Kedves Testvérek!
Szent Család ünnepén befejeződik a Család Nemzetközi Éve, amit Szentatyánk kívánságára mi is megtartottunk. Nagy örömünkre szolgált, hogy az 1994. esztendő során a nemzetközi és a magyar közvélemény figyelme is a családokra irányult.
Isten, minden közösség Atyja, legyen áldott a családért, az emberi életet hordozó és éltető közösségért. Ebben a szeretetközösségben kezdődött életünk, ebben ismertük meg a világot. Családunk nevelt a másik ember tiszteletére, az élet védelmére, a hűségre és a megbocsátásra. Legtöbbünket családunk vezetett el a hitre, a lelkiismeret szavának követésére, az Egyház közösségébe.
Örömmel és szeretettel tekintünk azokra a családokra, amelyek ma, a házasságok válságának korában is, teljes odaadással, egyre mélyülő hűséggel élik a szeretet evangéliumát, nyitottan az életre és a szeretetre. Különös megbecsüléssel és tisztelettel fordulunk a többgyermekes családok felé. Legyenek meggyőződve arról, hogy csak az igazán kiegyensúlyozott és boldog családok képesek bátorítani és példájukkal segíteni más családokat.
A keresztény család tanúságtétel Istenről, Isten szeretetének hordozója. Éppen ezért a család hétköznapi élete elképzelhetetlen önzetlen szolgálat nélkül. A Szentlélek, akit az Úr kiáraszt a házasság szentségében, képessé teszi a férfit és a nőt arra, hogy szeretet-közösségük állandóan fejlődjék és tökéletesedjék. A keresztény ember szilárdan hisz abban, hogy a házastársi szeretet megújulhat. Ez a megújulás megbocsátásra, türelemre, megértésre és kiengesztelődésre kész akaratot követel a család minden tagjától (Familiáris consortio, 116).
A keresztény család arra hivatott, hogy megszentelődjék az imádságban (Familiáris consortio, 55). Milyen szép is az imádkozó család! Bárcsak minél több magyar otthonban megtapasztalnák az imádságnak azokat a hatásait, amelyekre a Szentatya is rámutat. A családi imádság ugyanis:
- megerősíti a család belső összetartását,
- képessé tesz a hűségre,
- benső emberré tesz és
- bátorít a tanúságtételre.
A család alapvető feladata az élet szolgálata, ami azonban szorosan összekapcsolódik a nevelés feladatával. „Amennyiben az élet ajándékozásában a szülők Isten teremtő művének részesei, annyiban a nevelés révén, Isten atyai és egyszerre anyai pedagógiájának lesznek részesei... A szülők gyermekeik első és fő nevelői” (II. János Pál pápa levele a családokhoz 16).
Aggódással figyelünk azokra a gyermekekre, akik család nélkül nőnek fel, s így nem kaphatják meg az egészséges élethez és a szeretethez szükséges példát és erőt. Az egyházközségek, a hittancsoportok és különböző ifjúsági közösségek támogassák ezeket a gyermekeket és fiatalokat.
Szeretettel fordulunk azokhoz is, akiknek családi élete hajótörést szenvedett. Vannak, akik a családi közösség felbomlása után az Egyház tanításához ragaszkodva nem kötnek újabb házasságot. Tudjuk, hogy fokozott teher nehezedik rájuk. Hűségük és keresztény állhatatosságuk igazi tanúságtétel a világ és az Egyház előtt. Becsülje és értékelje őket a hívek közössége, szeretetben nyújtson nekik anyagi és lelki segítséget.
A válás utáni újraházasodást a közvélemény jogosnak és indokoltnak tekinti, és ez megkísérti a híveket is. Akik ezt tették, ellentétbe kerültek Krisztus akaratával és az Egyház tanításával. Megértjük fájdalmukat, hogy szentgyónáshoz és szentáldozáshoz nem járulhatnak, ennek ellenére se távolodjanak el az Egyháztól. Sajátos helyzetükben is törekedjenek mindig szorosabb lelki kapcsolatra Istennel: értékeljék nagyra a szentmisén való részvételt, őrizzék a bűnbánat lelkületét, végezzenek lelki áldozást, legyenek buzgók az imádságban és a szeretet cselekedeteiben.
Sajnos család- és életellenes korban élünk, amely „a halál civilizációját” építi. Környezetünk ártalmai nemcsak biológiai szervezetünket támadja meg, hanem lelkületűnket is. Keresztény hivatásunk, hogy ezzel szembefordulva, a szeretet civilizációját építsük, emberihez méltóbbá tegyük a világot. Küldetésünk, hogy társadalmunkat egyre inkább olyanná formálja,
- ahol a fiatalok nyugodt körülmények között kezdhetik meg házasságukat,
- ahol a gyermekek a szeretet légkörében nőhetnek fel,
- ahol elismerik a vallási értéket és hagyományokat,
- ahol a szegénység nem nyomorít meg egyetlen családot sem, és
- ahol az idősek megbecsülésben méltóan élhetnek.
Kedves Testvérek !
Ezekkel a gondolatokkal zárjuk be a Család Nemzetközi Évét. Kísérje továbbra is Isten áldása családjainkat, hogy a názáreti Szent Család mintájára a mindennapi élet feladataiban éljék meg a szeretet közösségét.
Budapest, 1994. karácsonyán
A Magyar Katolikus Püspöki Kar
Szent Család ünnepén befejeződik a Család Nemzetközi Éve, amit Szentatyánk kívánságára mi is megtartottunk. Nagy örömünkre szolgált, hogy az 1994. esztendő során a nemzetközi és a magyar közvélemény figyelme is a családokra irányult.
Isten, minden közösség Atyja, legyen áldott a családért, az emberi életet hordozó és éltető közösségért. Ebben a szeretetközösségben kezdődött életünk, ebben ismertük meg a világot. Családunk nevelt a másik ember tiszteletére, az élet védelmére, a hűségre és a megbocsátásra. Legtöbbünket családunk vezetett el a hitre, a lelkiismeret szavának követésére, az Egyház közösségébe.
Örömmel és szeretettel tekintünk azokra a családokra, amelyek ma, a házasságok válságának korában is, teljes odaadással, egyre mélyülő hűséggel élik a szeretet evangéliumát, nyitottan az életre és a szeretetre. Különös megbecsüléssel és tisztelettel fordulunk a többgyermekes családok felé. Legyenek meggyőződve arról, hogy csak az igazán kiegyensúlyozott és boldog családok képesek bátorítani és példájukkal segíteni más családokat.
A keresztény család tanúságtétel Istenről, Isten szeretetének hordozója. Éppen ezért a család hétköznapi élete elképzelhetetlen önzetlen szolgálat nélkül. A Szentlélek, akit az Úr kiáraszt a házasság szentségében, képessé teszi a férfit és a nőt arra, hogy szeretet-közösségük állandóan fejlődjék és tökéletesedjék. A keresztény ember szilárdan hisz abban, hogy a házastársi szeretet megújulhat. Ez a megújulás megbocsátásra, türelemre, megértésre és kiengesztelődésre kész akaratot követel a család minden tagjától (Familiáris consortio, 116).
A keresztény család arra hivatott, hogy megszentelődjék az imádságban (Familiáris consortio, 55). Milyen szép is az imádkozó család! Bárcsak minél több magyar otthonban megtapasztalnák az imádságnak azokat a hatásait, amelyekre a Szentatya is rámutat. A családi imádság ugyanis:
- megerősíti a család belső összetartását,
- képessé tesz a hűségre,
- benső emberré tesz és
- bátorít a tanúságtételre.
A család alapvető feladata az élet szolgálata, ami azonban szorosan összekapcsolódik a nevelés feladatával. „Amennyiben az élet ajándékozásában a szülők Isten teremtő művének részesei, annyiban a nevelés révén, Isten atyai és egyszerre anyai pedagógiájának lesznek részesei... A szülők gyermekeik első és fő nevelői” (II. János Pál pápa levele a családokhoz 16).
Aggódással figyelünk azokra a gyermekekre, akik család nélkül nőnek fel, s így nem kaphatják meg az egészséges élethez és a szeretethez szükséges példát és erőt. Az egyházközségek, a hittancsoportok és különböző ifjúsági közösségek támogassák ezeket a gyermekeket és fiatalokat.
Szeretettel fordulunk azokhoz is, akiknek családi élete hajótörést szenvedett. Vannak, akik a családi közösség felbomlása után az Egyház tanításához ragaszkodva nem kötnek újabb házasságot. Tudjuk, hogy fokozott teher nehezedik rájuk. Hűségük és keresztény állhatatosságuk igazi tanúságtétel a világ és az Egyház előtt. Becsülje és értékelje őket a hívek közössége, szeretetben nyújtson nekik anyagi és lelki segítséget.
A válás utáni újraházasodást a közvélemény jogosnak és indokoltnak tekinti, és ez megkísérti a híveket is. Akik ezt tették, ellentétbe kerültek Krisztus akaratával és az Egyház tanításával. Megértjük fájdalmukat, hogy szentgyónáshoz és szentáldozáshoz nem járulhatnak, ennek ellenére se távolodjanak el az Egyháztól. Sajátos helyzetükben is törekedjenek mindig szorosabb lelki kapcsolatra Istennel: értékeljék nagyra a szentmisén való részvételt, őrizzék a bűnbánat lelkületét, végezzenek lelki áldozást, legyenek buzgók az imádságban és a szeretet cselekedeteiben.
Sajnos család- és életellenes korban élünk, amely „a halál civilizációját” építi. Környezetünk ártalmai nemcsak biológiai szervezetünket támadja meg, hanem lelkületűnket is. Keresztény hivatásunk, hogy ezzel szembefordulva, a szeretet civilizációját építsük, emberihez méltóbbá tegyük a világot. Küldetésünk, hogy társadalmunkat egyre inkább olyanná formálja,
- ahol a fiatalok nyugodt körülmények között kezdhetik meg házasságukat,
- ahol a gyermekek a szeretet légkörében nőhetnek fel,
- ahol elismerik a vallási értéket és hagyományokat,
- ahol a szegénység nem nyomorít meg egyetlen családot sem, és
- ahol az idősek megbecsülésben méltóan élhetnek.
Kedves Testvérek !
Ezekkel a gondolatokkal zárjuk be a Család Nemzetközi Évét. Kísérje továbbra is Isten áldása családjainkat, hogy a názáreti Szent Család mintájára a mindennapi élet feladataiban éljék meg a szeretet közösségét.
Budapest, 1994. karácsonyán
A Magyar Katolikus Püspöki Kar
