Kedves Fivéreim és Nővéreim!
Örülök, hogy ma este itt lehetek Önöknél, Köln városában, melyet sok, engem ide kötő emlék miatt szeretek. Néhány évig a szomszédos Bonn városában éltem, mint professzor, és gyakran átjöttem Kölnbe, ahol sok barátra találtam. A Gondviselés különleges vezetésének látom, hogy gyorsan baráti kapcsolatba kerültem az akkori érsek úrral, Joseph Frings bíborossal, aki megajándékozott a bizalmával és meghívott zsinati teológusának, úgyhogy a II. Vatikáni Zsinat történelmi eseményén tevékenyen részt vehettem. A Zsinat óta ismertem az ő utódát, Joseph Höffner bíborost is, akivel hosszú éveken át testvéri-kollegiális kapcsolatban voltam, elsősorban a Német Püspöki Konferenciában, később pedig a Római Kúria különböző dikasztériu-maiban folytatott közös munkákban. Igaz barátságban vagyok az Önök mostani érsekével, Joachim Meisner bíboros úrral, akinek megköszönöm szívélyes köszöntését és nagy munkáját az Ifjúsági Világnap előkészítésének hónapjaiban. Lehmann bíboros úrnak, a Német Püspöki Konferencia elnökének is szívből jövő köszönetemet szeretném kifejezni minden fáradozásáért, s rajta keresztül a többi püspököknek és mindazoknak, akik azért fáradoztak, hogy ezen ország Egyházának életerejét a mai nagy egyházi esemény szolgálatára mozgósítsák. Köszönetet mondok mindazoknak, akik hónapokon át előkészítették ezt a mindenki által annyira várt pillanatot: elsősorban a kölni Szervező Bizottságnak, továbbá az egyházmegyei és helyi közösségeknek, melyek ezekben az utolsó napokban befogadták a fiatalokat. El tudom képzelni, mennyi fáradságba és milyen sok áldozatba került ez, s kívánom, hogy gyümölcsöt hozzon ezen Ifjúsági Világnap lelki sikerében. És végül engedtessék meg, hogy mélységes hálámat fejezzem ki a civil és katonai hatóságok, a kommunális és regionális szintű Felelősök, továbbá Németország és Északrajna-Vesztfália rendőrsége és biztonsági szervei felé. E város polgármestere személyében mondok köszönetet Köln minden lakójának a megértésért, amit az egész világról idesereglett fiatalok „inváziója” iránt tanúsítottak.
A Szent Háromkirályok nélkül, akik annyira hatással voltak Köln történetére, kultúrájára és hitére, ez a város nem volna az, ami. Az Egyház itt bizonyos értelemben egész éven át az Úr megjelenésének ünnepét üli! Ezért akartam néhány percre a Szent Háromkirályok ereklyetartója előtt imába mélyedni, és hálát adni Istennek az ő tanúságtételükért, melyet a hitről, a reményről és a szeretetről tettek, mielőtt Önöket köszöntöm e nagyszerű Dóm előtti téren. 1164-ben a bölcs mágusok ereklyéi Reinald von Dassel kölni érsek kíséretében keletről Milánón át átkeltek az Alpokon, hogy Kölnbe jöjjenek, ahol nagy ünnepléssel fogadták azokat. Ezen Európán keresztül vezető útjukon az ereklyék még ma is látható nyomokat hagytak hátra a helynevekben és a népi jámborságban. A Szent Háromkirályok számára készítették a kölniek az egész keresztény világ egyik legszebb ereklyetartóját, s mintha ez még nem lett volna elég, az ereklyetartó szekrény fölé egy még nagyobb ereklyetartót építettek, ezt a fölséges gótikus Dómot, mely a háború pusztításai után most ismét teljes szépségében gyönyörködteti a látogatók szemét. Jeruzsálem, a „szent város”, Róma, az örök „város”, és a spanyolországi Santiago del Compostela mellett Köln a Szent Háromkirályoknak köszönhetően az évszázadok során a keresztény Nyugat egyik legjelentősebb zarándokhelye lett.
Köln azonban nemcsak a Szent Háromkirályok városa. Sok szent, akik életük tanúságtétele és a német nép történelmében révén hozzájárultak ahhoz, hogy Európa a keresztény gyökerekből ki tudott bontakozni. Gondolok különösen az első századok férfi és női vértanúira, mint például a fiatal Szent Orsolyára társnőivel együtt, akik a hagyomány szerint Diocletianus császár idején szenvedtek vértanúságot. És hallgathatnánk-e Szent Bonifácról, akit 745-ben Zakariás pápa jóváhagyásával Köln püspökévé választottak!? De e városhoz kötődik Nagy Szent Albert is, kinek csontjai itt a közelben, a Szent András-templom kriptájában nyugszanak. Nagy Szent Albert egyik tanítványa volt itt, Kölnben Aquinói Szent Tamás, aki professzorként is működött itt. De nem feledkezhetünk meg az 1865-ben itt, Kölnben meghalt Kolping Adolfról sem, aki cipészből lett pap, és sok szociális művet alapított, mindenekelőtt a különféle mesterségekre készülők javára. És a mi korunkhoz még közelebb áll a 20. sz. egyik kiemelkedő zsidó filozófusnője, aki Keresztről nevezett Terézia Benedikta nővér néven lépett be a kölni Kármelbe, és az auschwitzi koncentrációs táborban áldozta föl az életét. II. János Pál pápa szentté avatta őt, és Svéd Szent Brigitta és Sziénai Szent Katalin mellett Európa patrónájává nyilvánította.
Ővelük és a többi ismert és ismeretlen szenttel fedezzük föl ennek a városnak belső és igazi arcát, és tudatosodik bennünk, hogy micsoda kincseket hagytak ránk az előttünk élő keresztény nemzedékek. Nagyon gazdag örökség ez. A mi dolgunk, hogy méltók legyünk hozzá - olyan felelősség ez, melyre a város ősi épületeinek kövei is emlékeztetnek bennünket. A szellemi értékekre támaszkodva lehet kibontakoztatni a kölcsönös megértést, emberek és népek, sőt különböző kultúrák és civilizációk között. Ezzel kapcsolatban szívélyes üdvözletemet küldöm a különböző keresztény felekezetek és más vallások képviselőinek. Mind-annyiuknak köszönöm, hogy itt vannak Kölnben e nagy találkozón, és remélem, hogy a találkozás előrelépés lesz az emberek közötti egység és megbékélés útján. Köln ugyanis nemcsak Európáról beszél nekünk, hanem kitágítja látásunkat az Egyház és a világ egyetemessége felé. Itt történt, hogy a három mágus egyikét fekete királynak, tehát az afrikai kontinens képviselőjének látták. A hagyomány szerint itt lett vértanú Szent Gereon a társaival a tébai légióból. Függetlenül e hagyományok szorosan vett történeti hihetőségétől, e szentek századokon át virágzó tisztelete bizonyítja a kölni hívők és általában az Egyház világméretű nyitottságát, mely Egyház Szent Bonifác működésének köszönhetően talált otthonra Németországban. E nyitottságot a legutóbbi időkben olyan nagy karitatív kezdeményezések erősítik meg, mint a Misereor, az Adveniat, a Missio és a Renovabis. Ezek a Kölnben született intézmények jelenvalóvá teszik Krisztus szeretetét minden kontinensen.
És most itt vagytok ti, az egész világ ifjúsága, azon távoli népek képviselői, akik Krisztust a mágusok révén ismerték meg, és egyesültek Isten új népében: az Egyházban, amely minden kultúra embereit összegyűjti. Rátok hárul ma a feladat, hogy az Egyház egyetemes lélegzését éljétek. Engedjétek, hogy a Szentlélek tüze lángra gyújtson benneteket, hogy egy új Pünkösd megújíthassa a szíveteket. Általatok a föld minden részén jussanak el a kortársaitok oda, hogy megtalálják Krisztusban várakozásuk igaz válaszát, és ki tudjanak tárulni Isten megtestesült Igéjének befogadására, aki meghalt és föltámadott a világ üdvösségére.
Örülök, hogy ma este itt lehetek Önöknél, Köln városában, melyet sok, engem ide kötő emlék miatt szeretek. Néhány évig a szomszédos Bonn városában éltem, mint professzor, és gyakran átjöttem Kölnbe, ahol sok barátra találtam. A Gondviselés különleges vezetésének látom, hogy gyorsan baráti kapcsolatba kerültem az akkori érsek úrral, Joseph Frings bíborossal, aki megajándékozott a bizalmával és meghívott zsinati teológusának, úgyhogy a II. Vatikáni Zsinat történelmi eseményén tevékenyen részt vehettem. A Zsinat óta ismertem az ő utódát, Joseph Höffner bíborost is, akivel hosszú éveken át testvéri-kollegiális kapcsolatban voltam, elsősorban a Német Püspöki Konferenciában, később pedig a Római Kúria különböző dikasztériu-maiban folytatott közös munkákban. Igaz barátságban vagyok az Önök mostani érsekével, Joachim Meisner bíboros úrral, akinek megköszönöm szívélyes köszöntését és nagy munkáját az Ifjúsági Világnap előkészítésének hónapjaiban. Lehmann bíboros úrnak, a Német Püspöki Konferencia elnökének is szívből jövő köszönetemet szeretném kifejezni minden fáradozásáért, s rajta keresztül a többi püspököknek és mindazoknak, akik azért fáradoztak, hogy ezen ország Egyházának életerejét a mai nagy egyházi esemény szolgálatára mozgósítsák. Köszönetet mondok mindazoknak, akik hónapokon át előkészítették ezt a mindenki által annyira várt pillanatot: elsősorban a kölni Szervező Bizottságnak, továbbá az egyházmegyei és helyi közösségeknek, melyek ezekben az utolsó napokban befogadták a fiatalokat. El tudom képzelni, mennyi fáradságba és milyen sok áldozatba került ez, s kívánom, hogy gyümölcsöt hozzon ezen Ifjúsági Világnap lelki sikerében. És végül engedtessék meg, hogy mélységes hálámat fejezzem ki a civil és katonai hatóságok, a kommunális és regionális szintű Felelősök, továbbá Németország és Északrajna-Vesztfália rendőrsége és biztonsági szervei felé. E város polgármestere személyében mondok köszönetet Köln minden lakójának a megértésért, amit az egész világról idesereglett fiatalok „inváziója” iránt tanúsítottak.
A Szent Háromkirályok nélkül, akik annyira hatással voltak Köln történetére, kultúrájára és hitére, ez a város nem volna az, ami. Az Egyház itt bizonyos értelemben egész éven át az Úr megjelenésének ünnepét üli! Ezért akartam néhány percre a Szent Háromkirályok ereklyetartója előtt imába mélyedni, és hálát adni Istennek az ő tanúságtételükért, melyet a hitről, a reményről és a szeretetről tettek, mielőtt Önöket köszöntöm e nagyszerű Dóm előtti téren. 1164-ben a bölcs mágusok ereklyéi Reinald von Dassel kölni érsek kíséretében keletről Milánón át átkeltek az Alpokon, hogy Kölnbe jöjjenek, ahol nagy ünnepléssel fogadták azokat. Ezen Európán keresztül vezető útjukon az ereklyék még ma is látható nyomokat hagytak hátra a helynevekben és a népi jámborságban. A Szent Háromkirályok számára készítették a kölniek az egész keresztény világ egyik legszebb ereklyetartóját, s mintha ez még nem lett volna elég, az ereklyetartó szekrény fölé egy még nagyobb ereklyetartót építettek, ezt a fölséges gótikus Dómot, mely a háború pusztításai után most ismét teljes szépségében gyönyörködteti a látogatók szemét. Jeruzsálem, a „szent város”, Róma, az örök „város”, és a spanyolországi Santiago del Compostela mellett Köln a Szent Háromkirályoknak köszönhetően az évszázadok során a keresztény Nyugat egyik legjelentősebb zarándokhelye lett.
Köln azonban nemcsak a Szent Háromkirályok városa. Sok szent, akik életük tanúságtétele és a német nép történelmében révén hozzájárultak ahhoz, hogy Európa a keresztény gyökerekből ki tudott bontakozni. Gondolok különösen az első századok férfi és női vértanúira, mint például a fiatal Szent Orsolyára társnőivel együtt, akik a hagyomány szerint Diocletianus császár idején szenvedtek vértanúságot. És hallgathatnánk-e Szent Bonifácról, akit 745-ben Zakariás pápa jóváhagyásával Köln püspökévé választottak!? De e városhoz kötődik Nagy Szent Albert is, kinek csontjai itt a közelben, a Szent András-templom kriptájában nyugszanak. Nagy Szent Albert egyik tanítványa volt itt, Kölnben Aquinói Szent Tamás, aki professzorként is működött itt. De nem feledkezhetünk meg az 1865-ben itt, Kölnben meghalt Kolping Adolfról sem, aki cipészből lett pap, és sok szociális művet alapított, mindenekelőtt a különféle mesterségekre készülők javára. És a mi korunkhoz még közelebb áll a 20. sz. egyik kiemelkedő zsidó filozófusnője, aki Keresztről nevezett Terézia Benedikta nővér néven lépett be a kölni Kármelbe, és az auschwitzi koncentrációs táborban áldozta föl az életét. II. János Pál pápa szentté avatta őt, és Svéd Szent Brigitta és Sziénai Szent Katalin mellett Európa patrónájává nyilvánította.
Ővelük és a többi ismert és ismeretlen szenttel fedezzük föl ennek a városnak belső és igazi arcát, és tudatosodik bennünk, hogy micsoda kincseket hagytak ránk az előttünk élő keresztény nemzedékek. Nagyon gazdag örökség ez. A mi dolgunk, hogy méltók legyünk hozzá - olyan felelősség ez, melyre a város ősi épületeinek kövei is emlékeztetnek bennünket. A szellemi értékekre támaszkodva lehet kibontakoztatni a kölcsönös megértést, emberek és népek, sőt különböző kultúrák és civilizációk között. Ezzel kapcsolatban szívélyes üdvözletemet küldöm a különböző keresztény felekezetek és más vallások képviselőinek. Mind-annyiuknak köszönöm, hogy itt vannak Kölnben e nagy találkozón, és remélem, hogy a találkozás előrelépés lesz az emberek közötti egység és megbékélés útján. Köln ugyanis nemcsak Európáról beszél nekünk, hanem kitágítja látásunkat az Egyház és a világ egyetemessége felé. Itt történt, hogy a három mágus egyikét fekete királynak, tehát az afrikai kontinens képviselőjének látták. A hagyomány szerint itt lett vértanú Szent Gereon a társaival a tébai légióból. Függetlenül e hagyományok szorosan vett történeti hihetőségétől, e szentek századokon át virágzó tisztelete bizonyítja a kölni hívők és általában az Egyház világméretű nyitottságát, mely Egyház Szent Bonifác működésének köszönhetően talált otthonra Németországban. E nyitottságot a legutóbbi időkben olyan nagy karitatív kezdeményezések erősítik meg, mint a Misereor, az Adveniat, a Missio és a Renovabis. Ezek a Kölnben született intézmények jelenvalóvá teszik Krisztus szeretetét minden kontinensen.
És most itt vagytok ti, az egész világ ifjúsága, azon távoli népek képviselői, akik Krisztust a mágusok révén ismerték meg, és egyesültek Isten új népében: az Egyházban, amely minden kultúra embereit összegyűjti. Rátok hárul ma a feladat, hogy az Egyház egyetemes lélegzését éljétek. Engedjétek, hogy a Szentlélek tüze lángra gyújtson benneteket, hogy egy új Pünkösd megújíthassa a szíveteket. Általatok a föld minden részén jussanak el a kortársaitok oda, hogy megtalálják Krisztusban várakozásuk igaz válaszát, és ki tudjanak tárulni Isten megtestesült Igéjének befogadására, aki meghalt és föltámadott a világ üdvösségére.
