HARMADIK RÉSZ
ÉLET KRISZTUSBAN
1691. „Ismerd föl, ó keresztény ember, méltóságodat, s miután részesültél az isteni természetben, ne akarj visszatérni régi, alacsonyrendű életedhez. Emlékezz rá, hogy milyen Főhöz tartozol, milyen Test tagja lettél. Emlékezz rá, hogy kiragadtattál a sötétség hatalmából és átvitettél a világosságba és Isten országába.” [1]
1692. A Hiszekegy megvallotta azokat a nagy ajándékokat, melyekkel Isten elhalmozta az embert a teremtés művében s még inkább a megváltás és a megszentelés révén. Amit a hit megvall, a szentségek azt közlik: a keresztények „a szentségek által, melyek által újjászülettek”, „Isten gyermekei lesznek” (1Jn 3,1), [2] „az isteni természetben részesülnek” (2Pt 1,4). Fölismervén a hitben új méltóságukat, arra kaptak meghívást, hogy ezentúl Krisztus evangéliumához méltóan éljenek. [3] A szentségek és az imádság révén megkapják Krisztus kegyelmét és Lelkének ajándékait, melyek képessé teszik őket erre az új életre.
1693. Jézus Krisztus mindig azt tette, ami az Atyának tetszett. [4] Mindig tökéletes közösségben élt Vele. Ugyanígy tanítványai is arra kaptak meghívást, hogy az Atya szeme előtt éljenek, „aki a rejtekben is lát” (Mt 6,6), hogy tökéletesek legyenek, „amint a mennyei Atya tökéletes” (Mt 5,7).
1694. A keresztények a keresztség által Krisztusba testesülve [5] „meghaltak a bűnnek, de élnek az Istennek Jézus Krisztusban”, [6] így részesülve a Feltámadott életében. [7] Krisztust követve és Hozzá kapcsolódva [8] a keresztények törekedhetnek arra, hogy Isten követői legyenek mint szeretett gyermekek, és a szeretetben járjanak, [9] gondolataikat, szavaikat és cselekedeteiket úgy alakítván, hogy az az érzület legyen bennük, amely Krisztus Jézusban is volt, [10] és követik az ő példáját. [11]
1695. A keresztények, „miután megigazultak (...) az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelkében” (1Kor 6,11), megszenteltek és meghívott szentek, [12] „a Szentlélek temploma” (1Kor 6,19) lettek. A „Fiú Lelke” tanítja őket imádkozni az Atyához, [13] és életükké válva cselekvésre indítja őket, [14] hogy a Lélek gyümölcseit teremjék [15] tevékeny szeretettel. A Szentlélek, gyógyítván a bűn sebeit, lelki átformálással belsőleg megújít, [16] megvilágosít és megerősít, hogy mint „a világosság fiai” (Ef 5,8) „minden jóságban, igazságosságban és igazságban” (5,9) éljünk.
1696. Krisztus útja „az életre vezet”, a vele ellenkező út „a pusztulásba visz” (Mt 7,13). [17] A két út evangéliumi példázata állandóan jelen van az Egyház katekézisében. Jelzi az erkölcsi döntések fontosságát üdvösségünk szempontjából. „Két út van: egyik az életé, másik a halálé; de a két út között igen nagy különbség van.” [18]
1697. A katekézisben teljes világossággal meg kell mutatni Krisztus útjának örömét és követelményeit. [19] A Benne élt „új élet” (Róm 6,4) katekézise:
- a Szentlélekről szóló katekézis, aki a Krisztus szerinti élet belső Mestere, az édes Vendég és barát, aki az életet sugallja, vezeti, helyesbíti és erősíti;
- a kegyelemről szóló katekézis, mert kegyelemből üdvözültünk és cselekedeteink a kegyelemből teremnek gyümölcsöt az örök életre;
- a boldogságokról szóló katekézis, mert Krisztus útja tömören a boldogságokban foglaltatik össze, az emberi szív által vágyott örök boldogság felé vezető egyetlen útban;
- a bűnről és a megbocsátásról szóló katekézis, mert az ember, ha bűnös voltát föl nem ismeri, meg nem ismerheti az igazságot önmagáról, ami pedig az igaz cselekvés föltétele, és ha föl nem kínálnák neki a bűnbocsánatot, ezt az igazságot képtelen volna elviselni;
- az emberi erényekről szóló katekézis, mely fölfoghatóvá teszi a jóra irányuló készségek szépségét és vonzóerejét;
- a hit, a remény és szeretet keresztény erényekről szóló katekézis, melyet a szentek nagyszerű példája lelkesít;
- a szeretet kettős parancsáról szóló katekézis, mely a Tízparancsolatban kapja kibontását;
- egyházi katekézis, mert a keresztény élet csak „a lelki javak” sokszoros cseréjével, a „szentek közösségében” tud igazán növekedni, kibontakozni és továbbadatni.
1698. E katekézisnek első és végső hivatkozási pontja mindig maga Jézus Krisztus lesz, aki „az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6). A Krisztus-hívők, ha hittel tekintenek Őrá, remélhetik, hogy Ő be fogja teljesíteni bennük ígéreteit, s Őt azzal a szeretettel szeretve, amellyel Ő szerette őket, méltóságuknak megfelelő cselekedeteket tudnak véghezvinni:
„Kérlek, gondold meg, (...) hogy a mi Urunk Jézus Krisztus a te igazi Főd, és te egy vagy az Ő tagjai közül. (...) Olyan Ő neked, mint a tagoknak a fő; mindene a tiéd: a szelleme, szíve, teste, lelke, minden képessége, (...) mindezekkel úgy kell élned, mintha a sajátjaid volnának, hogy Istennek szolgálj, Istent dicsérd, szeresd, dicsőítsd. Te pedig olyan vagy Neki, mint tag a főnek, ezért nagyon óhajtja, hogy minden képességeddel úgy élhessen, mintha az Övéi volnának Atyja szolgálatára és az Ő megdicsőítésére.” [20]
„Nekem az élet Krisztus” (Fil 1,21).
Jegyzetek:
[1] Nagy Szent Leó: Sermo, 21, 3: CCL 138, 88 (PL 54, 192-193).
[2] Vö. Jn 1,12.
[3] Vö. Fil 1,27.
[4] Vö. Jn 8,29.
[5] Vö. Róm 6,5.
[6] Vö. Róm 6,11.
[7] Vö. Kol 2,12.
[8] Vö. Jn 15,5.
[9] Vö. Ef 5,1-2.
[10] Vö. Fil 2,5.
[11] Vö. Jn 3,12-16.
[12] Vö. 1Kor 1,2.
[13] Vö. Gal 4,6.
[14] Vö. Gal 5,25.
[15] Vö. Gal 5,22.
[16] Vö. Ef 4,23.
[17] Vö. MTörv 30,15-20.
[18] Didakhé 1,1: SC 248, 140 (Funk 1,2).
[19] II. János Pál pápa: Catechesi tradendae apostoli buzdítás, 29.
[20] Eudes Szent János: Le Coeur admirable de la Trčs Sacrée Mčre de Dieu, 1, 5: Oeuvres completes, 6. köt. (Párizs, 1908) , 113-114.
