MÁSODIK SZAKASZ
A KERESZTÉNY HIT MEGVALLÁSA
A HITVALLÁSI FORMULÁK
(Szimbólumok)
185. Aki azt mondja: „Hiszek”, azt mondja: „Ragaszkodom ahhoz, amit mi hiszünk”. A hitbeli közösségnek szüksége van a hit közös nyelvére, mely mindenki számára szabály, és mindenkit összekapcsol a hit azonos megvallásában.
186. Az apostoli Egyház a hitét kezdettől fogva rövid és törvényerejű formulákban fejezte ki és adta át mindenkinek.[1] De már nagyon korán hitének lényeges tételeit szerves és tagolt összefoglalásokba akarta gyűjteni, elsősorban a keresztségre készülők számára:
„A hit összefoglalása nem úgy készült, ahogy embereknek tetszett; hanem az egész Szentírás legfontosabb tanításait állították benne össze egységes hittanná. Miként a mustármag apró magocskában rejti a sok ágat, úgy tartalmazza a hit ezen összefoglalása néhány szóban az Ó- és az Újszövetség teljes vallási ismeretét.”[2]
187. A hit e rövid foglalatait „hitvallásoknak” nevezzük, mivel röviden összefoglalják azt a hitet, melyet a keresztények vallanak. „Credo”-nak is nevezzük, mert latinul általában a Credo, ’Hiszek’ szóval kezdődnek. A „hit szimbólumai”-nak is nevezik őket.
188. A görög szümbolon eredetileg egy kettétört tárgy (például egy pecsét) ismertetőjelül szolgáló egyik felét jelentette. A két felet öszszeillesztették, hogy felmutatójának kivoltát ellenőrizzék. A „hit szimbóluma” a hívek számára ismertető és közösségi jel. Később a szümbolon gyűjteményt, összefoglalást, összegezést is jelentett. A „hit szimbóluma” a hit fő igazságainak összefoglalása. Ebből következik, hogy a katekézis számára elsődleges és alapvető anyag, melyre hivatkozni kell.
189. Az első „hitvallás” a kereszteléskor történik. A „hit szimbóluma” elsősorban keresztségi szimbólum. Mivel a keresztséget „az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében” (Mt 28,19) szolgáltatják ki, a hit keresztségben elismert igazságai a Szentháromság három személyéhez való kapcsolatuk szerint tagolódnak.
190. A szimbólum tehát három részre oszlik: „az elsőben leírják az első Isteni Személy természetét és a teremtés csodálatos művét; a másodikban a második Személyt és az emberi Megváltás misztériumát; a harmadikban a harmadik Személyt, aki szentségünk feje és forrása”.[3] Ez „a (keresztségi) pecsétünk három fejezete”.[4]
191. „Az így három részre tagolt szimbólum különböző és nagyon megfelelő mondatokat foglal magába. A mondatokat pedig az egyházatyáink által gyakran használt hasonlattal artikulusoknak (tagoknak) nevezzük. Miként ugyanis a test egyes részei tagok szerint különböznek, úgy e hitvallásban is azt, amit pontosan és mástól elhatároltan kell hinnünk, helyesen és alkalmasan artikulusnak nevezzük.”[5] Egy ősi hagyomány szerint, melyet már Szent Ambrus tanúsít, szokás a Credóban tizenkét artikulust számlálni, hogy az apostolok számának megfelelően szimbolikusan az apostoli hit egészét jelezzék.[6] (Az artikulust a magyar hagyományban az élő fára utalva ágazatnak, a modern nyelvhasználatban a törvényhozásra utalva cikkelynek fordítják. Ford. megjegyzése.)
192. A századok folyamán, hogy a különböző korok szükségleteinek megfeleljenek, több Hitvallás, Szimbólum is készült: különböző apostoli és ősi egyházak szimbólumai,[7] a Szent Atanáz-féle, szimbólumnak is mondott „Quicumque”;[8] zsinatok hitvallásai (Toledói,[9] Lateráni,[10] Lyoni,[11] Trienti[12]), illetve egyes pápáké, mint a „Fides Damasi”[13] vagy a VI. Pál pápa által 1968-ban fogalmazott „Isten népének Credója”.[14]
193. Az Egyház különböző korszakaiból származó hitvallásokat nem tekinthetjük túlhaladottnak vagy haszontalannak. Segítenek abban, hogy a mindig előadott hitet a róla készült különböző összefoglalások által ma elfogadjuk és benne elmélyedjünk.
A hit szimbólumai közül kettő egészen különös helyet foglal el az Egyház életében:
194. Az Apostoli hitvallás, melyet azért nevezünk így, mert joggal tekintjük az apostolok hite hűséges összefoglalásának. Ez a római Egyház ősi keresztségi hitvallása. Ezért van nagy tekintélye: „Ez az a hitvallás, melyet a római Egyház őriz, ahol Péternek, az első apostolnak volt a széke, s ahova ő hozta el a közös hit tanítását”.[15]
195. A Nicea-konstantinápolyi hitvallásnak nevezett szimbólum nagy tekintélye a 325-ben és 381-ban tartott egyetemes zsinatoktól származik. Kelet és Nyugat nagy egyházainak mind a mai napig ez a közös hitvallása.
196. Mi most a hitet az Apostoli hitvallást követve fogjuk bemutatni, mely bizonyos értelemben „a legrégibb római katekizmus” és folytonosan kiegészítjük a Nicea-konstantinápolyi hitvallásra tett utalásokkal, mert az gyakran részletesebb és mélyrehatóbb.
197. Miként keresztségünk napján – amikor egész életünk rábízatott „erre a tanításra” (Róm 6,17) – fogadjuk életet adó hitünk szimbólumát. A Credót hittel elmondani azt jelenti, hogy közösségre lépünk az Atya, a Fiú és a Szentlélek Istennel, de azt is jelenti, hogy kapcsolatba lépünk az egyetemes Egyházzal, mely átadja nekünk a hitet, s melynek ölén hiszünk.
„A szimbólum lelki pecsét, (...) szívünk elmélkedése és szüntelen virrasztása, s kétségtelenül szívünk kincstára.” [16]
Jegyzetek:
[1] Vö. Róm 10,9; 1Kor 15,3-5.
[2] Jeruzsálemi Szent Cirill: Catecheses illuminandorum 5,12: Opera 1. köt. München, 1848, 150. Kiad. G. C. Reischl (PG 33, 521-524).
[3] Római Katekizmus 1, 1, 4: Kiad. P. Rodríguez (Vatikán-Pamplona, 1989), 20.
[4] Szent Ireneusz: Demonstratio apostolicaepraedicationis 100: SC 62, 170.
[5] Római Katekizmus 1, 1, 4: Kiad. P. Rodríguez (Vatikán-Pamplona, 1989), 20.
[6] Vö. Szent Ambrus: Explanatio Symboli 8: CSEL 73, 10-11 (PL 17, 1196).
[7] Vö. Symbola fidei ab Ecclesia antiqua recepta: DS 1-64.
[8] DS 75-76.
[9] XI. Toledói Zsinat: DS 525-541.
[10] IV. Lateráni Zsinat: DS 800-802.
[11] II. Lyoni Zsinat: DS 851-861.
[12] Professio fideiTridentina:DS 1862-70.
[13] DS 71-72.
[14] Sollemnis Professio fidei: AAS 60 (1968), 433-445.
[15] Szent Ambrus: Explanatio symboli 7: CSEL 73, 10 (PL 17, 1196).
[16] Szent Ambrus: Explanatio symboli 1: CSEL 73, 3 (PL 17, 1193).
