II. János Pál pápa imádsága a Jordánnál, János keresztelésének helyén

Szent Lukács evangéliumában olvassuk: „Az Úr szava elhangzott Zakariás fia, János fölött a pusztában. S ő bejárta a az egész Jordán-vidéket, és hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára.” (3,2-3) Itt, a Jordánnál, melynek mindkét partján nagyon sok zarándok emlékezik tisztelettel az Úr keresztségére, magam is imádságra emelem föl szívemet:

Dicsőség Neked, Atyánk, Ábrahám, Izsák és Jákob Istene!
Te elküldted szolgáidat, a prófétákat,
hogy hirdessék hűséges szereteted igéjét
és bűnbánatra hívják népedet.
A Jordán partján támasztottad Keresztelő Jánost,
a pusztában kiáltó szót,
és elküldted az egész Jordán-vidékre,
hogy elkészítse az Úr útját és hirdesse Krisztus eljövetelét.

Dicsőség neked, ó Krisztus, Isten Fia!
Eljöttél a Jordán vizéhez, hogy János keze által megkeresztelkedj.
Leszállt rád a Szentlélek galamb képében,
megnyílt fölötted az ég és az Atya szava hallatszott:
„Ez az én szeretett Fiam!”
Jelenléted megáldotta a vizet,
s elindultál keresztelni nemcsak vízzel,
hanem tűzzel és Szentlélekkel.

Dicsőség neked, ó Szentlélek, Urunk és Éltetőnk!
A te erőd keresztelte meg az Egyházat,
amikor Krisztussal együtt eltemetkezett a halálba
és vele együtt új életre támadt.
A te erőd szabadított meg minket a bűntől,
hogy Isten gyermekei, Krisztus dicsőséges teste legyünk.
A te erőd legyőzött minden félelmet,
a te erőddel hirdették a szeretet Evangéliumát
szerte az egész földön,
az Atya, a Fiú és a Szentlélek Isten dicsőségére.

Övé minden dicsőség e jubileumi esztendőben és mindörökké. Ámen.

2000. március 21.