2. „Azt, aki nem ismerte a bűnt, Isten bűnné tette értünk” (2Kor 5,21). Az imént hallottuk a szentleckében az apostolnak ezt a megdöbbentő állítását. Mert mit is jelentenek e szavak? Paradoxonnak látszanak és azok is. Hogyan tehette Isten, aki maga a szentség, „bűnné” egyszülött Fiát, akit a világba küldött? És mégis, ezt olvassuk a 2. Korintusi levél idézett részében. Misztérium előtt állunk: első látásra zavarba ejtő, de a kinyilatkoztatásban világosan leírt misztérium előtt.
Már az ószövetségi Szentírásban Izaiás Könyve sugalmazott előrelátással beszél erről Jahve Szolgájának 4. énekében: „Mi mindnyájan, mint a juhok tévelyegtünk, ki-ki a maga útjára tért; az Úr az ő vállára rakta mindannyiunk gonoszságát” (53,6). Krisztus, a Szent, bár teljesen bűn nélkül való, elfogadja, hogy magára vegye bűneinket, elfogadja, hogy megváltson minket; elfogadja, hogy neki róják föl a mi bűneinket, hogy teljesítse az Atyától kapott küldetést, aki – miként János evangélista írja – „úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, annak örök élete legyen.” (3,16 )
3. Krisztus színe előtt, aki szeretetből magára vállalta gonoszságainkat, mindannyiunknak őszinte lelkiismeretvizsgálatot kell tartanunk. A Nagy Jubileum egyik jellegzetes mozzanata az, amit az „emlékezet megtisztításának” neveztem (Incarnationis mysterium 11.). Mint Péter utóda sürgettem, hogy „az Egyház az életszentségnek Urától kapott ajándékától megerősítve boruljon térdre Isten előtt az irgalmasság ezen évében, és kérjen bocsánatot gyermekei korábbi és jelenlegi bűneiért.” (Uo.) A mai nap, Nagyböjt első vasárnapja, megfelelő alkalomnak látszott számomra, hogy az Egyház lélekben összegyűlve Péter utóda körül, kérje az isteni bocsánatot az összes hívő bűneiért. Bocsássunk meg és kérjünk bocsánatot!
E fölhívás az egyházi közösségben elmélyült és termékeny visszhangra talált, minek eredményeként az elmúlt napokban közzé tették a Nemzetközi Teológiai Bizottság Emlékezés és kiengesztelődés: az Egyház és a múlt bűnei c. dokumentumát. Köszönetet mondok mindazoknak, akik részt vettek kidolgozásában. E dokumentum nagyon hasznos a hiteles bocsánatkérés helyes megértéséhez és megtételéhez. E bocsánatkérés a keresztényeknek mint a misztikus test tagjainak közösen viselt, objektív felelősségén alapszik, s a ma élő hívőket arra készteti, hogy a pontos történeti és teológiai megkülönböztetés fényénél beismerjék mind saját bűneiket, mind a korábban élt keresztények bűneit. „A kötelék miatt, mely a titokzatos testben összekapcsol minket, mi magunk is hordozzuk az előttünk éltek bűneinek és tévedéseinek terhét, akkor is, ha tetteikért nincs személyes felelősségünk, és helyettük nem tudunk felelni a szíveket egyedül ismerő Isten ítélőszéke előtt.” (Uo.) Beismerni a múlt tévelygéseit, arra szolgál, hogy fölébredjen a lelkiismeretünk a jelen kompromisszumai érdekében, megnyitván mindenki számára a megtérés útját.
4. Bocsássunk meg és kérjünk bocsánatot! Miközben dicsőítjük Istent, aki irgalmas szeretetében az életszentség, a missziós buzgóság és a Krisztus iránti teljes odaadás teljesen csodálatos termését ajándékozta, nem mulaszthatjuk el annak beismerését, hogy bizonyos testvéreink hűtlenné lettek az Evangéliumhoz, különösen a második évezredben. Bocsánatot kérünk a keresztények között létrejött megoszlásokért; az erőszakért, mellyel egyes keresztények az igazság szolgálatában alkalmaztak; a bizalmatlanságért és ellenségeskedésért, amit olykor más vallások követőivel szemben tanúsítottak.
Méginkább megvalljuk keresztény felelősségünket a mai bajokért. Az ateizmus, a vallásos közömbösség, a szekularizmus, az etikai relativizmus, az élethez való jog megsértései, a sok ország szegénysége iránti közöny láttán elkerülhetetlenül föl kell tennünk a kérdést: mennyiben vagyunk felelősek ezekért?
Mindazért, amivel ki-ki a saját magatartásával felelős e bajokért, és hozzájárult az Egyház arcának eltorzulásához, alázatosan bocsánatot kérünk.
Ugyanakkor, miközben megvalljuk a saját bűneinket, megbocsátjuk mások ellenünk elkövetett bűneit. A történelem folyamán a keresztények számtalanszor szenvedtek elnyomást, hatalmaskodást, üldözéseket a hitük miatt. Miként e visszaélések áldozatai megbocsátottak, úgy megbocsátunk mi is. A mai és a mindenkori Egyház kötelességének érzi, hogy e szomorú események emlékezetét megtisztítsa a harag és a bosszú minden indulatától. A Jubileum így mindenki számára az Evangéliumhoz való mélységes megtérés kedvező alkalma lesz. Ha bocsánatot nyerünk Istentől, abból természetszerűen fakad a testvéreknek való megbocsátás és kölcsönös kiengesztelődés kötelezettsége.
5. De mit is jelent számunkra a „kiengesztelődés” szó? Pontos tartalmának és értékének megismeréséhez előbb meg kell gondolnunk a megoszlás és elszakadás lehetőségét. Az ember ugyanis az egyetlen teremtmény a földön, aki képes közösségre lépni Teremtőjével, de ugyancsak ő az egyetlen, aki el tud szakadni tőle. Sajnos, valóban oly sokszor távolodik el Istentől!
Szerencsére sokan a tékozló fiúhoz hasonlóan – aki Lukács evangéliumának elbeszélése szerint (vö. 15,13), miután elhagyta az atya házat és eltékozolta örökségét, nyomorúságra jutott – számot vetnek azzal, mit veszítettek (vö. 15,13-17). S ekkor elhatározzák a visszatérést: „Fölkelek és atyámhoz megyek, és mondom majd neki: Atyám vétetettem...” (15,18)
Isten, akit a példabeszédbeli atya oly jól képvisel, minden hozzá megtérő fiát befogadja. Krisztus közvetítésével fogadja be, akiben a bűnös újra „igazzá” válhat Isten igazságossága szerint. Azért fogadja be, mert örök Fiát a mi javunkra bűnné tette. Így tehát egyedül Krisztus által válhatunk Isten igazságosságává (vö. 2Kor 5,21).
6. „Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda.” Íme, ez a megtérés misztériumának összefoglalása! Nagyon mélyen számot kell vetnünk annak a nagy ajándéknak az értékével, melyet az Atya Krisztusban adott nekünk. Lelki szemünk előtt meg kell jelennie Krisztusnak – a vérrel verítékező Krisztusnak, a megostorozott, tövissel koronázott, kereszthordozó, s végül megfeszített Krisztusnak. Krisztus magára vállalta az összes ember bűneinek súlyát, a mi bűneink súlyát, hogy üdvözítő áldozatának erejéből kiengesztelődhessünk Istennel.
Ma megjelenik előttünk tanúként a Tarzuszi Saul, aki Szent Pállá lett: ő egészen egyedülálló módon tapasztalta meg a damaszkuszi úton a kereszt erejét. A Föltámadott hatalmának teljes ragyogásában jelent meg neki: „Saul, Saul, miért üldözöl engem? ... Ki vagy, Uram? ... Én vagyok Jézus, akit te üldözöl!” (ApCsel 9,4-5.) Pál, aki ilyen erővel tapasztalta meg Krisztus keresztjének erejét, ma sürgető kéréssel fordul hozzánk: „Buzdítunk titeket, ne vegyétek hiába Isten kegyelmét.” Azt a kegyelmet – hangsúlyozza Szent Pál –, melyet maga Isten ajánlj föl, aki ma így szól hozzánk: „a kellő időben meghallgatlak, és az üdvösség napján segítek rajtad.” (2Kor 6,1-2)
Mária a megbocsátás Anyja, segítsen minket befogadni a Jubileum által bőségesen fölkínált megbocsátás kegyelmét. Adja meg, hogy e Szentév nagyböjtje minden hívő és minden istenkereső ember számára a kedvező alkalom, a kiengesztelődés és az üdvösség ideje legyen! Ámen.
Egyetemes könyörgés
Szentatya:Testvéreim, bizalommal kérjük Istent, a mi Atyánkat, aki irgalmas és együttérző, lassú a haragra és nagy a szeretetben és a hűségben, hogy fogadja el népe bűnbánatát, mellyel alázattal megvallja saját bűneit, és legyen hozzánk irgalmas.
1. Általános bűnvallomás
Előimádkozó:Könyörögjünk, hogy bűnvallomásunkat és bűnbánatunkat a Szentlélek indítsa, töredelmünk őszinte és mély legyen, és alázattal szemlélve a múlt bűneit, emlékezetünk igazán megtisztuljon, és elinduljunk az igazi megtérés útján.
A Szentatya:
Úristen, a te zarándok Egyházadnak, melyet Fiad vérében mindig megszentelsz, minden időben vannak szent életű tagjai, s ugyanakkor olyanok is, akik engedetlenül megtagadják hitüket és az Evangéliumot. Te, aki hűtlenségünk idején is hűséges maradsz, bocsásd meg vétkeinket, és add, hogy hiteles tanúid legyünk az emberek között. Krisztus, a mi Urunk által.
2. Az igazság szolgálatában elkövetett bűnök megvallása
Előimádkozó:Könyörögjünk, hogy mindegyikünk követni tudja a szelíd és alázatos szívű Úr Jézust, beismerve, hogy a hit és az erkölcs nevében olykor egyházi emberek is nem-evangéliumi módszereket alkalmaztak, jóllehet az igazságot akarták megvédeni.
A Szentatya:
Urunk, minden ember Istene, a történelem bizonyos korszakaiban a keresztények olykor engedtek a türelmetlenség módszereinek, nem követték a szeretet nagy parancsát, s így eltorzították Jegyesed, az Egyház arcát. Légy irgalmas bűnös gyermekeidhez és fogadd el elhatározásunkat, hogy az igazságot a szeretet édességével akarjuk keresni és előmozdítani, tudván, hogy az igazság csak a saját erejével érvényesül. Krisztus, a mi Urunk által.
3. A Krisztus Testének egysége ellen elkövetett bűnök megvallása
Előimádkozó:Könyörögjünk, hogy a Krisztus Testének egységét megbontó és a testvéri szeretetet sértő bűnök beismerése egyengesse az utat az összes keresztények kiengesztelődése és egysége felé.
A Szentatya:
Irgalmas Atyánk, Fiad szenvedésének előestéjén imádkozott a benne hívők egységéért, ők azonban akaratával ellenkezve szembefordultak és megoszlottak egymás között, s kölcsönösen elítélték és támadták egymást. Nagyon kérjük bocsánatodat, és esedezünk a bűnbánó szív ajándékáért, hogy az összes keresztények Veled és egymással kiengesztelődve egy testben és egy lélekben örömmel élhessék meg a teljes közösséget. Krisztus, a mi Urunk által.
4. Az Izraellel kapcsolatos bűnök megvallása
Előimádkozó:Könyörögjünk, hogy Izrael népének a történelem során elszenvedett fájdalmairól megemlékezvén, a keresztények be tudják ismerni a közülük nem kevesek által a szövetség és az áldás népe ellen elkövetett bűnöket, és így megtisztíthassák a szívüket.
A Szentatya:
Atyáink Istene, te kiválasztottad Ábrahámot és nemzetségét, hogy elvigye Nevedet a nemzetek közé. Mélységesen fájlaljuk mindazok magatartását, akik a történelem folyamán fájdalmat okoztak e gyermekeidnek, és bocsánatot kérve tőled, elkötelezzük magunkat a hiteles testvériségre a szövetség népével. Krisztus, a mi Urunk által.
5. A szeretet, a béke, a népek jogai, a kultúrák és vallások tisztelete ellen elkövetett bűnök megvallása
Előimádkozó:
Könyörögjünk, hogy Jézust, a mi Urunkat és Békénket szemlélve a keresztények bánkódni tudjanak azon szavaik és tetteik miatt, melyeket olykor a gőg, a gyűlölet, az uralkodási vágy, a más vallásúak, a gyengébb társadalmi csoportok, például emigránsok és cigányok iránti ellenségeskedés vezérelt.
A Szentatya:
Istenünk, aki a világ Ura és minden ember Atyja vagy, Fiad által arra tanítottál, hogy szeressük az ellenéget, tegyünk jót a bennünket gyűlölőkkel és imádkozzunk üldözőinkért. Sokszor azonban a keresztények megtagadták az evangéliumot és az erő logikáját követve megsértették a népek és csoportok jogait azáltal, hogy lebecsülték kultúrájukat és vallási hagyományaikat. Légy türelmes és irgalmas irántunk, és bocsáss meg nekünk. Krisztus, a mi Urunk által!
6. A nők méltóságát és az emberi nem egységét sértő bűnök megvallása
Előimádkozó:
Könyörögjünk mindazokért, akiket bántás ért emberi méltóságukban, s akiknek jogait lábbal tiporták; könyörögjünk a nagyon sokszor megalázott és mellőzött nőkért, és ismerjük be a hallgatólagos egyetértés különböző formáit, melyek által a keresztények is vétkessé váltak.
A Szentatya:
Úr Isten, Atyánk, te az embert, a férfit és a nőt, a magad képére és hasonlatosságára teremtetted, és akartad a népek különbözőségét az emberi család egységében; gyermekeid egyenlőségét azonban olykor nem ismerték el, és a keresztények vétkessé váltak a mellőzés és a kizárás magatartásában azáltal, hogy egyetértettek a faji és etnikai alapon történő diszkriminációkkal. Bocsáss meg és add a kegyelmet, hogy a sebeket, melyek a bűn következtében ma is jelen vannak közösségedben, úgy tudjuk gyógyítani, hogy valamennyien gyermekeidnek érezzük magunkat. Krisztus, a mi Urunk által.
7. A személy alapvető jogai ellen elkövetett bűnök megvallása
Előimádkozó:
Könyörögjünk a világon élő minden emberért, különösen a kiskorúakért, akik visszaélések áldozatai, a szegényekért, a mellőzöttekért, az utolsókért; könyörögjünk a leginkább védtelenekért, az anyaméhben megölt vagy kísérleti célokra használt magzatokért, mert ezáltal a tudomány kínálta lehetőségekkel visszaélnek és rosszra használják a tudományt.
A Szentatya:
Istenünk, Atyánk, aki mindig meghallod a szegények kiáltását, hányszor nem ismertek föl Téged a keresztények sem az éhezőben, a szomjazóban, a ruhátlanban, az üldözöttben, a fogságban lévőben, s azokban, akik főként létük első szakaszában képtelenek az önvédelemre! Mindazok helyett, akik jogtalanságokat követtek el a gazdagságban és a hatalomban bízva, és megvetve a számodra különösen kedves „kicsinyeket”, bocsánatot kérünk Tőled: irgalmazz nekünk és fogadd el bűnbánatunkat. Krisztus, a mi Urunk által!
Zárókönyörgés
Ó irgalmas Atyánk, a te Fiad, Jézus Krisztus, élők és holtak bírája az első eljövetel alázatában megváltotta az emberiséget a bűntől, és dicsőséges visszatértekor számon fog kérni minden bűnt. Irgalmazz atyáinknak, testvéreinknek és nekünk, a te szolgáidnak, akik a Szentlélek indítására teljes szívvel bánva bűneinket megtérünk Hozzád, és bocsásd meg bűneinket. Krisztus, a mi Urunk által! Ámen.És a Szentatya a bűnbánat és imádás jeleként átölelte és megcsókolta a feszületet.
