Kedves Weizman Elnök Úr,
Kedves Izraelita Testvéreim,
Excellenciás Uraim,
Hölgyeim és Uraim!
1. Tegnap a Nébó-hegy magaslatáról a Jordán völgyén túl láttam ezt az áldott földet. Ma mély megindultsággal lépek a földre, melyet Isten arra választott ki, hogy itt verje föl sátorát (vö. Jn 1,14: Kiv 40,34-35; 1Kir 8,10-13), és megengedte az embernek, hogy a legközvetlenebbül találkozhasson vele. Ebben az esztendőben, amikor Jézus Krisztus születésének 2000. évfordulóját ünnepeljük, forró kívánságom volt eljönni ide és imádkozni azokon a fontosabb helyeken, melyek ősidőktől fogva tanúi Isten megjelenéseinek és csodatetteinek. „Csodatévő Isten vagy, ismertté tetted erődet a népek között.” (Zsolt 77,15)
Elnök Úr!
Megköszönöm a szívélyes fogadtatást, és az Ön személyében
köszöntöm Izrael államának minden személyiségét.
2. Látogatásom részben személyes zarándoklat, részben Róma Püspökének lelki utazása az „Ábrahám Istenében, Izsák Istenében, Jákob Istenében” (Kiv 3,15) való hitünk eredetéhez. Utam része az imádság és a hálaadás tágabbkörű zarándoklatának, melynek során már jártam a Sinai-hegyen, a Szövetség hegyén, annak a döntő kinyilatkoztatásnak a helyén, mely meghatározta az üdvösség történetének folytatását. Most abban a kiváltságban lesz részem, hogy meglátogathatok néhány helyet, melyek szoros kapcsolatban vannak Jézus Krisztus életével, halálával és föltámadásával. Minden lépésemet erős Isten iránti érzék indítja, aki megelőz és vezérel minket; azt kívánja, hogy lélekben és igazságban imádjuk Őt, hogy ismerjük el azt, ami megkülönböztet minket egymástól, és azt a valóságot, hogy minden ember az ég és a föld Egyetlen Teremtőjének képére és hasonlatosságára teremtetett.
3. Elnök Úr!
Önt úgy ismerjük mint a béke és a békeszerzés emberét.
Valamennyien tudjuk, milyen égetően szükséges a béke és az
igazságosság nem csak Izrael, hanem az egész régió számára is. Sok
minden megváltozott a Szentszék és Izrael állama kapcsolatában,
amióta Elődöm, VI. Pál pápa 1964-ben itt járt. A köztünk 1994-ben
létrehozott diplomáciai kapcsolatok megpecsételték azokat az
erőfeszítéseket, melyek a dialógus új korszakát nyitották meg a
mindkettőnket érintő kérdésekről, amilyen pl. a vallásszabadság,
az Egyház és Állam, s általánosabban a keresztények és a zsidók
közötti kapcsolatok. Más szinten a világ közvéleménye nagy
figyelemmel kíséri azt a békefolyamatot, mely a régió összes népét
magában foglalja a tartós béke és mindenkire érvényes igazságosság
nehézségekkel terhes keresésében. A kölcsönös új nyitással a
keresztényeknek és zsidóknak bátor erőfeszítéseket kell tenniük
minden előítélet eltávolítására. Azért kell küzdenünk, hogy mindig
és mindenütt a zsidók és a zsidóság, s ugyanígy a keresztények és
a kereszténység igazi arcát mutassuk meg a gondolkodásmód, a
tanítás és kommunikáció minden szintjén (vö. Találkozás a római
zsidó közösséggel 1986. ápr. 13-án. 5.p.)
4. Utazásom tehát zarándoklat az alázatos hála és reménység szellemében vallásos történelmünk eredetéhez. Tartozom ezzel a három vallási hagyománynak, melyek együtt élnek ezen a földön. Régi vágyam volt, hogy találkozzam a Szentföld különböző szertartású katolikusaival, s a keresztény egyházak és egyházi közösségek tagjaival. Ezért akarom, hogy látogatásom gyarapítsa a vallásközi dialógust, mely hozzásegíti a zsidókat, keresztényeket és muszlimokat identitásuknak és annak az egyetemes testvériségnek megerősítéséhez, mely az emberiség családjának összes tagját egyesíti; indítsa és tegye maradandóvá a fáradozást azért a békéért és igazságosságért, melynek a Szentföld népei még nincsenek birtokában, de annyira vágyódnak utána. A Zsoltáros emlékeztet rá, hogy a béke Isten ajándéka: „Hallgatom, mit mond Isten, az Úr: békét hirdet az ő népének, híveinek, annak, aki teljes szívével visszatér hozzá” (85,8).
A béke legyen Isten ajándéka a föld számára, melyet Ő sajátjának
választott!
2000. március 21-én
