A Magyar Katolikus Egyház püspökei és a Magyarországi Egyházak
Ökumenikus Tanácsa tagegyházainak püspökei és vezető lelkipásztorai
az általuk képviselt közösségek nevében kegyelettel emlékeznek arra,
hogy ötven esztendővel ezelőtt történt a magyarországi zsidók
elhurcolása és kegyetlen legyilkolása a koncentrációs táborokban. A
XX. század legnagyobb szégyenének tartjuk százezrek életének
kioltását, pusztán származásuk miatt.
A fájdalmas események évfordulóján tisztelettel adózunk az áldozatok emlékének. A Holocaustot - a Szentírás tanítása alapján - mindnyájan égbekiáltó bűnnek tartjuk. Olyan bűnnek, ami megterheli történelmünket és közösségeinket, és a megemlékezésen túl az engesztelés kötelezettségét sürgeti.
Az évforduló alkalmával meg kell állapítanunk, hogy ebben a tragédiában nemcsak az esztelen gonoszság képviselőit terhelte felelősség, hanem azokat is, akik bár egyházaink tagjainak vallották magukat, mégis félelemből, gyávaságból vagy megalkuvásból nem emelték fel szavukat zsidó embertársaik tömeges megalázása, elhurcolása és meggyilkolása ellen. Az ötven évvel ezelőtt végbement katasztrófa idején elkövetett ezen mulasztásokért Isten színe előtt bocsánatot kérünk.
Tisztelettel és hálával tekintünk azokra, akik életük veszélyeztetésével vagy feláldozásával embermentők voltak ezekben az embertelenné vált időkben, és a felekezeti szempontokon felülemelkedve egyetemes és általános érvénnyel is tiltakoztak a sátáni tervek ellen.
Mindnyájunk számára lelkiismereti feladat, hogy közösségeink életében a kiengesztelődés szolgálatát erősítsük, mert csak így valósulhat meg minden ember egyenlő megbecsülése a kölcsönös megértésben és szeretetben.
Az evangélium szellemében való igazi emberiesség kialakítására kell törekednünk, hogy egyszer s mindenkorra megszűnjék az antiszemitizmus, mindenfajta diszkrimináció, és soha többé ne ismétlődhessenek meg a múlt bűnei.
Budapest, 1994. adventjében
A fájdalmas események évfordulóján tisztelettel adózunk az áldozatok emlékének. A Holocaustot - a Szentírás tanítása alapján - mindnyájan égbekiáltó bűnnek tartjuk. Olyan bűnnek, ami megterheli történelmünket és közösségeinket, és a megemlékezésen túl az engesztelés kötelezettségét sürgeti.
Az évforduló alkalmával meg kell állapítanunk, hogy ebben a tragédiában nemcsak az esztelen gonoszság képviselőit terhelte felelősség, hanem azokat is, akik bár egyházaink tagjainak vallották magukat, mégis félelemből, gyávaságból vagy megalkuvásból nem emelték fel szavukat zsidó embertársaik tömeges megalázása, elhurcolása és meggyilkolása ellen. Az ötven évvel ezelőtt végbement katasztrófa idején elkövetett ezen mulasztásokért Isten színe előtt bocsánatot kérünk.
Tisztelettel és hálával tekintünk azokra, akik életük veszélyeztetésével vagy feláldozásával embermentők voltak ezekben az embertelenné vált időkben, és a felekezeti szempontokon felülemelkedve egyetemes és általános érvénnyel is tiltakoztak a sátáni tervek ellen.
Mindnyájunk számára lelkiismereti feladat, hogy közösségeink életében a kiengesztelődés szolgálatát erősítsük, mert csak így valósulhat meg minden ember egyenlő megbecsülése a kölcsönös megértésben és szeretetben.
Az evangélium szellemében való igazi emberiesség kialakítására kell törekednünk, hogy egyszer s mindenkorra megszűnjék az antiszemitizmus, mindenfajta diszkrimináció, és soha többé ne ismétlődhessenek meg a múlt bűnei.
Budapest, 1994. adventjében
