A magyarországi katolikus püspökök, visszatekintve a rendszerváltás
óta eltelt időszakra, hálatelt szívvel köszönik meg Istennek azokat
a nagy tetteit, amelyeket még néhány évvel ezelőtt is
elképzelhetetlennek tartottunk volna:
- Magyarország területét elhagyták az idegen csapatok,
- az ország visszanyerte teljes függetlenségét,
- létrejött a szabadon választott parlament és kormány, amely garanciája az állampolgári jogoknak, kiemelten a vallásszabadságnak,
- Magyarország pedig bekerülve a szabad nemzetek európai közösségébe, elindulhatott a felemelkedés útján.
Miközben mindezért hálát adunk a Szabadító Istennek, átérezzük azokat a rendkívül nagy áldozatokat, amelyeket ez a rendszerváltás híveinktől és a magyar néptől követel. Ugyanakkor tudatában vagyunk annak is, hogy ember-, és nemzetellenes bűn lenne a meglévő nehézségeket demagóg módon kihasználni, és bármiféle könnyű megoldás ígéretével áltatni az embereket. Ez a fokozott áldozatvállalás mindenkit ingerlékennyé, türelmetlenné és egymás gondjai iránt érzéketlenebbé tesz. Ezért karácsony közeledtével arra kérjük kedves híveinket, és minden magyar testvérünket, hogy próbáljon felülemelkedni a szeretetlenség és a gyűlölködés kísértésén. Bárcsak világítana be mindnyájunk szívébe a karácsony fényessége, meghozva az igazi kiengesztelődést egymással és Istennel!
Egyben megköszönjük híveink nagylelkűségét, amellyel a menekültek megsegítésére siettek. Kiemelten gondolunk azokra, akik családi otthonuk melegét osztották meg a menekültek ezreivel. Általuk a menekülni kényszerült Szentcsalád kopogtatott be hajlékainkba, A menekültek jelenléte, akiknek talán nyelvét sem értjük, döbbentsen rá minket arra, hogy mindnyájan testvérek vagyunk, és felülemelkedve minden ellentéten, építsük együtt közös jövőnket. Úgy tekintünk azokra, akik ajtót nyitottak a kopogtatóknak, mint reményt keltő fényességre és bízunk abban, hogy ez a jó példa követőkre talál a társadalmi élet más területein. Csak az ilyen nagylelkű szeretett képes felülemelkedni a világnézetek és politikai felfogások különbözőségein is, és úrrá lenni az oly fájdalmas széthúzáson és gyűlölködésen.
Ezzel a karácsonyi reménységgel nyújtjuk kezünket minden honfitársunk felé, kedves híveinknek pedig a karácsonyi Kisded áldását küldjük.
Leányfalu, 1992. december 9.
Magyar Katolikus Püspöki Kar
- Magyarország területét elhagyták az idegen csapatok,
- az ország visszanyerte teljes függetlenségét,
- létrejött a szabadon választott parlament és kormány, amely garanciája az állampolgári jogoknak, kiemelten a vallásszabadságnak,
- Magyarország pedig bekerülve a szabad nemzetek európai közösségébe, elindulhatott a felemelkedés útján.
Miközben mindezért hálát adunk a Szabadító Istennek, átérezzük azokat a rendkívül nagy áldozatokat, amelyeket ez a rendszerváltás híveinktől és a magyar néptől követel. Ugyanakkor tudatában vagyunk annak is, hogy ember-, és nemzetellenes bűn lenne a meglévő nehézségeket demagóg módon kihasználni, és bármiféle könnyű megoldás ígéretével áltatni az embereket. Ez a fokozott áldozatvállalás mindenkit ingerlékennyé, türelmetlenné és egymás gondjai iránt érzéketlenebbé tesz. Ezért karácsony közeledtével arra kérjük kedves híveinket, és minden magyar testvérünket, hogy próbáljon felülemelkedni a szeretetlenség és a gyűlölködés kísértésén. Bárcsak világítana be mindnyájunk szívébe a karácsony fényessége, meghozva az igazi kiengesztelődést egymással és Istennel!
Egyben megköszönjük híveink nagylelkűségét, amellyel a menekültek megsegítésére siettek. Kiemelten gondolunk azokra, akik családi otthonuk melegét osztották meg a menekültek ezreivel. Általuk a menekülni kényszerült Szentcsalád kopogtatott be hajlékainkba, A menekültek jelenléte, akiknek talán nyelvét sem értjük, döbbentsen rá minket arra, hogy mindnyájan testvérek vagyunk, és felülemelkedve minden ellentéten, építsük együtt közös jövőnket. Úgy tekintünk azokra, akik ajtót nyitottak a kopogtatóknak, mint reményt keltő fényességre és bízunk abban, hogy ez a jó példa követőkre talál a társadalmi élet más területein. Csak az ilyen nagylelkű szeretett képes felülemelkedni a világnézetek és politikai felfogások különbözőségein is, és úrrá lenni az oly fájdalmas széthúzáson és gyűlölködésen.
Ezzel a karácsonyi reménységgel nyújtjuk kezünket minden honfitársunk felé, kedves híveinknek pedig a karácsonyi Kisded áldását küldjük.
Leányfalu, 1992. december 9.
Magyar Katolikus Püspöki Kar
