Kedves Híveink!
A Szentatya június 6-án, a családok nemzetközi összejövetelén, jelentette be, hogy a Katolikus Egyházban Szentcsalád ünnepével kezdődik a Családok Nemzetközi Éve. Ebből az alkalomból II. János Pál pápa gondolataival fordulunk Egyházunk tagjaihoz.
A keresztény család tanúságtétel Istenről, aki maga a szeretet. Tanúságtétel arról, hogy Isten a Szentháromság személyeinek egységében az emberi család ősmintája. Örök ősminta és mégis minden időben új, mert új szeretetből, új kölcsönös önajándékozásból épül. Ez alapozza meg a férfi és a nő új közösségét, amely ismét újabbnak, a szülők és a gyermekek személyes közösségének az alapja. A házasság tanúságtétel Istenről, aki a szeretet, aki úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy a Szentlélekben ajándékozza magát nekünk és új életet ültessen - a szívünkbe.
Ez a tanúságtétel különösen időszerű most, amikor az Egyesült Nemzetek Szervezete az 1994. esztendőt a Család Nemzetközi Évének nyilvánította. Az Egyház teljes szívvel üdvözli ezt a kezdeményezést és, csatlakozik hozzá a családok iránt érzett minden szeretetével. Ezért a katolikus egyházban is megünnepeljük a Család Nemzetközi Évét ezen esztendő Szentcsalád ünnepétől az 1994. év ugyanazon ünnepéig. A Család Nemzetközi Éve gondviselésszerű alkalom arra, hogy elmélyítsük ennek a természetes intézménynek alapvető értékeit. Meg vagyunk győződve arról, hogy ezen értékek jobb megismerése és érvényesítése segít testvéribb és szolidárisabb világot építeni, olyan világot, amely elismeri a családot, mint a társadalom alapvető sejtjét. Ezért a Pápa felhívja a püspöki konferenciákat, a püspököket, az egyházmegyei és plébániai közösségeket, a mozgalmakat és a társulatokat - különösen azokat, amelyek- mindennapos feladatuknak tekintik a családi lelkipásztorkodást - hogy fogadják ezt az évet úgy, mint a kegyelem különleges idejét.
A család, mint természetes intézmény, az életnek és a szeretetnek a közössége, ma a hívők figyelmének középpontjában áll. Azok az értékek, amelyek önmagunk ajándékozásában, a közösségben, a nagylelkűségben, a szerelemben, az életadás és a nevelés nagyszerű feladataiban valósulnak meg, állandóan új gondolkodásra késztetik azokat, akik szívükön viselik az ember és az emberi együttélés jövőjét. Ezek az értékek a családban születnek és itt teljesednek ki.
A keresztényektől azt várják, hogy „többet” nyújtsanak. Ez a többlet a hitükből fakad, és abból a szentségi méltóságból, amit Krisztus adott ennek a természetes intézménynek. A házasságban tanúságot kell tenni a szerelem igazságáról és hűségéről és az élet ajándéka felé való őszinte nyitottságról.
Forduljunk különös figyelemmel és nyitottsággal azon családok felé, akik szegénységben vagy háborús országban élnek, azok felé, akik arra kényszerülnek, hogy elhagyják saját hazájukat, vagy akikre fájdalmak és szenvedések nehezednek. Érezzük mindnyájan kötelességünknek, hogy támogatásunkról és együttérzésünkről biztosítsuk azokat a családokat, amelyek válságban vannak, és különösen rászorulnak a keresztény közösség imádságára és támogatására.
Az evangélium azt az életprogramot ajánlja a keresztény családoknak, hogy a názáreti Szent Család mintájára a mindennapi élet feladataiban éljék meg a szeretet evangéliumát, állandóan és tanulékonyán hallgatva az Úr Szentjeikére. A világ hiteles megújítása ugyanis a családok megújításán keresztül történik, és ez Isten üdvözítő szeretetének műve.
Köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik a családok evangélizációjának szolgálatában tevékenykednek. Bátorítjuk őket, hogy folytassák továbbra is apostoli munkájukat. Különös megbecsüléssel, tisztelettel és szeretettel fordulunk az áldozatos és példaadó keresztény családokhoz, főleg a többgyermekes családokhoz. Legyenek meggyőződve arról, hogy csak az igazán kiegyensúlyozott és boldog családok képesek bátorítani és nevelni más családokat. Szívből kívánjuk, hogy legyen az életük elkötelezett hitvallás és tanúságtétel, állandó törekvés a megtérésre és a közösségre. Kívánjuk, hogy így épüljön az új világ, amelyet Krisztus szeretete éltet, aki engedelmes volt és teljesen ráhagyatkozott az Atya akaratára. Mutassák meg hazánk minden családjának, milyen nagyszerű és boldogító a házastársak és a szülők hivatása. Legyenek élő jelei annak a szeretetnek, amit Isten és az Egyház érez minden család iránt.
„A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme, az Atyaisten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal” (2Kor 13,13).
1993. december 26-án, Szentcsalád ünnepén
A Magyar Katolikus Püspöki Kar
A Szentatya június 6-án, a családok nemzetközi összejövetelén, jelentette be, hogy a Katolikus Egyházban Szentcsalád ünnepével kezdődik a Családok Nemzetközi Éve. Ebből az alkalomból II. János Pál pápa gondolataival fordulunk Egyházunk tagjaihoz.
A keresztény család tanúságtétel Istenről, aki maga a szeretet. Tanúságtétel arról, hogy Isten a Szentháromság személyeinek egységében az emberi család ősmintája. Örök ősminta és mégis minden időben új, mert új szeretetből, új kölcsönös önajándékozásból épül. Ez alapozza meg a férfi és a nő új közösségét, amely ismét újabbnak, a szülők és a gyermekek személyes közösségének az alapja. A házasság tanúságtétel Istenről, aki a szeretet, aki úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy a Szentlélekben ajándékozza magát nekünk és új életet ültessen - a szívünkbe.
Ez a tanúságtétel különösen időszerű most, amikor az Egyesült Nemzetek Szervezete az 1994. esztendőt a Család Nemzetközi Évének nyilvánította. Az Egyház teljes szívvel üdvözli ezt a kezdeményezést és, csatlakozik hozzá a családok iránt érzett minden szeretetével. Ezért a katolikus egyházban is megünnepeljük a Család Nemzetközi Évét ezen esztendő Szentcsalád ünnepétől az 1994. év ugyanazon ünnepéig. A Család Nemzetközi Éve gondviselésszerű alkalom arra, hogy elmélyítsük ennek a természetes intézménynek alapvető értékeit. Meg vagyunk győződve arról, hogy ezen értékek jobb megismerése és érvényesítése segít testvéribb és szolidárisabb világot építeni, olyan világot, amely elismeri a családot, mint a társadalom alapvető sejtjét. Ezért a Pápa felhívja a püspöki konferenciákat, a püspököket, az egyházmegyei és plébániai közösségeket, a mozgalmakat és a társulatokat - különösen azokat, amelyek- mindennapos feladatuknak tekintik a családi lelkipásztorkodást - hogy fogadják ezt az évet úgy, mint a kegyelem különleges idejét.
A család, mint természetes intézmény, az életnek és a szeretetnek a közössége, ma a hívők figyelmének középpontjában áll. Azok az értékek, amelyek önmagunk ajándékozásában, a közösségben, a nagylelkűségben, a szerelemben, az életadás és a nevelés nagyszerű feladataiban valósulnak meg, állandóan új gondolkodásra késztetik azokat, akik szívükön viselik az ember és az emberi együttélés jövőjét. Ezek az értékek a családban születnek és itt teljesednek ki.
A keresztényektől azt várják, hogy „többet” nyújtsanak. Ez a többlet a hitükből fakad, és abból a szentségi méltóságból, amit Krisztus adott ennek a természetes intézménynek. A házasságban tanúságot kell tenni a szerelem igazságáról és hűségéről és az élet ajándéka felé való őszinte nyitottságról.
Forduljunk különös figyelemmel és nyitottsággal azon családok felé, akik szegénységben vagy háborús országban élnek, azok felé, akik arra kényszerülnek, hogy elhagyják saját hazájukat, vagy akikre fájdalmak és szenvedések nehezednek. Érezzük mindnyájan kötelességünknek, hogy támogatásunkról és együttérzésünkről biztosítsuk azokat a családokat, amelyek válságban vannak, és különösen rászorulnak a keresztény közösség imádságára és támogatására.
Az evangélium azt az életprogramot ajánlja a keresztény családoknak, hogy a názáreti Szent Család mintájára a mindennapi élet feladataiban éljék meg a szeretet evangéliumát, állandóan és tanulékonyán hallgatva az Úr Szentjeikére. A világ hiteles megújítása ugyanis a családok megújításán keresztül történik, és ez Isten üdvözítő szeretetének műve.
Köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik a családok evangélizációjának szolgálatában tevékenykednek. Bátorítjuk őket, hogy folytassák továbbra is apostoli munkájukat. Különös megbecsüléssel, tisztelettel és szeretettel fordulunk az áldozatos és példaadó keresztény családokhoz, főleg a többgyermekes családokhoz. Legyenek meggyőződve arról, hogy csak az igazán kiegyensúlyozott és boldog családok képesek bátorítani és nevelni más családokat. Szívből kívánjuk, hogy legyen az életük elkötelezett hitvallás és tanúságtétel, állandó törekvés a megtérésre és a közösségre. Kívánjuk, hogy így épüljön az új világ, amelyet Krisztus szeretete éltet, aki engedelmes volt és teljesen ráhagyatkozott az Atya akaratára. Mutassák meg hazánk minden családjának, milyen nagyszerű és boldogító a házastársak és a szülők hivatása. Legyenek élő jelei annak a szeretetnek, amit Isten és az Egyház érez minden család iránt.
„A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme, az Atyaisten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal” (2Kor 13,13).
1993. december 26-án, Szentcsalád ünnepén
A Magyar Katolikus Püspöki Kar
