Elnök Úr! Kedves Palesztin Nép!
1. Nagyon fontosnak tartom, hogy látogatásom itt, Dheishehben, része annak a zarándoklatnak, mely elhozott Jézus Krisztus születésének helyére, e rendkívüli esemény 2000. évfordulója alkalmából. Jelentősége van annak, hogy itt, Betlehem közelében találkozhatom veletek, menekültekkel és kitelepítettekkel, továbbá azoknak a szervezeteknek és ügynökségeknek a képviselőivel, akik az irgalmasság hiteles küldetését teljesítik. Pápaságom egész ideje alatt közel éreztem magam a palesztin néphez szenvedéseiben.
Köszöntelek mindannyiotokat, s remélem és imádkozom azért, hogy látogatásom némi vigasztalást hozzon súlyos helyzetetekben. Látogatásom – Isten tetszése szerint – föl fogja hívni a figyelmet folyamatos szenvedéstekre. Meg vagytok fosztva sok mindentől, ami az emberi személy alapvető szükségleteit jelenti: nincs megfelelő lakásotok, nélkülözitek az egészségügyi ellátást, az iskolázást, a munkát. Mindenekfölött pedig őrzitek annak fájdalmas emlékét, amit el kellett hagynotok; nem csupán anyagiakban, hanem a szabadságot, a rokonságot, hagyományos kultúrátokat, mindazt, ami táplálta személyes és családi életeteket. Igaz, sok minden történik itt, Dheishehben és a többi táborban annak érdekében, hogy szükségleteiteket kielégítsék, főként az ENSZ Relief and Works ügynöksége révén. Külön örülök a Pápai Misszió Palesztináért és sok más katolikus szervezet hatékony jelenlétének. Mindazonáltal még nagyon sok a tennivaló.
2. Az emberhez méltatlan feltételek, melyek között a menekülteknek élniük kell, a vészhelyzetekben is csak rövid ideig elviselhető nehézségek hosszú ideig való elhúzódása, a tény, hogy a kitelepítetteknek évekig táborban kell maradniuk: ezekből adódik a problémát kiváltó okok igazságos rendezésének égető szüksége. Csak a Közép-Kelet vezető személyiségeinek és az egész nemzetközi közösség határozott – a politikát felülmúló és a közjót szolgáló szemlélettől vezérelt – elkötelezettsége lesz képes eltávolítani jelen helyzetetek okait. Felhívást teszek közzé a nagyobb nemzetközi szolidaritás és az e kihívással szembenéző politikai akarat érdekében. Kérem mindazokat, akik őszintén fáradoznak a békéért és igazságosságért, el ne veszítsék bátorságukat. A politikai Vezetőkhöz fordulok, hogy valósítsák meg a már megkötött egyezményeket és haladjanak a béke felé, melyre annyira vágyódik minden értelmes férfi és nő, az igazságosság felé, mely elidegeníthetetlen joguk.
3. Kedves fiatalok, a nevelés által folytassátok küzdelmeteket azért, hogy elfoglalhassátok a társadalomban rátok váró helyet, annak ellenére, hogy sok nehézséggel kell szembenéznetek menekült státusotok miatt. A katolikus Egyház nagyon örül annak, hogy a nevelés nemes szolgálatában részt vehet a Betlehem Egyetem igen értékes munkája által, melyet Elődöm, VI. Pál 1964-ben tett látogatása után alapítottak.
Kedves Fivéreim és Nővéreim, kedves Menekültek, ne gondoljátok, hogy jelen helyzetetek kevésbé fontos Isten szemében! Soha ne feledjétek méltóságtokat, hogy az Ő fiai vagytok! Isten Fiát itt, Betlehemben egy istállóban jászolba fektették, s a közeli legelő pásztorai voltak az elsők, akik meghallották a béke és a remény egész világnak szóló üzenetét. Azok a betlehemi pásztorok valószínűleg a ti elődeitek, a ti őseitek voltak.
Kedves segítők és önkéntesek, higgyetek a feladatban, amit teljesítetek! A rászorulók iránti hiteles és konkrét szolidaritás nem valamilyen kegynek a gyakorlása, hanem közös emberségünk követelménye és minden emberi lény méltóságának elismerése. Forduljunk bizalommal az Úrhoz, és kérjük: indítsa meg a felelős személyeket, hogy késlekedés nélkül és nagyon konkrétan mozdítsák elő az igazságosságot, a biztonságot és a békét.
Karitatív szervei révén az Egyház mellettetek áll és támogatja ügyeteket a világ színe előtt.
Isten áldjon meg benneteket!
2000. március 22.
