1. „Az anyaméhből hívott meg engem az Úr, anyám ölétől fogva
kimondta az én nevemet” (Iz 49,1). Keresztelő Szent János születését
ünnepeljük ma. Izaiás próféta szavai nagyon ráillenek e nagy bibliai
alakra, aki az Ó- és Újszövetség határán áll. Izrael prófétáinak és
igaz embereinek hosszú sorában „a Keresztelő” Jánost a Gondviselés
közvetlenül a Messiás előtt küldte, hogy elkészítse számára az utat
prédikációjával és élete tanúságtételével. Az összes szent férfiak
és nők között János az egyetlen, akinek a liturgia megünnepli a
születését. Hallottuk az első olvasmányban, hogy az Úr az Ő
Szolgáját „az anyaméhből” hívta meg. Ez az állítás a maga teljes
értelmében Krisztusra vonatkozik, de alkalmazott értelemben az
Előfutárára is érthető. Mindketten a kegyelem világosságában és
Isten különleges beavatkozására jönnek: az egyik a Szűztől születik,
a másik egy öreg és terméketlen asszonytól. János az anyaméhtől
fogva hirdeti Azt, aki majd kinyilatkoztatja a világnak Isten
szeretetének kezdeményezését.
2. „Anyám ölétől fogva nevemen szólítottál engem”. Ma magunkévá tehetjük a Zsoltáros e fölkiáltását. Isten ismert és szeretett minket, még mielőtt szemünk megláthatta volna a teremtés csodáit. Amikor az ember megszületik, emberi nevet kap. De ezt megelőzően van egy isteni neve, melyen az Atyaisten ismeri és szereti őt öröktől fogva, mindörökké. Ez mindenkire, kivétel nélkül érvényes. Egyetlen ember sem névtelen Isten előtt! Az Ő szemében mind egyenlő értékűek: különböznek egymástól, de mind egyformán értékesek, minden ember arra hivatott, hogy fiú legyen a Fiúban. „János az ő neve” (Lk 1,63). Zakariás az írótáblára írva megerősíti a csodálkozó rokonok előtt a fiú nevét. Angyala által maga Isten határozta meg ezt a nevet, mely héberül azt jelenti: „Isten jóakaratú”. Isten jóakaratú az ember iránt: életét, az üdvösségét akarja. Isten jóakaratú a népe iránt: áldássá akarja formálni a föld minden nemzete számára. Isten jóakaratú az emberiség iránt: vezeti a béke és az igazság földjére vezető úton. Mindez bele van írva ebbe a névbe: „János”!
Kedves Testvéreim és Nővéreim! Keresztelő János hírnök volt, előfutár volt: arra küldetett, hogy elkészítse az utat Krisztusnak. Mit mond Keresztelő Szent János alakja éppen itt, Kijevben, e zarándoklat idején, a ti földeteken? Vajon bizonyos értelemben nem gondviselésszerű- e, hogy János éppen Kijevben fordul hozzánk?
3. Itt volt Oroszország keresztségének a helye. Kijevben kezdődött a keresztény élet azon kivirágzása, melyet az evangélium elsőként a régi Oroszország földjén támasztott, majd Kelet-Európa területein, s végül az Urálon túl, ázsiai részeken. Bizonyos értelemben tehát Kijevnek is az „Úr előfutára” szerepe volt számos nép között, akikhez innen kiindulva jutott el az üdvösség örömhíre.
Szent Vlagyimir és Oroszország lakói Konstantinápolyból jött misszionáriusok kezéből kapták a keresztséget. Konstantinápoly a keleti kereszténység legnagyobb központja volt, s így a fiatal Egyház a bizánci Egyház hitének és kultúrájának gazdag örökségében részesült. Akkor, az első évezred végén, jóllehet két különböző hagyomány szerint éltek, a Konstantinápolyi Egyház és a Római Egyház még teljes közösségben volt. Euntes in mundum kezdetű apostoli levelemben írtam: „Közösen kell hálát adnunk az Úrnak azért a tényért, amely ma a vágyakozás és a remény tárgya. Isten akarta, hogy a láthatóan egy Anyaszentegyház a sok nemzet és nép közé – mind nyugat, mind kelet irányában terjeszkedő – missziója során ölébe vegye ezt a Dnyeper parti új leányát.” (4. p.)
Ha tehát ma az Eucharisztiát a római hagyomány szerint ünnepelve megemlékezünk erről a bizánci hagyományhoz annyira mélyen kötődő mozzanatról, hálával tesszük ezt. De tesszük a vággyal is, hogy a keresztség egyetlen forrására való emlékezés segítse elő annak a közösségnek a visszaszerzését, amelyben a hagyományok különbözősége még nem akadályozta a hit és az egyházi élet egységét.
4. Itt, Kijevben történt a keresztség, mely elindította a mai Ukrajna és az egész régió területén a kereszténység ezer éves történelmét. Ma, amikor abban a kegyelemben van részem, hogy itt lehetek e történelmi helyen, tekintetemet végighordozom a tíz évszázadon, melyen át az első keresztségnek a kegyelme nemzedékről nemzedékre kiáradt e nemzet fiaira. A lelki, liturgikus és egyházi életnek micsoda virágzása bontakozott ki a különböző kultúrák és vallásos hagyományok találkozásából! Ennek a ragyogó örökségnek, drága Testvéreim és Nővéreim, ti vagytok az örökösei. E napokban, amikor zarándok vagyok a földeteken, veletek együtt imádkozom Istenhez, hogy nemzedéketek az új évezred kezdetén a múlt nagy hagyományainak magasságában álljon.
E városból, mely Ukrajna és az egész régió számára a keresztény hit bölcsője, tekintetemmel és ölelésemmel barátian fordulok mindazokhoz, akik ezen a földön élnek. Külön is köszöntöm Marian Jaworski és Lubomir Husar bíboros urakat, Jan Purwinskit, Kijev-Zsitomir kedves püspökét, az Ukrajnai Püspöki Konferencia és az Ukrajnai Görög Katolikus Egyház Püspöki Szinódusának főtisztelendő tagjait, a klérust, a szerzeteseket és szerzetesnőket, és a ti dicsőséges és vértanú-egyházaitoknak híveit, akik oly bátran tudták őrizni a hit kicsi lángját az üldözések sötét időszakaiban is.
5. Isten népe, aki Ukrajna földjén hiszel, remélsz és szeretsz, ízleld újra örömmel az evangélium ajándékát, melyet több mint ezer esztendeje megkaptál! Tekints e napokban Keresztelő Jánosra, az Isten és az Ő törvénye iránti hűség örök példaképére. Ő a szó és az élet tanúságtételével készítette az utat Krisztusnak. Tanulékony és hűséges nagylelkűséggel kövesd őt!
Keresztelő Szent János mindenekelőtt a hit példaképe. A nagy próféta Illés nyomában, annak érdekében, hogy jobban hallja élete egyetlen Urának igéjét, mindent elhagyott és visszavonult a pusztába, ahol később a meghívást kapta, hogy készítse el az Úrnak útjait (vö. Mt 3,3). De az alázatosság példaképe is, mert azoknak, akik nemcsak prófétának, hanem a Messiásnak nézték, így válaszolt: „Nem az vagyok, akinek gondoltok engem! Íme, utánam jön az, akinek én a saruját sem vagyok méltó megoldani” (ApCsel 13,25). A következetesség és bátorság példaképe ő az igazság megvédésében, melyért kész vállalni a börtönt és a halált is.
Ukrajna vértanúk vérével öntözött földje! Hála neked a példáért, amelyet a világ minden keresztényének adtál az evangélium melletti hűségről! Hány fiad és leányod élt a Krisztus iránti teljes hűségben; közülük sokan a legnagyobb áldozattal fizettek következetességükért. Tanúságtételük legyen példa és magvetés a harmadik évezred keresztényei számára.
6. Krisztus iskolájában – Keresztelő Szent János és e föld szentjeinek s vértanúinak nyomán – legyetek ti is, kedves Testvéreim és Nővéreim, bátrak abban, hogy a spirituális értékeket mindig az első helyre tegyétek.
Kedves püspökök, papok, szerzetesek és szerzetesnők, akik sokféle személyes áldozat árán, hűségesen ott álltatok a nép mellett és támogattátok a kommunista terror sötét időszakaiban, köszönetet mondok nektek és buzdítalak: legyetek továbbra is Krisztus buzgó tanúi, és nyájának jó pásztorai a szeretett Ukrajnában.
Kedves fiatalok, ti legyetek erősek és szabadok, ne engedjétek elbűvölni magatokat a jó üzlet ábrándképeivel. Kövessétek Krisztus útját: Ő kétségtelenül igényes, de meg tudja ízleltetni veletek az élet teljes értelmét és a szív békéjét.
Ti pedig, kedves szülők, készítsétek el az Úr útját gyermekeitek felé. Szeretettel neveljétek őket, s adjatok jó példát azon elvekhez való következetes ragaszkodásra, melyeket tanítotok.
Ti pedig, akik a nevelésért és a szociális kérdésért vagytok felelősek, érezzétek az elkötelezettséget arra, hogy mindig az emberi személy teljes fejlődését kell elősegítenetek azáltal, hogy a fiatalokban mély igazságérzetet és a gyengébbek iránti szolidaritást alakítjátok ki.
Legyetek mindnyájan és egyenként „a nemzetek világossága” (Iz 49,6)!
7. Légy „Ukrajna világossága” te, Kijev városa! Belőled indultak el azok az evangélium-hirdetők, akik a századok során e térség népei számára „Keresztelő Jánosok” lettek. Mily sokan szenvedtek közülük az igazság melletti tanúságtételért úgy, mint János, s váltak kiontott vérükkel a keresztények számára új magvetéssé! Ne hiányozzanak az új nemzedékekben e dicsőséges elődök példáját követő férfiak és nők!
Szentséges Szűz, Ukrajna Oltalmazója, te kezdettől fogva vezetted a keresztény nép útját. Virrassz továbbra is gyermekeid fölött. Segíts nekik, hogy soha el ne feledjék a „nevet”, a keresztségben kapott spirituális identitást. Segítsd őket, hogy mindig örvendhessenek annak a mérhetetlen kegyelemnek, hogy Krisztus tanítványai lehetnek (vö. Jn 3,29). Te légy vezére mindegyiküknek, Isten Anyja és a mi Anyánk, Mária!
Úr Angyala imádság előtt, a szentmise végén
Mielőtt befejeznénk ezt az ünnepi szentmisét, az Úr Angyala imádsággal fordulunk a Szentséges Szűzhöz, akit az ukrán nép mélységes áhítattal tisztel.
Mária, aki Fiának első és tökéletes tanítványa, az Úr igéjét hittel fogadó Egyház előképe és példaképe. Az ő oltalma kísérte az ukrajnai keresztény közösség minden lépését Oroszország 988-ban történt keresztsége óta.
A hit nagy folyamában megmerülve Ukrajna keresztény föld, s ugyanakkor máriás föld lett. Erről tanúskodik sok búcsújáró hely, ahol megmutatkozik a hívők szeretete égi Édesanyjuk iránt. A latin szertartású hívők esetében különösen Berdihiv és Letihiv kegyhelyeire gondolok. A bizánci szertartású hívők között nagy megbecsülésnek örvend Zarvanicsia és Hoshiv kegyhelye. Lélekben és szívemben meglátogatom e szent helyeket, és áhítattal leborulok a Szent Szűz lábaihoz, és anyai oltalmát kérem mindnyájatok számára.
Mária égi közbenjárására bízom e lelkipásztori látogatásomat, és mindazokat, akikkel e napokban módom van találkozni. Egész különlegesen kérem őt, az Egyház Anyját, hogy siettesse minden keresztény lépteit a teljes közösség felé, hogy Ukrajnában és mindenütt a világon a Krisztusban hívők minél előbb megvalósíthassák az egyetlen Úrtól kapott meghívást: „mindnyájan egyek legyenek!” (Jn 17,21.) Történjék mindez Mária, az összes hívők Anyja, az egység Anyja által!
Az Úr Angyala köszönté a Boldogságos Szűz Máriát...
2. „Anyám ölétől fogva nevemen szólítottál engem”. Ma magunkévá tehetjük a Zsoltáros e fölkiáltását. Isten ismert és szeretett minket, még mielőtt szemünk megláthatta volna a teremtés csodáit. Amikor az ember megszületik, emberi nevet kap. De ezt megelőzően van egy isteni neve, melyen az Atyaisten ismeri és szereti őt öröktől fogva, mindörökké. Ez mindenkire, kivétel nélkül érvényes. Egyetlen ember sem névtelen Isten előtt! Az Ő szemében mind egyenlő értékűek: különböznek egymástól, de mind egyformán értékesek, minden ember arra hivatott, hogy fiú legyen a Fiúban. „János az ő neve” (Lk 1,63). Zakariás az írótáblára írva megerősíti a csodálkozó rokonok előtt a fiú nevét. Angyala által maga Isten határozta meg ezt a nevet, mely héberül azt jelenti: „Isten jóakaratú”. Isten jóakaratú az ember iránt: életét, az üdvösségét akarja. Isten jóakaratú a népe iránt: áldássá akarja formálni a föld minden nemzete számára. Isten jóakaratú az emberiség iránt: vezeti a béke és az igazság földjére vezető úton. Mindez bele van írva ebbe a névbe: „János”!
Kedves Testvéreim és Nővéreim! Keresztelő János hírnök volt, előfutár volt: arra küldetett, hogy elkészítse az utat Krisztusnak. Mit mond Keresztelő Szent János alakja éppen itt, Kijevben, e zarándoklat idején, a ti földeteken? Vajon bizonyos értelemben nem gondviselésszerű- e, hogy János éppen Kijevben fordul hozzánk?
3. Itt volt Oroszország keresztségének a helye. Kijevben kezdődött a keresztény élet azon kivirágzása, melyet az evangélium elsőként a régi Oroszország földjén támasztott, majd Kelet-Európa területein, s végül az Urálon túl, ázsiai részeken. Bizonyos értelemben tehát Kijevnek is az „Úr előfutára” szerepe volt számos nép között, akikhez innen kiindulva jutott el az üdvösség örömhíre.
Szent Vlagyimir és Oroszország lakói Konstantinápolyból jött misszionáriusok kezéből kapták a keresztséget. Konstantinápoly a keleti kereszténység legnagyobb központja volt, s így a fiatal Egyház a bizánci Egyház hitének és kultúrájának gazdag örökségében részesült. Akkor, az első évezred végén, jóllehet két különböző hagyomány szerint éltek, a Konstantinápolyi Egyház és a Római Egyház még teljes közösségben volt. Euntes in mundum kezdetű apostoli levelemben írtam: „Közösen kell hálát adnunk az Úrnak azért a tényért, amely ma a vágyakozás és a remény tárgya. Isten akarta, hogy a láthatóan egy Anyaszentegyház a sok nemzet és nép közé – mind nyugat, mind kelet irányában terjeszkedő – missziója során ölébe vegye ezt a Dnyeper parti új leányát.” (4. p.)
Ha tehát ma az Eucharisztiát a római hagyomány szerint ünnepelve megemlékezünk erről a bizánci hagyományhoz annyira mélyen kötődő mozzanatról, hálával tesszük ezt. De tesszük a vággyal is, hogy a keresztség egyetlen forrására való emlékezés segítse elő annak a közösségnek a visszaszerzését, amelyben a hagyományok különbözősége még nem akadályozta a hit és az egyházi élet egységét.
4. Itt, Kijevben történt a keresztség, mely elindította a mai Ukrajna és az egész régió területén a kereszténység ezer éves történelmét. Ma, amikor abban a kegyelemben van részem, hogy itt lehetek e történelmi helyen, tekintetemet végighordozom a tíz évszázadon, melyen át az első keresztségnek a kegyelme nemzedékről nemzedékre kiáradt e nemzet fiaira. A lelki, liturgikus és egyházi életnek micsoda virágzása bontakozott ki a különböző kultúrák és vallásos hagyományok találkozásából! Ennek a ragyogó örökségnek, drága Testvéreim és Nővéreim, ti vagytok az örökösei. E napokban, amikor zarándok vagyok a földeteken, veletek együtt imádkozom Istenhez, hogy nemzedéketek az új évezred kezdetén a múlt nagy hagyományainak magasságában álljon.
E városból, mely Ukrajna és az egész régió számára a keresztény hit bölcsője, tekintetemmel és ölelésemmel barátian fordulok mindazokhoz, akik ezen a földön élnek. Külön is köszöntöm Marian Jaworski és Lubomir Husar bíboros urakat, Jan Purwinskit, Kijev-Zsitomir kedves püspökét, az Ukrajnai Püspöki Konferencia és az Ukrajnai Görög Katolikus Egyház Püspöki Szinódusának főtisztelendő tagjait, a klérust, a szerzeteseket és szerzetesnőket, és a ti dicsőséges és vértanú-egyházaitoknak híveit, akik oly bátran tudták őrizni a hit kicsi lángját az üldözések sötét időszakaiban is.
5. Isten népe, aki Ukrajna földjén hiszel, remélsz és szeretsz, ízleld újra örömmel az evangélium ajándékát, melyet több mint ezer esztendeje megkaptál! Tekints e napokban Keresztelő Jánosra, az Isten és az Ő törvénye iránti hűség örök példaképére. Ő a szó és az élet tanúságtételével készítette az utat Krisztusnak. Tanulékony és hűséges nagylelkűséggel kövesd őt!
Keresztelő Szent János mindenekelőtt a hit példaképe. A nagy próféta Illés nyomában, annak érdekében, hogy jobban hallja élete egyetlen Urának igéjét, mindent elhagyott és visszavonult a pusztába, ahol később a meghívást kapta, hogy készítse el az Úrnak útjait (vö. Mt 3,3). De az alázatosság példaképe is, mert azoknak, akik nemcsak prófétának, hanem a Messiásnak nézték, így válaszolt: „Nem az vagyok, akinek gondoltok engem! Íme, utánam jön az, akinek én a saruját sem vagyok méltó megoldani” (ApCsel 13,25). A következetesség és bátorság példaképe ő az igazság megvédésében, melyért kész vállalni a börtönt és a halált is.
Ukrajna vértanúk vérével öntözött földje! Hála neked a példáért, amelyet a világ minden keresztényének adtál az evangélium melletti hűségről! Hány fiad és leányod élt a Krisztus iránti teljes hűségben; közülük sokan a legnagyobb áldozattal fizettek következetességükért. Tanúságtételük legyen példa és magvetés a harmadik évezred keresztényei számára.
6. Krisztus iskolájában – Keresztelő Szent János és e föld szentjeinek s vértanúinak nyomán – legyetek ti is, kedves Testvéreim és Nővéreim, bátrak abban, hogy a spirituális értékeket mindig az első helyre tegyétek.
Kedves püspökök, papok, szerzetesek és szerzetesnők, akik sokféle személyes áldozat árán, hűségesen ott álltatok a nép mellett és támogattátok a kommunista terror sötét időszakaiban, köszönetet mondok nektek és buzdítalak: legyetek továbbra is Krisztus buzgó tanúi, és nyájának jó pásztorai a szeretett Ukrajnában.
Kedves fiatalok, ti legyetek erősek és szabadok, ne engedjétek elbűvölni magatokat a jó üzlet ábrándképeivel. Kövessétek Krisztus útját: Ő kétségtelenül igényes, de meg tudja ízleltetni veletek az élet teljes értelmét és a szív békéjét.
Ti pedig, kedves szülők, készítsétek el az Úr útját gyermekeitek felé. Szeretettel neveljétek őket, s adjatok jó példát azon elvekhez való következetes ragaszkodásra, melyeket tanítotok.
Ti pedig, akik a nevelésért és a szociális kérdésért vagytok felelősek, érezzétek az elkötelezettséget arra, hogy mindig az emberi személy teljes fejlődését kell elősegítenetek azáltal, hogy a fiatalokban mély igazságérzetet és a gyengébbek iránti szolidaritást alakítjátok ki.
Legyetek mindnyájan és egyenként „a nemzetek világossága” (Iz 49,6)!
7. Légy „Ukrajna világossága” te, Kijev városa! Belőled indultak el azok az evangélium-hirdetők, akik a századok során e térség népei számára „Keresztelő Jánosok” lettek. Mily sokan szenvedtek közülük az igazság melletti tanúságtételért úgy, mint János, s váltak kiontott vérükkel a keresztények számára új magvetéssé! Ne hiányozzanak az új nemzedékekben e dicsőséges elődök példáját követő férfiak és nők!
Szentséges Szűz, Ukrajna Oltalmazója, te kezdettől fogva vezetted a keresztény nép útját. Virrassz továbbra is gyermekeid fölött. Segíts nekik, hogy soha el ne feledjék a „nevet”, a keresztségben kapott spirituális identitást. Segítsd őket, hogy mindig örvendhessenek annak a mérhetetlen kegyelemnek, hogy Krisztus tanítványai lehetnek (vö. Jn 3,29). Te légy vezére mindegyiküknek, Isten Anyja és a mi Anyánk, Mária!
Úr Angyala imádság előtt, a szentmise végén
Mielőtt befejeznénk ezt az ünnepi szentmisét, az Úr Angyala imádsággal fordulunk a Szentséges Szűzhöz, akit az ukrán nép mélységes áhítattal tisztel.
Mária, aki Fiának első és tökéletes tanítványa, az Úr igéjét hittel fogadó Egyház előképe és példaképe. Az ő oltalma kísérte az ukrajnai keresztény közösség minden lépését Oroszország 988-ban történt keresztsége óta.
A hit nagy folyamában megmerülve Ukrajna keresztény föld, s ugyanakkor máriás föld lett. Erről tanúskodik sok búcsújáró hely, ahol megmutatkozik a hívők szeretete égi Édesanyjuk iránt. A latin szertartású hívők esetében különösen Berdihiv és Letihiv kegyhelyeire gondolok. A bizánci szertartású hívők között nagy megbecsülésnek örvend Zarvanicsia és Hoshiv kegyhelye. Lélekben és szívemben meglátogatom e szent helyeket, és áhítattal leborulok a Szent Szűz lábaihoz, és anyai oltalmát kérem mindnyájatok számára.
Mária égi közbenjárására bízom e lelkipásztori látogatásomat, és mindazokat, akikkel e napokban módom van találkozni. Egész különlegesen kérem őt, az Egyház Anyját, hogy siettesse minden keresztény lépteit a teljes közösség felé, hogy Ukrajnában és mindenütt a világon a Krisztusban hívők minél előbb megvalósíthassák az egyetlen Úrtól kapott meghívást: „mindnyájan egyek legyenek!” (Jn 17,21.) Történjék mindez Mária, az összes hívők Anyja, az egység Anyja által!
Az Úr Angyala köszönté a Boldogságos Szűz Máriát...
