1. „Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak!” (Jn 6,68)
Kedves ukrajnai fiatalok! E szavakat Péter apostol intézte Jézushoz, aki úgy mutatkozott be a sokaságnak, mint a mennyből alászállott kenyér, mely életet ad az embereknek (vö. Jn 6,58). Ma örömmel ismétlem e szavakat köztetek, sőt a nevetekben és veletek együtt ismétlem.
Ma Krisztus fölteszi nektek azt a kérdést, amit akkor apostolainak: „Ti is el akartok menni?!” És ti, ukrajnai fiatalok, mit válaszoltok? Bizonyos vagyok abban, hogy velem együtt ti is magatokévá teszitek Péter szavait: „Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak!” Látván, hogy mily sokan vagytok itt, és milyen lelkesek vagytok, a gondolatom visszatér a Rómában tavaly augusztusban tartott Ifjúsági Világnapra, melyen közületek is sokan ott voltak. Akkor meghívtam az egész világ ifjúságát, hogy nyissuk meg a „hit nagy laboratóriumát”, hogy ott keressük és elmélyítsük az üdvözítő Krisztus követésének módjait. Ma a „hit laboratóriumának” jelentős eseményét éljük itt, a ti földeteken, ahova több mint ezer esztendeje érkezett el az evangélium örömhíre.
A harmadik évezred elején Krisztus újra megkérdezi tőletek: „Kinek mondotok engem?” (Mt 16,15) Kedveseim, a pápa azért jött hozzátok, hogy bátorítson a válaszra: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia!” (Mt 16,16); „Az örök élet igéi nálad vannak!” (Jn 6,68)
2. Igen, kedves fiatalok, Krisztus birtokolja „az örök élet igéit”. Az ő szavai örökké érvényesek, s főként megnyitják előttünk az örök élet kapuit. Amikor Isten beszél, az Ő szavai életet adnak, létre hívnak, irányítanak, fölélesztik a csalódott és megtévedt szíveket, és új reményt öntenek beléjük.
A Szentírást olvasva első lapjaitól kezdve fölfedezzük, hogy Isten szól hozzánk. Beszél, amikor életet ad a teremtménynek: ég, föld, világosság, vizek, élőlények, férfi és nő mind az Ő szava által létezik. Az Ő szava értelmet ad minden létezőnek, azzal, hogy kiemeli őket a káoszból. Ezért a természet egy hatalmas könyv, melyben mindig csodálkozva kereshetjük az isteni szépség nyomait.
Az emberiség történelmében Isten még inkább beszél, mint a teremtésben. A világ történései közepette kinyilatkoztatja a jelenlétét azzal, hogy különféle helyzetekben dialógust kezd a maga képére teremtett emberekkel azért, hogy mindenkivel megteremtse az élet és a szeretet közösségét. Így a történelem a Teremtő és az ember kölcsönös megismerésének útjává válik, dialógus, melynek végső célja az, hogy a bűn rabszolgaságából elvezessen a szeretet szabadságára.
3. Így tekintve, kedves fiatalok, a történelem a szabadságra vezető úttá válik. Végig akarjátok járni ezt az utat? Részesei akartok lenni ennek a jövőnek? Ukrajna és az Ukrajnai Egyház jövője a ti válaszotoktól is függ. Nem vagytok egyedül ezen az úton. A hívők nagy népéhez tartoztok, mely a nagyon régi pátriárkára, Ábrahámra hivatkozik. Ő meghallotta az Úr hívó szavát és elindult, ezáltal „atyánk lett a hitben”, mert hitt és rábízta magát az Úrra, aki földet és utódot ígért neki.
Az ő hitéből származik a választott nép, mely Mózes vezetése mellett kivonult az egyiptomi rabszolgaságból az ígéret földjének szabadsága felé. A kivonulás középpontjában áll a sínai szövetség, mely Isten tíz szavára alapszik: a „dekalógusra”, a „Tízparancsolatra”. Ezek „az örök élet igéi”, mert örök érvényűek és életet adnak azoknak, akik megtartják.
Drága barátaim! Az egyik napon nagyon gazdag ifjú kérdezte Jézustól: „Mester, mi jót kell tennem, hogy elnyerjem az örök életet?” (Mt 19,16.) És Jézus azt válaszolta: „Ha be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat” (Mt 19,17). Krisztus nem azért jött, hogy eltörölje az első szövetséget, hanem hogy beteljesítse azt. A tíz parancsolatnak örök érvénye van, mert az emberiség alaptörvényei és be vannak írva minden személy lelkiismeretébe. Az első lépést jelentik a szabadság és az örök élet felé, mert megtartásukkal kerül az ember igaz kapcsolatba Istennel és a felebaráttal. E parancsolatok „kifejezik a szeretet válaszát, melyet az embernek Istene felé kell adnia” (KEK 2083). E törvény természetszerűen van beleírva minden ember szívébe, s hittel halljuk meg és tesszük meg. Mindennapi életünk szabályává kell válnia.
A mai világban mély és gyors társadalmi változások történnek, s oly sok erkölcsi hivatkozás bizonytalanodik el, ami az embereket káoszba, s olykor kétségbeesésbe dönti. A Tízparancsolat olyan, mint az iránytű, mely a háborgó tengeren is megóv a hajótöréstől és elvezet a kikötőbe. Íme, ma ezért szeretném szimbolikusan rátok bízni a Tízparancsolatot, kedves ukrajnai fiatalok, hogy iránytűtök legyen, szilárd tájékozódási pont jelen és jövő életetek építéséhez.
5. „Szeresd a te Uradat, Istenedet.” Életünkben Istennek kell adnunk az első helyet. Ezért az első három parancsolat az Istennel való kapcsolatunkról szól. Ő igazán méltó arra, hogy teljes szívünkből, teljes lelkünkből és minden erőnkből szeressük (vö. MTörv 6,5). Isten egyetlen, és nem cserélhető föl hamis istenekkel. Kedves fiatalok, Ő nektek is mondja: „Én vagyok a te Urad, Istened, aki el akarlak vezetni téged az élet teljességére: ne cserélj el semmi másra!” Ma igen nagy a késztetés arra, hogy az igaz Istent hamis istenekkel és téveszmékkel helyettesítsük. Bálványok az anyagi javak. Ha úgy keresitek és használjátok őket, mint eszközöket és szerszámokat a jóra, segítséget jelentenek. Soha nem foglalhatják el az első helyet az emberi szívben, legkevésbé a fiatal szívben, mely arra hivatott, hogy magasban, a legszebb és legnemesebb eszmények felé szárnyaljon!
Isten neve Atya, Szeretet, Hűség, Irgalmasság. Mi mást kívánhatnánk, mint hogy mindenki ismerje meg és szeresse Őt? Az Ő napja – a szombat, majd számunkra, keresztény számára a vasárnap, az Úr föltámadásának napja – az ígéret földjének elővételezése. Megtehetjük-e, hogy ne szenteljük meg azt az Eucharisztián, a keresztény közösség ünnepi találkozóján való részvétellel?
6. „Szeresd felebarátodat.” A negyediktől a tizedikig tartó parancsolatok a felebaráttal való kapcsolatról szólnak. Megmutatják az utat, miként alakíthatók ki a többi emberrel az igazságra és igazságosságra alapuló tiszteletteljes és szerető kapcsolatok.
Aki megvalósítja ezeket az isteni törvényeket, eléggé gyakran úgy érzi, hogy az árral szemben halad. Ukrajnai fiatalok, Krisztus azt kéri tőletek, hogy forduljatok szembe az árral! Azt kéri, hogy védjétek meg az Ő törvényét, és valósítsátok meg következetes magatartásotokkal a mindennapi életben. Ez az ősi és mindig aktuális törvény az evangéliumban tökéletesen beteljesedett. E beteljesedés az éltető szeretet, igaz, szabad és mély szeretet, mely elvezet a Tízparancsolat hűséges megtartásához. Ettől a szívben gyökerező isteni törvénytől ne féljetek: valósítsátok meg teljesen önmagatokat, s vegyetek részt a szolidárisabb, igazságosabb világ építésében!
7. Kedves fiatalok, népetek nehéz és összetett változást él át, mely a sok éven át elnyomó totalitárius uralomból végre szabad és demokratikus társadalomba vezet. A szabadság azonban erős, felelős, érett lelkiismereteket tételez föl. A szabadság igényes, és bizonyos értelemben többe kerül, mint a rabszolgaság!
Ezért atyaként átölelve benneteket mondom: válasszátok a keskeny utat, melyet az Úr mutat nektek parancsolataival. E parancsolatok az igazság és az élet igéi. Az az út, amely gyakran szélesnek és kényelmesnek mutatkozik, később tévútnak és zsákutcának bizonyul. Ne essetek a kommunista uralom rabszolgaságából a fogyasztói társadalom rabszolgaságába (kommunizmusból konzumizmusba), a materializmus egy újabb formájába, mely szóban ugyan nem tagadja Istent, de a tetteivel igen, mert kizárja Őt az életből.
Isten nélkül semmi jót nem tudtok tenni, az ő segítségével viszont szembenézhettek a jelen pillanat minden kihívásával. Képesek lesztek szemben az árral elkötelezett döntéseket is hozni, mint például olyan döntést, hogy hűségesen itt maradtok a hazátokban, s nem engedtek a külföldi könnyű boldogulás ábrándképének. Itt van szükség rátok, fiatalok, akik készen álltok kivenni a magatok részét az ország szociális, kulturális, gazdasági és politikai életének jobbításából. Oly dicsőséges múltú földetek jövője érdekében itt van szükség talentumaitokra, melyekkel oly bőségesen rendelkeztek.
Ukrajna jövője nagyrészt tőletek s az általatok vállalt felelősségtől függ. Isten meg fogja áldani erőfeszítéseiteket, ha életeteket a család és a társadalom nagylelkű szolgálatába állítjátok, egyéni érdekeitek elé helyezvén a közjót. Ukrajnának olyan férfiakra és nőkre van szüksége, akik a társadalom szolgálatára szentelik magukat, s az a céljuk, hogy a leggyengébbeken és elesettebbeken kezdve mindenki számára biztosítsák a jogokat és a jólétet. Ez az evangélium logikája, de a polgári társadalmat gyarapító logika is. Az igazi civilizációt ugyanis nem csak a gazdasági fejlődéssel, hanem elsősorban a nép humán, erkölcsi és spirituális fejlődésével mérik.
8. Kedves fiatalok! Hálát adok Istennek, hogy megadta nekem a veletek való találkozást. Mielőtt elbúcsúznánk, a lelketekre szeretném kötni: szeressétek az Egyházat! Az Egyház a ti családotok és a lelki épület, melynek eleven köveivé kell válnotok. Az Egyház arca különösen vonzó az őt gazdagító különféle hagyományok által. Testvéri lelkülettel éljetek és gyarapodjatok az egységben, mint ma, hogy a különféle hagyományok ne megoszlást okozzanak, hanem egymás megismerésére és megbecsülésére ösztönözzenek.
Kísérjen utatokon Szűz Mária, akit itt Ukrajnában annyira tiszteltek. Szeressétek és hallgassátok őt. Ő megtanít majd titeket arra, hogy őszinte és nagylelkű ajándék legyetek Isten és a testvérek számára. Arra fog késztetni, hogy Krisztusban keressétek az élet és az öröm teljességét. Így lesztek az Egyházban földetek szentjeinek új nemzedéke, akik hűségesek Istenhez és az emberhez, apostolai az evangéliumnak elsősorban kortársaik számára.
Lelki táplálékotok legyen az eucharisztikus kenyér, Krisztus! Ha vele táplálkoztok az Eucharisztiában, mindig megmaradtok az Ő szeretetében, és bő termést fogtok hozni, s ha utatok göröngyössé válik, ha az evangélium iránti hűség egyszer majd nagy tehernek tűnik számotokra, mert áldozatokat és bátor döntéseket igényel, emlékezzetek e találkozásunkra. Akkor majd föl tudjátok eleveníteni magatokban a most közösen tett hitvallás lelkesedését: „Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak!” Ismételgessétek ezt és ne féljetek! Krisztus lesz a ti erősségtek és örömötök.
Köszönöm, drága barátaim! A pápa jót akar nektek, s úgy tekint rátok, mint a remény új hajnalának őrállóira (vö. 129. zsoltár); hálát ad Istennek nagylelkűségtekért, miközben szeretettel imádkozik értetek és teljes szívéből megáld benneteket.
lengyel nyelvű köszöntés
Szívből köszöntöm a lengyel nyelvűeket!
Drága fiatal barátaim, itt vagytok, hogy kortársaitok közösségében találkozzatok a pápával, s meghallgassátok, amit mondani akar nektek. Azt akarom tehát nektek is mondani, amit a 2000. év Nagy Jubileumának végén az egész Egyháznak mondtam: Duc in altum! Vesd ki a hálót! Ne engedj a kishitűségnek, mely a társadalmi kapcsolatok válságából – abból, hogy sikertelenül keresed a mindennapi élet értelmét – vagy a mai világ körülményei között bármiből megszülethet. Őrizd lelkedben az Ő arcát, Isten megtestesült Fiának, a Mesternek, a Gyógyítónak, az Úr megkínzott szolgájának, a föltámadott Úrnak az arcát! Nézz az Ő szemébe: mennyire szeret téged! Ne félj ettől a szeretettől! Ifjú, ne félj őszinte szeretettel válaszolni rá! Engedd, hogy a szeretet formálja világodat, személyiségedet, emberi kapcsolataidat! Krisztussal együtt vesd ki saját emberséged hálóját! Ne veszítsd el a reményt! A tőle kapott meghívás iránti hűség áldott gyümölcsöket fog teremni életedben.
Kedves fiatalok! Emlékezzetek a vértanúkra. Emlékezzetek rá, hogy nagyszüleitek és szüleitek milyen drága áron őrizték hűségüket Krisztushoz és az Egyházhoz. Az ő hitük, reményük és szeretetük hozzon gyümölcsöt szívetekben.
Kérlek benneteket, vigyétek el köszöntésemet családotokba, iskolátokba, munkahelyetekre! Vigyétek el kortársaitoknak! Szívembe zárlak és imádságaimmal átölellek mindnyájatokat. Kérem Istent, hogy olyan nemzedék legyetek, mely szilárd alapokat rak a harmadik évezred nemzedékei hitének épülete számára. Isten áldjon meg benneteket!
A Szentatya homíliája után elénekelték az Akatisztosz-himnuszt.
Kedves ukrajnai fiatalok! E szavakat Péter apostol intézte Jézushoz, aki úgy mutatkozott be a sokaságnak, mint a mennyből alászállott kenyér, mely életet ad az embereknek (vö. Jn 6,58). Ma örömmel ismétlem e szavakat köztetek, sőt a nevetekben és veletek együtt ismétlem.
Ma Krisztus fölteszi nektek azt a kérdést, amit akkor apostolainak: „Ti is el akartok menni?!” És ti, ukrajnai fiatalok, mit válaszoltok? Bizonyos vagyok abban, hogy velem együtt ti is magatokévá teszitek Péter szavait: „Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak!” Látván, hogy mily sokan vagytok itt, és milyen lelkesek vagytok, a gondolatom visszatér a Rómában tavaly augusztusban tartott Ifjúsági Világnapra, melyen közületek is sokan ott voltak. Akkor meghívtam az egész világ ifjúságát, hogy nyissuk meg a „hit nagy laboratóriumát”, hogy ott keressük és elmélyítsük az üdvözítő Krisztus követésének módjait. Ma a „hit laboratóriumának” jelentős eseményét éljük itt, a ti földeteken, ahova több mint ezer esztendeje érkezett el az evangélium örömhíre.
A harmadik évezred elején Krisztus újra megkérdezi tőletek: „Kinek mondotok engem?” (Mt 16,15) Kedveseim, a pápa azért jött hozzátok, hogy bátorítson a válaszra: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia!” (Mt 16,16); „Az örök élet igéi nálad vannak!” (Jn 6,68)
2. Igen, kedves fiatalok, Krisztus birtokolja „az örök élet igéit”. Az ő szavai örökké érvényesek, s főként megnyitják előttünk az örök élet kapuit. Amikor Isten beszél, az Ő szavai életet adnak, létre hívnak, irányítanak, fölélesztik a csalódott és megtévedt szíveket, és új reményt öntenek beléjük.
A Szentírást olvasva első lapjaitól kezdve fölfedezzük, hogy Isten szól hozzánk. Beszél, amikor életet ad a teremtménynek: ég, föld, világosság, vizek, élőlények, férfi és nő mind az Ő szava által létezik. Az Ő szava értelmet ad minden létezőnek, azzal, hogy kiemeli őket a káoszból. Ezért a természet egy hatalmas könyv, melyben mindig csodálkozva kereshetjük az isteni szépség nyomait.
Az emberiség történelmében Isten még inkább beszél, mint a teremtésben. A világ történései közepette kinyilatkoztatja a jelenlétét azzal, hogy különféle helyzetekben dialógust kezd a maga képére teremtett emberekkel azért, hogy mindenkivel megteremtse az élet és a szeretet közösségét. Így a történelem a Teremtő és az ember kölcsönös megismerésének útjává válik, dialógus, melynek végső célja az, hogy a bűn rabszolgaságából elvezessen a szeretet szabadságára.
3. Így tekintve, kedves fiatalok, a történelem a szabadságra vezető úttá válik. Végig akarjátok járni ezt az utat? Részesei akartok lenni ennek a jövőnek? Ukrajna és az Ukrajnai Egyház jövője a ti válaszotoktól is függ. Nem vagytok egyedül ezen az úton. A hívők nagy népéhez tartoztok, mely a nagyon régi pátriárkára, Ábrahámra hivatkozik. Ő meghallotta az Úr hívó szavát és elindult, ezáltal „atyánk lett a hitben”, mert hitt és rábízta magát az Úrra, aki földet és utódot ígért neki.
Az ő hitéből származik a választott nép, mely Mózes vezetése mellett kivonult az egyiptomi rabszolgaságból az ígéret földjének szabadsága felé. A kivonulás középpontjában áll a sínai szövetség, mely Isten tíz szavára alapszik: a „dekalógusra”, a „Tízparancsolatra”. Ezek „az örök élet igéi”, mert örök érvényűek és életet adnak azoknak, akik megtartják.
Drága barátaim! Az egyik napon nagyon gazdag ifjú kérdezte Jézustól: „Mester, mi jót kell tennem, hogy elnyerjem az örök életet?” (Mt 19,16.) És Jézus azt válaszolta: „Ha be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat” (Mt 19,17). Krisztus nem azért jött, hogy eltörölje az első szövetséget, hanem hogy beteljesítse azt. A tíz parancsolatnak örök érvénye van, mert az emberiség alaptörvényei és be vannak írva minden személy lelkiismeretébe. Az első lépést jelentik a szabadság és az örök élet felé, mert megtartásukkal kerül az ember igaz kapcsolatba Istennel és a felebaráttal. E parancsolatok „kifejezik a szeretet válaszát, melyet az embernek Istene felé kell adnia” (KEK 2083). E törvény természetszerűen van beleírva minden ember szívébe, s hittel halljuk meg és tesszük meg. Mindennapi életünk szabályává kell válnia.
A mai világban mély és gyors társadalmi változások történnek, s oly sok erkölcsi hivatkozás bizonytalanodik el, ami az embereket káoszba, s olykor kétségbeesésbe dönti. A Tízparancsolat olyan, mint az iránytű, mely a háborgó tengeren is megóv a hajótöréstől és elvezet a kikötőbe. Íme, ma ezért szeretném szimbolikusan rátok bízni a Tízparancsolatot, kedves ukrajnai fiatalok, hogy iránytűtök legyen, szilárd tájékozódási pont jelen és jövő életetek építéséhez.
5. „Szeresd a te Uradat, Istenedet.” Életünkben Istennek kell adnunk az első helyet. Ezért az első három parancsolat az Istennel való kapcsolatunkról szól. Ő igazán méltó arra, hogy teljes szívünkből, teljes lelkünkből és minden erőnkből szeressük (vö. MTörv 6,5). Isten egyetlen, és nem cserélhető föl hamis istenekkel. Kedves fiatalok, Ő nektek is mondja: „Én vagyok a te Urad, Istened, aki el akarlak vezetni téged az élet teljességére: ne cserélj el semmi másra!” Ma igen nagy a késztetés arra, hogy az igaz Istent hamis istenekkel és téveszmékkel helyettesítsük. Bálványok az anyagi javak. Ha úgy keresitek és használjátok őket, mint eszközöket és szerszámokat a jóra, segítséget jelentenek. Soha nem foglalhatják el az első helyet az emberi szívben, legkevésbé a fiatal szívben, mely arra hivatott, hogy magasban, a legszebb és legnemesebb eszmények felé szárnyaljon!
Isten neve Atya, Szeretet, Hűség, Irgalmasság. Mi mást kívánhatnánk, mint hogy mindenki ismerje meg és szeresse Őt? Az Ő napja – a szombat, majd számunkra, keresztény számára a vasárnap, az Úr föltámadásának napja – az ígéret földjének elővételezése. Megtehetjük-e, hogy ne szenteljük meg azt az Eucharisztián, a keresztény közösség ünnepi találkozóján való részvétellel?
6. „Szeresd felebarátodat.” A negyediktől a tizedikig tartó parancsolatok a felebaráttal való kapcsolatról szólnak. Megmutatják az utat, miként alakíthatók ki a többi emberrel az igazságra és igazságosságra alapuló tiszteletteljes és szerető kapcsolatok.
Aki megvalósítja ezeket az isteni törvényeket, eléggé gyakran úgy érzi, hogy az árral szemben halad. Ukrajnai fiatalok, Krisztus azt kéri tőletek, hogy forduljatok szembe az árral! Azt kéri, hogy védjétek meg az Ő törvényét, és valósítsátok meg következetes magatartásotokkal a mindennapi életben. Ez az ősi és mindig aktuális törvény az evangéliumban tökéletesen beteljesedett. E beteljesedés az éltető szeretet, igaz, szabad és mély szeretet, mely elvezet a Tízparancsolat hűséges megtartásához. Ettől a szívben gyökerező isteni törvénytől ne féljetek: valósítsátok meg teljesen önmagatokat, s vegyetek részt a szolidárisabb, igazságosabb világ építésében!
7. Kedves fiatalok, népetek nehéz és összetett változást él át, mely a sok éven át elnyomó totalitárius uralomból végre szabad és demokratikus társadalomba vezet. A szabadság azonban erős, felelős, érett lelkiismereteket tételez föl. A szabadság igényes, és bizonyos értelemben többe kerül, mint a rabszolgaság!
Ezért atyaként átölelve benneteket mondom: válasszátok a keskeny utat, melyet az Úr mutat nektek parancsolataival. E parancsolatok az igazság és az élet igéi. Az az út, amely gyakran szélesnek és kényelmesnek mutatkozik, később tévútnak és zsákutcának bizonyul. Ne essetek a kommunista uralom rabszolgaságából a fogyasztói társadalom rabszolgaságába (kommunizmusból konzumizmusba), a materializmus egy újabb formájába, mely szóban ugyan nem tagadja Istent, de a tetteivel igen, mert kizárja Őt az életből.
Isten nélkül semmi jót nem tudtok tenni, az ő segítségével viszont szembenézhettek a jelen pillanat minden kihívásával. Képesek lesztek szemben az árral elkötelezett döntéseket is hozni, mint például olyan döntést, hogy hűségesen itt maradtok a hazátokban, s nem engedtek a külföldi könnyű boldogulás ábrándképének. Itt van szükség rátok, fiatalok, akik készen álltok kivenni a magatok részét az ország szociális, kulturális, gazdasági és politikai életének jobbításából. Oly dicsőséges múltú földetek jövője érdekében itt van szükség talentumaitokra, melyekkel oly bőségesen rendelkeztek.
Ukrajna jövője nagyrészt tőletek s az általatok vállalt felelősségtől függ. Isten meg fogja áldani erőfeszítéseiteket, ha életeteket a család és a társadalom nagylelkű szolgálatába állítjátok, egyéni érdekeitek elé helyezvén a közjót. Ukrajnának olyan férfiakra és nőkre van szüksége, akik a társadalom szolgálatára szentelik magukat, s az a céljuk, hogy a leggyengébbeken és elesettebbeken kezdve mindenki számára biztosítsák a jogokat és a jólétet. Ez az evangélium logikája, de a polgári társadalmat gyarapító logika is. Az igazi civilizációt ugyanis nem csak a gazdasági fejlődéssel, hanem elsősorban a nép humán, erkölcsi és spirituális fejlődésével mérik.
8. Kedves fiatalok! Hálát adok Istennek, hogy megadta nekem a veletek való találkozást. Mielőtt elbúcsúznánk, a lelketekre szeretném kötni: szeressétek az Egyházat! Az Egyház a ti családotok és a lelki épület, melynek eleven köveivé kell válnotok. Az Egyház arca különösen vonzó az őt gazdagító különféle hagyományok által. Testvéri lelkülettel éljetek és gyarapodjatok az egységben, mint ma, hogy a különféle hagyományok ne megoszlást okozzanak, hanem egymás megismerésére és megbecsülésére ösztönözzenek.
Kísérjen utatokon Szűz Mária, akit itt Ukrajnában annyira tiszteltek. Szeressétek és hallgassátok őt. Ő megtanít majd titeket arra, hogy őszinte és nagylelkű ajándék legyetek Isten és a testvérek számára. Arra fog késztetni, hogy Krisztusban keressétek az élet és az öröm teljességét. Így lesztek az Egyházban földetek szentjeinek új nemzedéke, akik hűségesek Istenhez és az emberhez, apostolai az evangéliumnak elsősorban kortársaik számára.
Lelki táplálékotok legyen az eucharisztikus kenyér, Krisztus! Ha vele táplálkoztok az Eucharisztiában, mindig megmaradtok az Ő szeretetében, és bő termést fogtok hozni, s ha utatok göröngyössé válik, ha az evangélium iránti hűség egyszer majd nagy tehernek tűnik számotokra, mert áldozatokat és bátor döntéseket igényel, emlékezzetek e találkozásunkra. Akkor majd föl tudjátok eleveníteni magatokban a most közösen tett hitvallás lelkesedését: „Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak!” Ismételgessétek ezt és ne féljetek! Krisztus lesz a ti erősségtek és örömötök.
Köszönöm, drága barátaim! A pápa jót akar nektek, s úgy tekint rátok, mint a remény új hajnalának őrállóira (vö. 129. zsoltár); hálát ad Istennek nagylelkűségtekért, miközben szeretettel imádkozik értetek és teljes szívéből megáld benneteket.
lengyel nyelvű köszöntés
Szívből köszöntöm a lengyel nyelvűeket!
Drága fiatal barátaim, itt vagytok, hogy kortársaitok közösségében találkozzatok a pápával, s meghallgassátok, amit mondani akar nektek. Azt akarom tehát nektek is mondani, amit a 2000. év Nagy Jubileumának végén az egész Egyháznak mondtam: Duc in altum! Vesd ki a hálót! Ne engedj a kishitűségnek, mely a társadalmi kapcsolatok válságából – abból, hogy sikertelenül keresed a mindennapi élet értelmét – vagy a mai világ körülményei között bármiből megszülethet. Őrizd lelkedben az Ő arcát, Isten megtestesült Fiának, a Mesternek, a Gyógyítónak, az Úr megkínzott szolgájának, a föltámadott Úrnak az arcát! Nézz az Ő szemébe: mennyire szeret téged! Ne félj ettől a szeretettől! Ifjú, ne félj őszinte szeretettel válaszolni rá! Engedd, hogy a szeretet formálja világodat, személyiségedet, emberi kapcsolataidat! Krisztussal együtt vesd ki saját emberséged hálóját! Ne veszítsd el a reményt! A tőle kapott meghívás iránti hűség áldott gyümölcsöket fog teremni életedben.
Kedves fiatalok! Emlékezzetek a vértanúkra. Emlékezzetek rá, hogy nagyszüleitek és szüleitek milyen drága áron őrizték hűségüket Krisztushoz és az Egyházhoz. Az ő hitük, reményük és szeretetük hozzon gyümölcsöt szívetekben.
Kérlek benneteket, vigyétek el köszöntésemet családotokba, iskolátokba, munkahelyetekre! Vigyétek el kortársaitoknak! Szívembe zárlak és imádságaimmal átölellek mindnyájatokat. Kérem Istent, hogy olyan nemzedék legyetek, mely szilárd alapokat rak a harmadik évezred nemzedékei hitének épülete számára. Isten áldjon meg benneteket!
A Szentatya homíliája után elénekelték az Akatisztosz-himnuszt.
