A Szentatya válasza Kucsma elnök
köszöntésére
Elnök Úr!
Tisztelt Polgári Méltóságok és a Diplomáciai Testület Tagjai!
Főtisztelendő Püspök Testvéreim!
Kedves Testvéreim és Nővéreim!
1. Régóta készültem e látogatásra és nagyon imádkoztam azért, hogy megvalósulhasson, s most mély megindultsággal és örömmel megcsókolhatom Ukrajna szeretett földjét. Hálát adok Istennek e mai ajándékáért.
A történelemből ismerjük két római pápa nevét, akik valamikor régen eljutottak erre a vidékre: Szent I. Kelemen pápa az 1. sz. végén és Szent I. Márton pápa a 7. sz. közepén. A Krím-félszigetre száműzték őket, ahol vértanúként haltak meg. Ma viszont az ő Utódjuk – azzal a vággyal, hogy zarándokként fölkeresse Kijevnek, az egész kelet-európai keresztény kultúra bölcsőjének híres templomait – eljött közétek, és ünnepélyes fogadtatásban van része.
Nemes nemzetetek barátjaként jövök hozzátok, kedves ukrajnai polgárok. Jövök mint testvér a hitben, hogy átöleljek oly sok keresztényt, akik a legkeményebb szorongatások között is hűségesek maradtak Krisztushoz. Szeretettől indítva jövök, hogy e föld minden gyermeke felé, bármely kultúrához és valláshoz tartozó ukrán ember felé kifejezzem megbecsülésemet és őszinte barátságomat.
2. Köszöntelek, Ukrajna, a hit értékei iránti hűség bátor és állhatatos tanúja. Mennyit szenvedtél nagyon nehéz helyzetekben azért, hogy visszaszerezd a hitvallás szabadságát! Eszembe jutnak Szent Pál apostol szavai, aki a hagyomány szerint azt mondta, hogy Kijev dombjai fölött látta fölragyogni Isten dicsőségét, s ez meg is történt századokkal később, amikor Vlagyimir fejedelem és népe megkeresztelkedett.
De az Apostol látomása nemcsak a múltatokra vonatkozik, hanem előrevetíti az ország jövőjét is. Lelki szemeimmel látom ugyanis, hogy áldott földetek fölött új világosság támad: világosság, amely annak a 988-ban hozott döntésnek a megújításából fakad, mellyel befogadtátok Krisztust, aki „az Út, az Igazság és az Élet” (vö. Jn 14,6).
3. Azt, hogy ma köztetek lehetek, részben az Ön meghívásának, Leonyid Kucsma Elnök úr, részben a két, keleti és nyugati hagyományú főtisztelendő Püspök testvéreimnek köszönhetem. Őszintén hálás vagyok e nemes gesztusért, mely lehetővé tette számomra, hogy Péter apostol utódai közül elsőként léphettem ezen ország földjére.
Köszönetem elsősorban Önnek szól, Elnök úr, a meleg fogadtatásért és az imént – honfitársai nevében is – hozzám intézett szívélyes szavakért. Az Ön személyében szeretném köszönteni az egész ukrán népet, kifejezvén jókívánságaimat a visszanyert függetlenség kapcsán, s hálát adván Istennek azért, hogy ez vérontás nélkül történhetett. Szívből kívánom, hogy az ukrán nemzet jusson minél előbbre a béke útján a különféle etnikai, kulturális és vallási csoportok együttműködése gyümölcseként! Béke nélkül lehetetlen a tartós és mindenkire érvényes gyarapodás.
4. Köszönetem most nektek szól, főtisztelendő görög katolikus és római katolikus Püspök testvéreim! Régóta őrzöm szívemben az ukrajnai látogatásra szóló, ismételt meghívástokat, s most végre örömmel teszek eleget ennek. Előre is örömmel gondolok azokra az alkalmakra, melyeken a következő napokban majd egyek leszünk az Urunkhoz, Krisztushoz intézett imádságban. Köszöntésem a híveiteknek is szól. Mily mérhetetlen szenvedéseket kellett elviselnetek az elmúlt években! Most mégis itt vagytok, telve lelkesedéssel, s világosságot és erőt merítetek dicsőséges múltotokból. Szándékotok, hogy bátran elkötelezitek magatokat az evangélium – az igazság világossága és a minden ember iránti szeretet – hirdetése mellett. Bátorság! Szándékotok tiszteletre méltó, és az Úr bizonyosan megadja a kegyelmet, hogy végre is tudjátok hajtani.
5. A béke és a testvériség zarándokaként bízom abban, hogy barátsággal fogadnak mindazok, akik szíve nyitott a dialógusra és az együttműködésre, akkor is, ha nem tartoznak a katolikus Egyházhoz. Biztosítani akarok mindenkit, hogy nem a prozelitizmus szándékával jöttem, hanem tanúskodni szeretnék Krisztus mellett minden egyház és egyházi közösség keresztényei előtt, s szeretném meghívni e nemes föld összes fiait és leányait, hogy tekintetüket Arra emeljék, aki életét adta a világ üdvösségéért.
Ezzel a lelkülettel köszöntöm szívből, elsősorban drága ortodox püspök testvéreimet, szerzeteseket, papokat és híveket, akik az ország polgárainak többségét alkotják. Örömmel emlékezem arra, hogy a római egyház és a kijevi egyház kapcsolatának a történelem folyamán voltak fényes időszakai: ezek láttán merünk reménykedni az egyre nagyobb megértésben a teljes egységre vezető úton.
Sajnos voltak azonban szomorú időszakok is, amikor Krisztus szeretetének képe elhomályosult: leborulván közös Urunk előtt, beismerjük a bűneinket. Miközben bocsánatot kérünk a távoli és közeli múlt tévedéseiért, a magunk részéről megbocsátjuk az elszenvedett bántalmakat. Szívünk leghőbb vágya, hogy a korábbi tévedések meg ne ismétlődjenek a jövőben. Meghívásunk arra szól, hogy Krisztus tanúi legyünk, és együtt kell tanúskodnunk. A múlt emléke ne akadályozza ma a kölcsönös megismerést, mely elősegíti a testvériséget és az együttműködést.
A világ nagyon gyorsan változik: ami tegnap még elképzelhetetlen volt, az ma karnyújtásnyira lévőnek tűnik. Krisztus mindannyiunkat buzdít, elevenítsük föl szívünkben a testvéri szeretet érzését. Ha utat nyitunk a szeretetnek, Isten segítségével átalakítható a világ.
6. A köszöntésem végül Ukrajna összes polgárának szól. Kedves Ukrajnaiak! A vallási és kulturális különbségek ellenére van bennetek valami közös: osztoztok a történelmi viszontagságokban, valamint a hozzájuk kapcsolódó reményekben és csalódásokban.
A századok során az ukrán népet nagyon kemény és kimerítő megpróbáltatások érték. Megfeledkezhetünk-e, ha csak az épp elmúlt századra is gondolunk, a két világháború csapásáról, az ismételt éhínségekről, a természeti katasztrófákról, azokról a nagyon szomorú eseményekről, melyek milliók halálát okozták?
Részleteiben nézve a kommunista és a náci totalitárius rezsimek elnyomása alatt a nép vallási, kulturális és nemzeti identitása forgott veszélyben, s megtizedelték a nemzet vallási és polgári örökséget őrző értelmiségi elitjét. Legutóbb történt a csernobili robbanás, melynek drámai és kegyetlen következményei voltak a környezetre és nagyon sok emberre nézve. De éppen ez adott alkalmat a határozottabb újrakezdésre. Ez az apokaliptikus esemény indította országotokat, hogy lemondjon a nukleáris fegyverekről, és ébresztette föl nagyon határozottan a polgárokat, hogy elinduljanak a bátor megújulás útján.
Pusztán emberi erőkkel nehéz megmagyarázni a két utolsó évtized korszakos változásait. De bármilyen magyarázatot adunk is, kétségtelen, hogy megtapasztalásukból új remény fakadt. Nagyon fontos, hogy meg ne hiúsuljanak azok a várakozások, melyek nagyon sok ember, elsősorban a fiatalok szívében élnek. Itt van az óra, hogy mindenki részt vegyen Ukrajna városaiban és falvaiban az új, hiteles emberiesség kialakításában. Ez az az álom, amelyet nagy költőtök, Tarasz Sevcsenko fogalmazott meg híres részletében: „... többé nem lesznek ellenségek, hanem gyermekek lesznek, anya lesz, nép lesz a földön!”
7. Kedves Ukrajnaiak, ölellek mindnyájatokat Donyecktől Lvovig, Harkovtól Odesszáig és Szimferopolig! Ukrajna nevében benne van a hivatkozás hazátok nagyságára, amely történelmével tanúskodik a sajátos hivatásról, mely szerint határvidék és kapu Kelet és Nyugat között. A századok során ez az ország különböző kultúrák útjainak kiváltságos kereszteződése, Kelet és Nyugat spirituális gazdagságának találkozási helye lett. Ukrajnának nyilvánvalóan európai hivatása van, amit kultúrátok keresztény gyökerei csak hangsúlyoznak. Kívánom, hogy ezek a gyökerek erősítsék nemzeti egységteket, bátorítsanak a reformokra, amelyeket most a mindenkinek szóló és hiteles értékek éltető nedvévé akartok tenni. Folytassa e Föld a maga nemes küldetését azzal a lelkesedéssel, amelyet az imént idézett költő így fejez ki: „Nincs a világon másik Ukrajna, nincs más Dnyeper.” E Földnek Népe, ezt el ne felejtsd!
E gondolatokkal teli szívvel teszem meg a hőn vágyott és ma boldogan megkezdett látogatás első lépéseit. Ukrajna drága lakói, áldjon meg benneteket az Isten, és mindig oltalmazza szeretett hazátokat!
Elnök Úr!
Tisztelt Polgári Méltóságok és a Diplomáciai Testület Tagjai!
Főtisztelendő Püspök Testvéreim!
Kedves Testvéreim és Nővéreim!
1. Régóta készültem e látogatásra és nagyon imádkoztam azért, hogy megvalósulhasson, s most mély megindultsággal és örömmel megcsókolhatom Ukrajna szeretett földjét. Hálát adok Istennek e mai ajándékáért.
A történelemből ismerjük két római pápa nevét, akik valamikor régen eljutottak erre a vidékre: Szent I. Kelemen pápa az 1. sz. végén és Szent I. Márton pápa a 7. sz. közepén. A Krím-félszigetre száműzték őket, ahol vértanúként haltak meg. Ma viszont az ő Utódjuk – azzal a vággyal, hogy zarándokként fölkeresse Kijevnek, az egész kelet-európai keresztény kultúra bölcsőjének híres templomait – eljött közétek, és ünnepélyes fogadtatásban van része.
Nemes nemzetetek barátjaként jövök hozzátok, kedves ukrajnai polgárok. Jövök mint testvér a hitben, hogy átöleljek oly sok keresztényt, akik a legkeményebb szorongatások között is hűségesek maradtak Krisztushoz. Szeretettől indítva jövök, hogy e föld minden gyermeke felé, bármely kultúrához és valláshoz tartozó ukrán ember felé kifejezzem megbecsülésemet és őszinte barátságomat.
2. Köszöntelek, Ukrajna, a hit értékei iránti hűség bátor és állhatatos tanúja. Mennyit szenvedtél nagyon nehéz helyzetekben azért, hogy visszaszerezd a hitvallás szabadságát! Eszembe jutnak Szent Pál apostol szavai, aki a hagyomány szerint azt mondta, hogy Kijev dombjai fölött látta fölragyogni Isten dicsőségét, s ez meg is történt századokkal később, amikor Vlagyimir fejedelem és népe megkeresztelkedett.
De az Apostol látomása nemcsak a múltatokra vonatkozik, hanem előrevetíti az ország jövőjét is. Lelki szemeimmel látom ugyanis, hogy áldott földetek fölött új világosság támad: világosság, amely annak a 988-ban hozott döntésnek a megújításából fakad, mellyel befogadtátok Krisztust, aki „az Út, az Igazság és az Élet” (vö. Jn 14,6).
3. Azt, hogy ma köztetek lehetek, részben az Ön meghívásának, Leonyid Kucsma Elnök úr, részben a két, keleti és nyugati hagyományú főtisztelendő Püspök testvéreimnek köszönhetem. Őszintén hálás vagyok e nemes gesztusért, mely lehetővé tette számomra, hogy Péter apostol utódai közül elsőként léphettem ezen ország földjére.
Köszönetem elsősorban Önnek szól, Elnök úr, a meleg fogadtatásért és az imént – honfitársai nevében is – hozzám intézett szívélyes szavakért. Az Ön személyében szeretném köszönteni az egész ukrán népet, kifejezvén jókívánságaimat a visszanyert függetlenség kapcsán, s hálát adván Istennek azért, hogy ez vérontás nélkül történhetett. Szívből kívánom, hogy az ukrán nemzet jusson minél előbbre a béke útján a különféle etnikai, kulturális és vallási csoportok együttműködése gyümölcseként! Béke nélkül lehetetlen a tartós és mindenkire érvényes gyarapodás.
4. Köszönetem most nektek szól, főtisztelendő görög katolikus és római katolikus Püspök testvéreim! Régóta őrzöm szívemben az ukrajnai látogatásra szóló, ismételt meghívástokat, s most végre örömmel teszek eleget ennek. Előre is örömmel gondolok azokra az alkalmakra, melyeken a következő napokban majd egyek leszünk az Urunkhoz, Krisztushoz intézett imádságban. Köszöntésem a híveiteknek is szól. Mily mérhetetlen szenvedéseket kellett elviselnetek az elmúlt években! Most mégis itt vagytok, telve lelkesedéssel, s világosságot és erőt merítetek dicsőséges múltotokból. Szándékotok, hogy bátran elkötelezitek magatokat az evangélium – az igazság világossága és a minden ember iránti szeretet – hirdetése mellett. Bátorság! Szándékotok tiszteletre méltó, és az Úr bizonyosan megadja a kegyelmet, hogy végre is tudjátok hajtani.
5. A béke és a testvériség zarándokaként bízom abban, hogy barátsággal fogadnak mindazok, akik szíve nyitott a dialógusra és az együttműködésre, akkor is, ha nem tartoznak a katolikus Egyházhoz. Biztosítani akarok mindenkit, hogy nem a prozelitizmus szándékával jöttem, hanem tanúskodni szeretnék Krisztus mellett minden egyház és egyházi közösség keresztényei előtt, s szeretném meghívni e nemes föld összes fiait és leányait, hogy tekintetüket Arra emeljék, aki életét adta a világ üdvösségéért.
Ezzel a lelkülettel köszöntöm szívből, elsősorban drága ortodox püspök testvéreimet, szerzeteseket, papokat és híveket, akik az ország polgárainak többségét alkotják. Örömmel emlékezem arra, hogy a római egyház és a kijevi egyház kapcsolatának a történelem folyamán voltak fényes időszakai: ezek láttán merünk reménykedni az egyre nagyobb megértésben a teljes egységre vezető úton.
Sajnos voltak azonban szomorú időszakok is, amikor Krisztus szeretetének képe elhomályosult: leborulván közös Urunk előtt, beismerjük a bűneinket. Miközben bocsánatot kérünk a távoli és közeli múlt tévedéseiért, a magunk részéről megbocsátjuk az elszenvedett bántalmakat. Szívünk leghőbb vágya, hogy a korábbi tévedések meg ne ismétlődjenek a jövőben. Meghívásunk arra szól, hogy Krisztus tanúi legyünk, és együtt kell tanúskodnunk. A múlt emléke ne akadályozza ma a kölcsönös megismerést, mely elősegíti a testvériséget és az együttműködést.
A világ nagyon gyorsan változik: ami tegnap még elképzelhetetlen volt, az ma karnyújtásnyira lévőnek tűnik. Krisztus mindannyiunkat buzdít, elevenítsük föl szívünkben a testvéri szeretet érzését. Ha utat nyitunk a szeretetnek, Isten segítségével átalakítható a világ.
6. A köszöntésem végül Ukrajna összes polgárának szól. Kedves Ukrajnaiak! A vallási és kulturális különbségek ellenére van bennetek valami közös: osztoztok a történelmi viszontagságokban, valamint a hozzájuk kapcsolódó reményekben és csalódásokban.
A századok során az ukrán népet nagyon kemény és kimerítő megpróbáltatások érték. Megfeledkezhetünk-e, ha csak az épp elmúlt századra is gondolunk, a két világháború csapásáról, az ismételt éhínségekről, a természeti katasztrófákról, azokról a nagyon szomorú eseményekről, melyek milliók halálát okozták?
Részleteiben nézve a kommunista és a náci totalitárius rezsimek elnyomása alatt a nép vallási, kulturális és nemzeti identitása forgott veszélyben, s megtizedelték a nemzet vallási és polgári örökséget őrző értelmiségi elitjét. Legutóbb történt a csernobili robbanás, melynek drámai és kegyetlen következményei voltak a környezetre és nagyon sok emberre nézve. De éppen ez adott alkalmat a határozottabb újrakezdésre. Ez az apokaliptikus esemény indította országotokat, hogy lemondjon a nukleáris fegyverekről, és ébresztette föl nagyon határozottan a polgárokat, hogy elinduljanak a bátor megújulás útján.
Pusztán emberi erőkkel nehéz megmagyarázni a két utolsó évtized korszakos változásait. De bármilyen magyarázatot adunk is, kétségtelen, hogy megtapasztalásukból új remény fakadt. Nagyon fontos, hogy meg ne hiúsuljanak azok a várakozások, melyek nagyon sok ember, elsősorban a fiatalok szívében élnek. Itt van az óra, hogy mindenki részt vegyen Ukrajna városaiban és falvaiban az új, hiteles emberiesség kialakításában. Ez az az álom, amelyet nagy költőtök, Tarasz Sevcsenko fogalmazott meg híres részletében: „... többé nem lesznek ellenségek, hanem gyermekek lesznek, anya lesz, nép lesz a földön!”
7. Kedves Ukrajnaiak, ölellek mindnyájatokat Donyecktől Lvovig, Harkovtól Odesszáig és Szimferopolig! Ukrajna nevében benne van a hivatkozás hazátok nagyságára, amely történelmével tanúskodik a sajátos hivatásról, mely szerint határvidék és kapu Kelet és Nyugat között. A századok során ez az ország különböző kultúrák útjainak kiváltságos kereszteződése, Kelet és Nyugat spirituális gazdagságának találkozási helye lett. Ukrajnának nyilvánvalóan európai hivatása van, amit kultúrátok keresztény gyökerei csak hangsúlyoznak. Kívánom, hogy ezek a gyökerek erősítsék nemzeti egységteket, bátorítsanak a reformokra, amelyeket most a mindenkinek szóló és hiteles értékek éltető nedvévé akartok tenni. Folytassa e Föld a maga nemes küldetését azzal a lelkesedéssel, amelyet az imént idézett költő így fejez ki: „Nincs a világon másik Ukrajna, nincs más Dnyeper.” E Földnek Népe, ezt el ne felejtsd!
E gondolatokkal teli szívvel teszem meg a hőn vágyott és ma boldogan megkezdett látogatás első lépéseit. Ukrajna drága lakói, áldjon meg benneteket az Isten, és mindig oltalmazza szeretett hazátokat!
II.
János Pál pápa
