséget a kommunista diktatúra után, e közösségek újjászerveződtek a hatékonyabb lelkipásztori tevékenységre és reménykedve tekintenek a jövőbe. Imádkozva kérem számukra, hogy újra árassza ki kegyelmét Ő, aki – Isten Szolgája, VI. Pál pápa találó kifejezései szerint – „az Egyház éltetője és megszentelője isteni lélegzete, vitorláinak szele, egységesítő elve, belső fénye és erőforrása, fenntartója és vigasztalója, karizmáinak és énekeinek forrása, békéje és öröme, a boldog és örök élet záloga és előíze.” (Insegnamenti X. [1972] 1210-11.)
2. A mai találkozás öröme még fokozódik majd a következő napokban, amikor közösen veszünk részt néhány testvéretek ünnepélyes boldoggáavatásán, akik püspöki szolgálatukat nagyon nehéz körülmények között végezték. Kifejezzük a hálánkat irántuk azért, hogy áldozatukkal sértetlenül megőrizték egyházaik híveinek körében a keresztény hit letéteményét. Az oltár magasába emelve őket szeretném kiterjeszteni hálás megemlékezésünket a többi pásztorra is, akik nagyon drága árat fizettek a Krisztushoz való hűségükért, s a döntésért, hogy egységben maradnak Péter utódával.
Hogyan feledkezhetnénk meg többek között Isten szolgájáról, Andrej Septyitszkij metropolitáról? Tiszteletreméltó Elődöm, XII. Pius pápa mondta, hogy nemes életét „nem annyira a magas életkora, mint inkább a nyájával együtt megkínzott pásztori lelkének szenvedései oltották ki” (AAS 44 [1955] 877). Vele együtt emlékezem Joszif Szlipij bíborosra, az imént, hála Istennek, újra megnyílt lvovi görög katolikus teológiai akadémia első rektorára. E hős hitvalló 18 éven át viselte a rabság terhét.
Még élnek közöttünk papok és püspökök, akik üldözést és börtönt szenvedtek. Miközben megindultan magamhoz ölelem őket, drága testvéreim, dicsőítem Istent a hűséges tanúságtételekért, ami bátorít engem, hogy egyre bátrabb odaadással végezzem az egyetemes Egyháznak szóló szolgálatomat. Magamévá teszem azokat a szavakat, melyeket Aranyszájú Szent János liturgiájában szoktatok ismételgetni: „Adjuk oda önmagunkat egymásnak és egész valónkat Krisztusnak, a mi Istenünknek”. Ez a vértanúk és a hitvallók tanítása. Ezt a leckét meg kell tanulnunk, s meg kell élnünk nekünk, az Istentől ránk bízott nyáj pásztorainak is.
3. Igaz, hogy a hit letéteményének őrzése és továbbadása az egész Egyház feladata. A pásztorokra hárul azonban a súlyos feladat, hogy biztos vezetők, világosan látó tanítók és példás tanúságtevők legyenek a keresztény nép számára. E sajátos felelősségre utal a téma, mellyel az Ukrajnai Görög Katolikus Egyház Püspöki Szinodusa ebben az évben foglalkozik majd: „Az emberi személy és a püspök felelőssége”. Engedjétek meg, hogy a testvéri szolgálat szellemében fölkínáljak nektek erre vonatkozóan néhány személyes reflexiót e találkozó alkalmával, amikor keleti és latin szertartású püspökök itt együtt vagytok.
Mindenekelőtt veletek, egyházaitok első felelőseivel együtt szeretnék hálát adni Istennek a tanúságtételért, melyet e föld katolikusai tesznek, ahol az Egyház megjeleníti a maga isteni és az ukrán kultúra géniuszával gazdagított emberi valóságát. Az Egyház itt a keleti és a nyugati hagyomány két tüdejével lélegzik. E hagyományok testvéri dialógusban találkoznak, amennyiben a bizánci spiritualitás és a latin spiritualitás forrásaiból merítenek. Itt a keleti egyházak szent liturgiájában uralkodó misztérium iránti mély érzék és a latin szertartás misztikus lényegretörése találkozik és kölcsönösen gazdagítja egymást.
A különböző szertartásbeli hagyományokat tisztelve az egyetlen Egyházhoz tartozás megélése nagy alkalmat kínál számotokra, hogy egy jelentős „egyházi laboratóriumot” működtessetek, ahol készül az egység a különbözőségben. Ez a legjobb út ahhoz, hogy a jelen óra sok és bonyolult lelkipásztori kihívására válaszoljatok. Kérlek benneteket, hogy e kereséshez szoros és tevékeny együttműködésben ajánljátok föl a saját hozzájárulástokat ti, akik az Ukrajnai Görög Katolikus Egyház Püspöki Szinódusának vagytok tagjai, és ti is, az Ukrán Püspöki Konferencia püspökei. Egy szívvel-lélekkel hirdessétek Krisztus evangéliumát, legyőzvén a megoszlás és szembenállás minden kísértését. Az egyetlen versengés, drága Püspök testvéreim, az legyen köztetek, hogy ki előzi meg a másikat a kölcsönös megbecsülésben (vö. Róm 12,10) és az életszentségre törekvésben.
Ápoljátok a közösséget egymással és papjaitokkal a szeretet, a figyelmesség, a tiszteletteljes és testvéri dialógus szellemében. E kapcsolatok minőségétől függ nagyrészt az evangelizáció hatékonysága.
4. Az elmúlt 10 esztendőben egyházaitokban rendkívüli módon megnőtt a papi és szerzetesi hivatások száma. Ezzel együtt jár, hogy különös gondot kell fordítani a papságra és az Istennek szentelt életre meghívottak lelki, intellektuális és lelkipásztori képzésére. Elsősorban a leendő papok számára kell biztosítani mély lelkiséget, nagyon komoly filozófiai és teológiai tanulmányokat, valamint megbízható fölkészítést a katolikus hagyomány örök értékeihez kötődő, ugyanakkor az idők jeleit is figyelő lelkipásztori életre. E cél elérésének föltétele, hogy a szemináriumokban és az oktatási intézményekben jó nevelők és szakképzett tanárok legyenek, akik biztosítani tudják a holnap papjai intellektuális és spirituális megalapozását. Hasonló gondot kell fordítani az Istennek szentelt élet intézményei – főként a női intézmények – tagjai számára.
Egy másik, egyházaitokra váró alapvető feladat a felnőtteknek és az új nemzedékeknek szóló korszerű, szakszerű és sokszintű katekézis. E cél eléréséhez nagy segítség a Katolikus Egyház Katekizmusa, mely gondviselésszerű segédeszköz arra, hogy a katolikus hitet szervesen és rendszeresen bemutassuk közelieknek és távoliaknak egyaránt. De nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a katekézis csak egyike a tágabb körű keresztény beavatásnak, mely a hit igazságainak hirdetése mellett gondoskodik a személyes és liturgikus imádságra nevelésről, a testvéri közösség megismertetéséről és az egyházi szolgálatra való fölkészítésről. Csak egy ilyen integrális keresztény képzés vezethet el a katekézis sajátos céljához, „mely nem kevesebb, mint hogy Isten segítségével növelje a csírázó hitet és, bármilyen életkorban legyen is a hívő ember, szüntelenül táplálja és a teljességre vezesse keresztény életét”, annak érdekében, hogy az Úr tanítványa megtanulhassa, „hogy napról napra egyre inkább úgy gondolkozzék, mint Ő, úgy ítéljen és úgy cselekedjék, ahogyan Krisztus parancsai követelik, és abban reménykedjék, amire Ő hívott meg minket.” (CT 20.)
5. Ezen utóbbi években Ukrajnában is gyors és mély társadalmi változások történtek, komoly válságban van a család, amit a sok válás és a gyakori abortusz jelez. Lelkipásztori gondoskodásotokban kapjon elsőbbséget a család. Törekedjetek a keresztény családokat Isten megtapasztalására nevelni, annak érdekében, hogy a Teremtő házasságra vonatkozó tervének ismeretében megújítván együttélésük spirituális összefüggéseit, elősegíthessék az egész polgári társadalom minőségi javulását. A család evangelizálásához kapcsolódik az ifjúsági lelkipásztorkodás. A gyönyörhajhászó és materialista élet sok tömegtájékoztató eszköz által bemutatott mintái, a család által képviselt értékek válsága, az áldozatot kizáró, könnyű élet ábrándja, a munkanélküliség problémái és a bizonytalan holnap a fiatalokban nagy tájékozatlanságot keltenek, és arra hangolják őket, hogy felszínesen, értékek nélkül vagy a menekülés aggasztó formáiban éljenek.
Örömmel értesültem arról, hogy az új nemzedékek hatékony nevelése érdekében létre akarjátok hozni a „Társadalomtudományok Intézetét” az Egyház szociális tanítása elmélyült megismertetésére. A kezdeményezés nagyon alkalmasnak látszik, ezért szívesen bátorítom és megáldom azt.
5. Főtisztelendő Testvérek! Nagyon jelentős időszak kezdődik számotokra, melytől a következő évezredben függeni fog az Egyház jelenlétének minősége Ukrajna földjén. A kommunista üldözés idején a görög katolikus és a latin katolikus egyház példás kapcsolatot tartott egymással, mely komolyan lehetővé teszi az egyházi élet további kivirágzását. E drága tapasztalatok birtokában még inkább és jobban kell együttműködni, hogy eleget tudjatok tenni az új evangelizáció igényes feladatának. Egyházaitok, miként különféle lelkipásztori helyzetekben ez már örvendetesen történik, legyenek képesek megtalálni a kölcsönös és figyelmes segítségnyújtás jól kidolgozott formáit a katekézisben, a katolikus oktatási intézményekben, a tömegtájékoztató eszközök használatában és a humán kérdések szerteágazó területén. A katolikusok mindenütt a kölcsönös szolgálatra, a dialógusra készségesen, egyetértően legyenek jelen.
Az Ukrán Görög Katolikus Egyház Szinodusa sok diaszpórában élő hívőt is magában foglal, és ez új lelkipásztori kihívásokat jelent. Ezek megoldásához is egységre van szükség. Tevékeny egységre, elsősorban a püspökök és a papok között a II. Vatikáni Zsinat tanításának fényében, mely a püspököket arra kéri, hogy a papokat „testvéreknek és barátoknak” tekintsék. (PO 7.) Továbbá ezen egységnek magában kell foglalnia az Istennek szentelt életet élőket és az elkötelezett laikusokat is, Krisztus egész Misztikus Teste javára.
6. E katolikus Egyházon belüli kommunió erős megtapasztalása serkenteni fogja a testvéri együttműködés megfelelő formáit az ortodox testvérekkel is, hogy közösen válaszoljatok a mai ember igazság- és örömkeresésére, melyet teljesen csak Jézus Krisztus tud beteljesíteni. Az ökumenikus dialógusnak tehát az ukrajnai egyházak és hívők számára mindennel szemben vitathatatlan elsőbbséget kell élveznie. A keresztények különféle hitvallásokra oszlása napjaink egyik legnagyobb kihívása. Hosszú még az út, melyet végig kell járnunk ahhoz, hogy eljussunk a Krisztus tanítványai közötti teljes megbékéléshez és látható közösséghez, de a múlt tapasztalatai segítenek abban, hogy bizalommal tekintsünk a jövőbe.
A II. Vatikáni Zsinat után fölerősödött a vágy az egység után, s napjainkban minden keresztényben egyre tudatosabbá válik a bátor és egyre szorosabb együttműködés szükségessége. Én, Péter utóda, bátorítalak és buzdítalak ma benneteket, drága püspök testvéreim, hogy járjatok ezen az úton, és biztosítalak titeket arról, hogy a Szentszék támogatja nagylelkű erőfeszítéseiteket. A pápa veletek van a hívők szolgálatára végzett mindennapos tevékenységtekben és imádságával kísér benneteket. E gondolatokkal a szívemben bízlak Isten Anyjára személy szerint benneteket, egyházaitokat, Isten Ukrajnában élő népének terveit és reményeit, s szívből megáldalak benneteket!
II.
János Pál pápa
