KEK 645-649

NEGYEDIK RÉSZ
A KERESZTÉNY IMÁDSÁG

ELSŐ SZAKASZ
AZ IMÁDSÁG A KERESZTÉNY ÉLETBEN

2558. „Nagy a hit misztériuma.” Az Egyház vallja az apostoli hitvallásban (első rész) és a szentségi liturgiában ünnepli (második rész), hogy a hívők élete a Szentlélekben hasonlóvá váljék Krisztushoz az Atyaisten dicsőségére (harmadik rész). Ez a misztérium tehát igényli, hogy a hívők higgyék, ünnepeljék és belőle éljenek, eleven és személyes kapcsolatban az élő és igaz Istennel. Ez a kapcsolat az imádság.

MI AZ IMÁDSÁG?

 „Számomra az imádság a szív dobbanása, egyszerű, ég felé küldött tekintet, a hála és a szeretet kiáltása mind a megpróbáltatás, mind az öröm idején.”[1]

AZ IMÁDSÁG MINT ISTEN AJÁNDÉKA

2559. „Az imádság a lélek fölemelkedése Istenhez: vagy a szükséges javak kérése Istentől.” [2] Vajon honnan beszélünk, amikor imádkozunk? Saját gőgünk és akaratunk magasából, vagy az alázatos és töredelmes szív „mélységeiből” (Zsolt 130,1)? Aki magát megalázza, az fölmagasztaltatik.[3] Az alázat az imádság alapja. „Mi nem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk” (Róm 8,26). Az alázatosság fölkészít arra, hogy megkapjuk az imádság ingyenes ajándékát: az ember Isten koldusa. [4]

2560. „Ha ismernéd Isten ajándékát!” (Jn 4,10) Az imádság csodája éppen itt mutatkozik meg, a kutaknál, melyekhez jövünk, hogy a vizünket keressük: itt jön Krisztus minden ember elé, Ő az első, aki minket keres és inni kér. Jézus szomjazik, kérése a ránk vágyódó Isten mélységeiből jön. Az imádság, akár tudjuk, akár nem, Isten szomjúságának és a mi Isten utáni szomjúságunknak a találkozása. Isten szomjazik arra, hogy mi szomjazzuk Őt.[5]

2561. „Talán te kérted volna, és ő élő vizet adott volna neked” (Jn 4,10). Kérő imádságunk paradox módon válasz. Válasz az élő Isten panaszára: „Engem, az élő vizek forrását elhagytak, hogy ciszternákat ássanak maguknak, repedt falú ciszternákat” (Jer 2,13), a hit válasza az üdvösség ingyenes Ígéretére;[6] a szeretet válasza az egyetlen Fiú szomjúságára.[7]

AZ IMÁDSÁG MINT SZÖVETSÉG

2562. Honnan fakad az ember imádsága? Bárhogyan nyilatkozik meg az imádság (mozdulatokban és szavakban), az egész ember imádkozik. De a hely megjelölésére, ahonnan az imádság fakad, a Szentírás a lélekről, olykor a szellemről, de a leggyakrabban (több mint ezerszer) a szívről beszél. A szív imádkozik. Ha a szív távol van Istentől, az imádság üres.

2563. A szív lakás, ahol vagyok, ahol lakom (a sémi vagy bibliai kifejezéssel: ahová „alászállok”). Titokzatos középpontunk, melyet sem a tulajdon értelmünk, sem más emberek nem tudnak megragadni; egyedül Isten Lelke képes vizsgálni és megismerni. Pszichikai törekvéseink legmélyén a szív a döntés helye. Az igazság helye, ahol az életet vagy a halált választjuk. A találkozás helye, ahol Isten képmásaként kapcsolatban élünk: a szív a Szövetség helye.

2564. A keresztény imádság szövetségi kapcsolat Isten és az ember között Krisztusban. Isten és az ember cselekedete. A Szentlélekből és belőlünk fakad. Isten emberré lett Fiának emberi akaratával egyesülve teljesen az Atyára irányul.

AZ IMÁDSÁG MINT KÖZÖSSÉG

2565. Az új Szövetségben az imádság Isten gyermekeinek élő kapcsolata végtelenül jó Atyjukkal, az Ő Fiával, Jézus Krisztussal és a Szentlélekkel. Az Ország kegyelme „a szent és királyi Háromság (...) és teljes lelkünkkel vele egyesült önmagunk szemlélése”.[8] Így az imaélet állapotszerű lét a háromszor szent Isten jelenlétében és a vele való közösségben. Ez az életközösség mindig lehetséges, mert a keresztség által egyek lettünk Krisztussal. [9] Az imádság keresztény, amennyiben kommunió Krisztussal és kiterjed az Egyházban, mely az Ő Teste. Dimenziói Krisztus szeretetének dimenziói. [10]

Vissza a főoldalra


Jegyzetek:
[1] Lisieux-i Szent Teréz: Manuscrit C, 25r: Manuscrits autobiographiques. (Párizs, 1992), 389-390.
[2] Damaszkuszi Szent János: Expositio fidei 68 [De fide orthodoxa 3, 24]: PTS 12, 167 (PG 94, 1089).
[3] Vö. Lk 18,9-14.
[4] Vö. Szent Ágoston: Sermo 56, 6, 9. Kiad. P. Verbracken: Revue Bénédictine 68 (1958) 31 (PL 38, 381).
[5] Vö. Szent Ágoston: De diversis quaestionibus octoginta tribus 64, 4: CCL 44A, 140 (PL 40, 56).
[6] Vö. Jn 7,37-39; Iz 12,3; 51,1.
[7] Vö. Jn 19,28; Zak 12,10; 13,1.
[8] Nazianzi Szent Gergely: Oratio 16, 9: PG 35, 945.
[9] Vö. Róm 6,5.
[10] Ef 3,18-21.

Vissza a főoldalra