Szívből megköszönöm Leonyid Danilovics Kucsma elnök úrnak ezt az
Ukrajnába szóló szívélyes meghívást. Köszönet mindazoknak is, akik
hozzájárultak az Ukrajnai Görög Katolikus Egyház híveivel és nemes
országuk népével való lelkipásztori találkozásomhoz. Isten áldja
meg, Elnök úr, az ukrán nép javára végzett szolgálatát.
Köztársasági Elnök Úr!
Bíboros Urak!
Főtisztelendő Püspök Testvéreim!
Uraim! Kedves Ukránok!
1. Elérkezett a búcsú perce. Megindultsággal köszöntöm az itt jelenlévőket és rajtuk keresztül az ukrán népet, melyet e napokban közelebbről megismerhettem. Különösen is gondolok Kijev és Lvov lakóira, akik fogadtak engem, s mindazokra, akik a többi városokból és falvakból eljöttek, hogy találkozzanak velem.
Megérkezésemkor úgy éreztem, mintha átölelt volna a kertes, aranykupolás Kijev városa. Majd megízlelhettem Lvov hagyományos vendégszeretetét, a városét, mely oly gazdag keresztény emlékekben.
Most nagy nosztalgiával indulok útnak e földről, népek és kultúrák útjainak kereszteződésében, ahonnan több mint ezer esztendeje megkezdődött az evangélium terjedése és meggyökerezése Kelet-Európa népeinek történelmében és kultúrájában. Mindannyiatoknak újra szeretném mondani: köszönöm!
2. Köszönet neked Ukrajna, aki megvédted Európát fáradhatatlan és hősies küzdelmeddel a támadók ellen.
Köszönet nektek, polgári és katonai Hatóságok, a szolgálatért, melyet a magatok területén az ukrán nép rendezett fejlődéséért végeztek, s köszönet a nagylelkű odaadásért, mellyel biztosítottátok apostoli utam szerencsés kimenetelét.
Köszönet nektek, kedves testvérek és nővérek, akik e „mindhalálig hűséges “ (Jel 2,10) keresztény közösség tagjai vagytok. Már régóta szerettem volna kifejezni csodálatomat és megbecsülésemet hősies tanúságtételetekért, melyet az elmúlt század üldözéseinek hosszú, dermesztő telében tanúsítottatok.
Köszönet az imádságokért és a hosszú lelki előkészületért, mellyel a Péter utódával való találkozásra készültetek, hogy megerősítsen benneteket a hitben és segítsen abban a testvéri szeretetben élni, amely „mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel” (1Kor 13,7).
E pillanatban, amikor elhagyom Ukrajna földjét, tiszteletteljes és szívélyes köszöntésemet küldöm a tiszteletre méltó ortodox egyház fiainak és leányainak, s pásztoraiknak.
Mindnyájatokat imáimba foglallak, és jó kívánságként mindnyájatoknak mondom Pál apostolnak a tesszalonikaiaknak mondott áldó szavait: „A békesség Ura adjon nektek mindig és minden körülmények között békét!” (2Tessz 3,19)
3. Az Úr adjon neked békét, Ukrajna népe, aki kitartó és egyetértő odaadással visszanyerted a szabadságot, elkezdted újra föltárni legigazibb gyökereidet, s elkötelezted magad a reformok fáradságos útjára, hogy mindenkinek megadd a lehetőséget saját hite, kultúrája és meggyőződése megvallására és megélésére, a szabadság és az igazságosság keretei között.
Még ha sajognak is a nép jogait megtagadó és lábbal tipró elnyomás, a diktatúra és a totalitarizmus hosszú évei alatt kapott fájdalmas sebek, bizalommal tekints a jövőbe. Itt van az alkalmas idő! Itt a reménység és a bátor kezdeményezés ideje!
Kívánom, hogy Ukrajna teljes jogú tagja lehessen egy olyan Európának, mely az egész kontinenst magába foglalja az Atlanti-óceántól az Urálig. Miként annak az 1989. évnek a végén mondottam, mely oly jelentős lett a kontinens legújabb történelmében, nem tudunk megvalósítani egy „békés és civilizációt sugárzó Európát azon különböző s mégis egymást kiegészítő értékek eleven cseréje és bennük való részesedés nélkül”, melyek sajátosan jellemzőek Kelet és Nyugat népeire (Insegnamenti di Giovanni Paolo II., XII/2, 1989:1591.).
4. E jelentős korszakváltó időszakban a küldetése tudatában lévő Egyház buzdítja híveit, hogy tevékenyen működjenek együtt az állammal a közjó előmozdításában. Létezik ugyanis egy szociális szeretet, mely „a kultúra, a politika, a gazdaság és a család szolgálatában mutatkozik meg, annak érdekében, hogy mindenütt tiszteletben tartsák azokat az alapvető elveket, melyektől függ az ember sorsa és a civilizáció jövője” (Novo millennio iueunte, 51.)
A keresztényeknek tudniuk kell, hogy teljes joggal integrális részei az ukrán nemzetnek, mégpedig az ezeréves történelem jogán, amely a kijevi Oroszország és Vlagyimir 988-ban a Dnyeper folyó vizében fölvett keresztségével kezdődött; de főként ma teljes jogú tagjai az ukrán nemzetnek annak a vérkeresztségnek erejében, melyet a 20. század szörnyű üldözéseiben vettek föl. Azokban a szörnyű években nagyon sokan lettek a hit tanúi, nemcsak katolikusok, hanem ortodoxok és reformáltak is, akiket Krisztus szeretetéért a legkülönfélébb módokon kifosztottak és sokszor meg is öltek.
5. Az egység a szívek összhangja! Ez a béke titka, s egy igaz és maradandó szociális fejlődés föltétele. A szándékok és cselekvések összhangja hatására Ukrajna mint a hit és a dialógus hazája láthatja majd, hogy méltóságát elismerik a nemzetek közösségében.
Most eszembe jut nagy költőtök, Tarasz Sevcsenko ünnepélyes figyelmeztetése: „Csak a házadban fogom megtalálni az igazságot, az erőt és a szabadságot”. Ukránok, hagyományaitok termékeny földje ad éltető táplálékot jövőtök gyökereinek! Együtt építhetitek a jövőt; együtt nézhettek szembe a jelen óra kihívásaival azon közös eszméktől lelkesítve, melyek régi és új történelmetek tagadhatatlan hagyományát alkotják. Közös a küldetés; legyen közös az egész ukrán nép elkötelezettsége is!
Újra kifejezem feléd, Ukrajna földje, jókívánságomat: boldogulj és élj békében! Feledhetetlen emlékeket hagysz a szívemben! Viszontlátásra, te baráti nép, melyet szeretettel ölelek magamhoz! Köszönöm a szívélyes fogadtatást és a vendégszeretetet, amit soha nem fogok elfelejteni! Viszontlátásra, Ukrajna! Magamévá teszem legnagyobb költőd szavait, és kérek az „erős és igaz Istentől” minden áldást a te „százszor vérrel öntözött, egykor dicsőséges” földed fiai számára. Kedves testvéreim és nővéreim, költőtökkel és veletek együtt mondom én is: Isten óvjon mindig, „ó szent, szent Hazám!”
Kérem a mindenható Istent, hogy áldjon meg téged, ó ukrán nép, és gyógyítsa meg minden sebedet! Az Ő hatalmas szeretete töltse el szívedet, és vezessen a harmadik keresztény évezredben egy reményteli új jövő felé. (áldással:) Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében!
Köztársasági Elnök Úr!
Bíboros Urak!
Főtisztelendő Püspök Testvéreim!
Uraim! Kedves Ukránok!
1. Elérkezett a búcsú perce. Megindultsággal köszöntöm az itt jelenlévőket és rajtuk keresztül az ukrán népet, melyet e napokban közelebbről megismerhettem. Különösen is gondolok Kijev és Lvov lakóira, akik fogadtak engem, s mindazokra, akik a többi városokból és falvakból eljöttek, hogy találkozzanak velem.
Megérkezésemkor úgy éreztem, mintha átölelt volna a kertes, aranykupolás Kijev városa. Majd megízlelhettem Lvov hagyományos vendégszeretetét, a városét, mely oly gazdag keresztény emlékekben.
Most nagy nosztalgiával indulok útnak e földről, népek és kultúrák útjainak kereszteződésében, ahonnan több mint ezer esztendeje megkezdődött az evangélium terjedése és meggyökerezése Kelet-Európa népeinek történelmében és kultúrájában. Mindannyiatoknak újra szeretném mondani: köszönöm!
2. Köszönet neked Ukrajna, aki megvédted Európát fáradhatatlan és hősies küzdelmeddel a támadók ellen.
Köszönet nektek, polgári és katonai Hatóságok, a szolgálatért, melyet a magatok területén az ukrán nép rendezett fejlődéséért végeztek, s köszönet a nagylelkű odaadásért, mellyel biztosítottátok apostoli utam szerencsés kimenetelét.
Köszönet nektek, kedves testvérek és nővérek, akik e „mindhalálig hűséges “ (Jel 2,10) keresztény közösség tagjai vagytok. Már régóta szerettem volna kifejezni csodálatomat és megbecsülésemet hősies tanúságtételetekért, melyet az elmúlt század üldözéseinek hosszú, dermesztő telében tanúsítottatok.
Köszönet az imádságokért és a hosszú lelki előkészületért, mellyel a Péter utódával való találkozásra készültetek, hogy megerősítsen benneteket a hitben és segítsen abban a testvéri szeretetben élni, amely „mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel” (1Kor 13,7).
E pillanatban, amikor elhagyom Ukrajna földjét, tiszteletteljes és szívélyes köszöntésemet küldöm a tiszteletre méltó ortodox egyház fiainak és leányainak, s pásztoraiknak.
Mindnyájatokat imáimba foglallak, és jó kívánságként mindnyájatoknak mondom Pál apostolnak a tesszalonikaiaknak mondott áldó szavait: „A békesség Ura adjon nektek mindig és minden körülmények között békét!” (2Tessz 3,19)
3. Az Úr adjon neked békét, Ukrajna népe, aki kitartó és egyetértő odaadással visszanyerted a szabadságot, elkezdted újra föltárni legigazibb gyökereidet, s elkötelezted magad a reformok fáradságos útjára, hogy mindenkinek megadd a lehetőséget saját hite, kultúrája és meggyőződése megvallására és megélésére, a szabadság és az igazságosság keretei között.
Még ha sajognak is a nép jogait megtagadó és lábbal tipró elnyomás, a diktatúra és a totalitarizmus hosszú évei alatt kapott fájdalmas sebek, bizalommal tekints a jövőbe. Itt van az alkalmas idő! Itt a reménység és a bátor kezdeményezés ideje!
Kívánom, hogy Ukrajna teljes jogú tagja lehessen egy olyan Európának, mely az egész kontinenst magába foglalja az Atlanti-óceántól az Urálig. Miként annak az 1989. évnek a végén mondottam, mely oly jelentős lett a kontinens legújabb történelmében, nem tudunk megvalósítani egy „békés és civilizációt sugárzó Európát azon különböző s mégis egymást kiegészítő értékek eleven cseréje és bennük való részesedés nélkül”, melyek sajátosan jellemzőek Kelet és Nyugat népeire (Insegnamenti di Giovanni Paolo II., XII/2, 1989:1591.).
4. E jelentős korszakváltó időszakban a küldetése tudatában lévő Egyház buzdítja híveit, hogy tevékenyen működjenek együtt az állammal a közjó előmozdításában. Létezik ugyanis egy szociális szeretet, mely „a kultúra, a politika, a gazdaság és a család szolgálatában mutatkozik meg, annak érdekében, hogy mindenütt tiszteletben tartsák azokat az alapvető elveket, melyektől függ az ember sorsa és a civilizáció jövője” (Novo millennio iueunte, 51.)
A keresztényeknek tudniuk kell, hogy teljes joggal integrális részei az ukrán nemzetnek, mégpedig az ezeréves történelem jogán, amely a kijevi Oroszország és Vlagyimir 988-ban a Dnyeper folyó vizében fölvett keresztségével kezdődött; de főként ma teljes jogú tagjai az ukrán nemzetnek annak a vérkeresztségnek erejében, melyet a 20. század szörnyű üldözéseiben vettek föl. Azokban a szörnyű években nagyon sokan lettek a hit tanúi, nemcsak katolikusok, hanem ortodoxok és reformáltak is, akiket Krisztus szeretetéért a legkülönfélébb módokon kifosztottak és sokszor meg is öltek.
5. Az egység a szívek összhangja! Ez a béke titka, s egy igaz és maradandó szociális fejlődés föltétele. A szándékok és cselekvések összhangja hatására Ukrajna mint a hit és a dialógus hazája láthatja majd, hogy méltóságát elismerik a nemzetek közösségében.
Most eszembe jut nagy költőtök, Tarasz Sevcsenko ünnepélyes figyelmeztetése: „Csak a házadban fogom megtalálni az igazságot, az erőt és a szabadságot”. Ukránok, hagyományaitok termékeny földje ad éltető táplálékot jövőtök gyökereinek! Együtt építhetitek a jövőt; együtt nézhettek szembe a jelen óra kihívásaival azon közös eszméktől lelkesítve, melyek régi és új történelmetek tagadhatatlan hagyományát alkotják. Közös a küldetés; legyen közös az egész ukrán nép elkötelezettsége is!
Újra kifejezem feléd, Ukrajna földje, jókívánságomat: boldogulj és élj békében! Feledhetetlen emlékeket hagysz a szívemben! Viszontlátásra, te baráti nép, melyet szeretettel ölelek magamhoz! Köszönöm a szívélyes fogadtatást és a vendégszeretetet, amit soha nem fogok elfelejteni! Viszontlátásra, Ukrajna! Magamévá teszem legnagyobb költőd szavait, és kérek az „erős és igaz Istentől” minden áldást a te „százszor vérrel öntözött, egykor dicsőséges” földed fiai számára. Kedves testvéreim és nővéreim, költőtökkel és veletek együtt mondom én is: Isten óvjon mindig, „ó szent, szent Hazám!”
Kérem a mindenható Istent, hogy áldjon meg téged, ó ukrán nép, és gyógyítsa meg minden sebedet! Az Ő hatalmas szeretete töltse el szívedet, és vezessen a harmadik keresztény évezredben egy reményteli új jövő felé. (áldással:) Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében!
II.
János
Pál pápa
