1. „Asszony, íme a te fiad!” (Jn 19,26)
A Jubileumi Év vége felé közeledve – melyben te, Anyánk, ismét felajánlottad nekünk Jézust, tisztaságos méhed gyümölcsét, a testté lett Igét, a világ Megváltóját – különleges édességgel hangzanak számunkra a szavak, melyekkel Ő anyánkká tett és rád bízott minket: „Asszony, íme a te fiad!”
Amikor Krisztus Rád bízta János apostolt s vele az Egyház minden gyermekét, sőt, minden embert, nem halványította el, sőt megerősítette, hogy kizárólagosan ő a világ Üdvözítője.
A te fényességed semmit el nem vesz Krisztus ragyogásából, mert Őbenne és Őérte élsz. Benned minden „fiat”: Te vagy a Szeplőtelen, te vagy az áttetszőség és a kegyelemmel teljes.
Nézd, itt vannak körülötted a gyermekeid az új évezred küszöbén.
Az Egyház ma – Péter utódának szavával, mellyel egyesül a világ minden részéről itt összegyűlt pásztorok szava – a te anyai oltalmad alatt keres menedéket, és bizalommal kéri közbenjárásodat a jövőben ránk váró kihívásokkal szemben.
2. A kegyelem ezen esztendejében oly sokan élték át és élik át most is annak az irgalomnak túláradó örömét, melyet az Atya Krisztusban ajándékozott nekünk.
A világon szerte élő részegyházakban, s még inkább itt, a kereszténység központjában a legkülönfélébb állapotban élő emberek nyerték el ezt az ajándékot.
Itt viharzott a fiatalok kitörő lelkesedése, itt szálltak az ég felé a betegek sóhajtásai. Ide zarándokoltak papok és szerzetesek, művészek és újságírók, kicsinyek és felnőttek, munkások és tudósok, s szeretett Fiadban valamennyien felismerték Isten Igéjét, aki méhedben testet öltött.
Közbenjárásoddal nyerd el számunkra, hogy ennek az évnek gyümölcsei ne enyésszenek el, és a kegyelem magvai bontakozzanak ki annak az életszentségnek teljességéig, amelyre valamennyien meghívást kaptunk.
3. Ma gondjaidra bízzuk a reánk váró jövőt, s kérünk, kísérj minket utunkon.
Rendkívüli korszakban élő emberek vagyunk, korunk amilyen nagyszerű, annyi ellentmondást rejt magában. Az emberiség kezében hallatlan erejű eszközök vannak: kertté varázsolhatja vagy romhalmazzá teheti e világot. Rendkívüli beavatkozási képességre tett szert még az élet keletkezésébe is: az erkölcsi törvény keretei között jóra használhatja, de engedhet a korlátokat nem tűrő tudomány elvakult gőgjének, és eltiporhatja a mindenki megillető emberi méltóságot. Az emberiség eddig nem látott mértékben válaszút előtt áll.
És az egyedüli és teljes üdvösség ismét csak a te fiadban, Jézusban van, ó Szentséges Szűz!
4. Ezért, Anyánk, János apostolhoz hasonlóan be akarunk fogadni Téged a házunkba (vö. Jn 19,27), hogy tőled tanuljunk hasonlóvá válni Fiadhoz.
„Asszony, íme a gyermekeid!” Itt vagyunk nálad, hogy anyai gondjaidra bízzuk önmagunkat, az Egyházat, az egész világot. Kérleld meg értünk szeretett Fiadat, hogy bőségesen ajándékozza nekünk a Szentlelket, az igazság Lelkét, az élet forrását. Kérjed számunkra és velünk együtt, mint Pünkösd napján a körülötted lévő első jeruzsálemi közösségben tetted (vö. ApCsel 1,14).
A Szentlélek nyissa meg szívünket az igazságosság és a szeretet számára, ő vezesse az egyes embereket és a nemzeteket kölcsönös megértésre és a béke erős akarására.
Reád bízunk mind embert, kezdve a leggyengébbeken: a még meg nem született magzatokat, a szegénységbe és szenvedésre születetteket, az élet értelmét kereső fiatalokat, a munkanélkülieket, az éhségtől és betegségtől szenvedőket. Reád bízzuk a szétesett családokat, a segítség nélkül maradt, magányos és reménytelen öregeket.
5. Ó, Anyánk, ki ismered az Egyház és a világ szenvedéseit és reményeit, állj gyermekeid mellett az élet mindennapos próbatételeiben, és segíts, hogy közös erőfeszítéseink hatására a sötétség ne borítsa el a világosságot.
Üdvösség Hajnala, rád bízzuk utunkat az új évezredben, hogy vezetéseddel minden ember felfedezze Krisztust, a világ világosságát és egyetlen Üdvözítőjét, aki az Atyával és a Szentlélekkel uralkodik a századok századain át. Ámen.
Rómában, 2000. október 8-án
A Jubileumi Év vége felé közeledve – melyben te, Anyánk, ismét felajánlottad nekünk Jézust, tisztaságos méhed gyümölcsét, a testté lett Igét, a világ Megváltóját – különleges édességgel hangzanak számunkra a szavak, melyekkel Ő anyánkká tett és rád bízott minket: „Asszony, íme a te fiad!”
Amikor Krisztus Rád bízta János apostolt s vele az Egyház minden gyermekét, sőt, minden embert, nem halványította el, sőt megerősítette, hogy kizárólagosan ő a világ Üdvözítője.
A te fényességed semmit el nem vesz Krisztus ragyogásából, mert Őbenne és Őérte élsz. Benned minden „fiat”: Te vagy a Szeplőtelen, te vagy az áttetszőség és a kegyelemmel teljes.
Nézd, itt vannak körülötted a gyermekeid az új évezred küszöbén.
Az Egyház ma – Péter utódának szavával, mellyel egyesül a világ minden részéről itt összegyűlt pásztorok szava – a te anyai oltalmad alatt keres menedéket, és bizalommal kéri közbenjárásodat a jövőben ránk váró kihívásokkal szemben.
2. A kegyelem ezen esztendejében oly sokan élték át és élik át most is annak az irgalomnak túláradó örömét, melyet az Atya Krisztusban ajándékozott nekünk.
A világon szerte élő részegyházakban, s még inkább itt, a kereszténység központjában a legkülönfélébb állapotban élő emberek nyerték el ezt az ajándékot.
Itt viharzott a fiatalok kitörő lelkesedése, itt szálltak az ég felé a betegek sóhajtásai. Ide zarándokoltak papok és szerzetesek, művészek és újságírók, kicsinyek és felnőttek, munkások és tudósok, s szeretett Fiadban valamennyien felismerték Isten Igéjét, aki méhedben testet öltött.
Közbenjárásoddal nyerd el számunkra, hogy ennek az évnek gyümölcsei ne enyésszenek el, és a kegyelem magvai bontakozzanak ki annak az életszentségnek teljességéig, amelyre valamennyien meghívást kaptunk.
3. Ma gondjaidra bízzuk a reánk váró jövőt, s kérünk, kísérj minket utunkon.
Rendkívüli korszakban élő emberek vagyunk, korunk amilyen nagyszerű, annyi ellentmondást rejt magában. Az emberiség kezében hallatlan erejű eszközök vannak: kertté varázsolhatja vagy romhalmazzá teheti e világot. Rendkívüli beavatkozási képességre tett szert még az élet keletkezésébe is: az erkölcsi törvény keretei között jóra használhatja, de engedhet a korlátokat nem tűrő tudomány elvakult gőgjének, és eltiporhatja a mindenki megillető emberi méltóságot. Az emberiség eddig nem látott mértékben válaszút előtt áll.
És az egyedüli és teljes üdvösség ismét csak a te fiadban, Jézusban van, ó Szentséges Szűz!
4. Ezért, Anyánk, János apostolhoz hasonlóan be akarunk fogadni Téged a házunkba (vö. Jn 19,27), hogy tőled tanuljunk hasonlóvá válni Fiadhoz.
„Asszony, íme a gyermekeid!” Itt vagyunk nálad, hogy anyai gondjaidra bízzuk önmagunkat, az Egyházat, az egész világot. Kérleld meg értünk szeretett Fiadat, hogy bőségesen ajándékozza nekünk a Szentlelket, az igazság Lelkét, az élet forrását. Kérjed számunkra és velünk együtt, mint Pünkösd napján a körülötted lévő első jeruzsálemi közösségben tetted (vö. ApCsel 1,14).
A Szentlélek nyissa meg szívünket az igazságosság és a szeretet számára, ő vezesse az egyes embereket és a nemzeteket kölcsönös megértésre és a béke erős akarására.
Reád bízunk mind embert, kezdve a leggyengébbeken: a még meg nem született magzatokat, a szegénységbe és szenvedésre születetteket, az élet értelmét kereső fiatalokat, a munkanélkülieket, az éhségtől és betegségtől szenvedőket. Reád bízzuk a szétesett családokat, a segítség nélkül maradt, magányos és reménytelen öregeket.
5. Ó, Anyánk, ki ismered az Egyház és a világ szenvedéseit és reményeit, állj gyermekeid mellett az élet mindennapos próbatételeiben, és segíts, hogy közös erőfeszítéseink hatására a sötétség ne borítsa el a világosságot.
Üdvösség Hajnala, rád bízzuk utunkat az új évezredben, hogy vezetéseddel minden ember felfedezze Krisztust, a világ világosságát és egyetlen Üdvözítőjét, aki az Atyával és a Szentlélekkel uralkodik a századok századain át. Ámen.
Rómában, 2000. október 8-án
