1. „Nagyobb szeretete senkinek
sincs annál, mint aki életét adja a barátaiért.” (Jn 15,13)
Krisztus ünnepélyes szavai ma különleges elevenséggel visszhangzanak közöttünk, amikor boldoggá avatjuk a lvovi ukrán egyház néhány dicsőséges gyermekét. Többségüket a keresztény hit elleni gyűlöletből ölték meg. Néhányan nem is olyan régen lettek vértanúk, s ezen isteni liturgia résztvevői közül nem kevesen még személyesen ismerték őket. Halicsina földjét, mely története során látta az ukrán görög katolikus egyház kifejlődését, mint a feledhetetlen Joszif Szlipij metropolita mondta, „holttestek hegye és vérfolyamok borítják”.
Egyházatok olyan élő és termékeny közösség, mely Szent Cirill és Metód prédikációjára Szent Vlagyimir és Szent Olga körül bontakozott ki. Különböző korok, de elsősorban a múlt század vértanúinak példája azt tanúsítja, hogy a vértanúság Isten és az Egyház szolgálatának legmagasabb foka. A jelen ünneppel tiszteletünket akarjuk kifejezni feléjük, s hálát adunk az Úrnak hűségükért.
2. A boldoggá avatás szertartásával az egész Egyház elismerését is ki szeretném fejezni Isten Ukrajnában élő népének Mikola Csarneckij és 24 társa, valamint Romzsa Tivadar és Kovcs Omeljan vértanúkért, s Josaphata Michaelina Hordaszevska nővérért. Miként a földbe esett búzaszem meghal, hogy életet adjon a kalásznak (vö. Jn 12,24), úgy ők is odaadták életüket, hogy Isten szántóföldje újból és bőségesebb termést hozzon.
Rájuk emlékezvén köszöntöm e koncelebráció minden részvevőjét Lubomir Husar és Marian Jaworski bíboros urakat, a Görög Katolikus és Latin Egyház püspökeit és papjait. Miközben köszöntöm a Lwowi ukránok jelenlegi Nagy Érsekét, gondolatom elődei – Isten Szolgája Andrej Septyitszkij, a hősies Joszif Szlipij bíboros, a nemrég elhunyt Miroszlav Ljubacsivszkij bíboros – felé is száll. Megemlékezvén a pásztorokról, szívem szeretettel fordul az Ukrán Görög Katolikus Egyház minden fia és leánya felé, azok felé is, akik más városokból és nemzetekből a rádió és a televízió által kapcsolódnak hozzánk.
3. Isten szolgái, akiket ma a boldogok közé iktatunk, az egyházi közösség minden rétegét képviselik: vannak közöttük püspökök és papok, szerzetesek és szerzetesnők, és laikusok. A nácizmus és a kommunizmus gonosz ideológiáinak követői sokféleképpen próbára tették őket. Tudván Krisztus e hűséges tanítványainak szenvedéseiről, Elődöm, XII. Pius őszinte részvéttel kifejezte szolidaritását irántuk, „akik kitartanak a hitben, s ellenállnak a kereszténység ellenségeinek, ugyanazzal a legyőzhetetlen bátorsággal, amellyel egykor elődeik álltak ellen”, és dicsérte bátorságukat, mellyel „hűségesek maradtak a római pápa és pásztoraik iránt”. (Orientales Ecclesias apostoli levél, 1952. dec. 15: AAS 45 [1952] 8.)
Az isteni kegyelem támogatásával eljutottak a győzelem útjának végpontjáig. Ez az út a megbocsátáson és a megbékélésen át vezet; olyan út, mely a kálvária áldozata után elvisz a Húsvét ragyogó fényességébe. E testvéreink és nővéreink név szerint ismert képviselői névtelen hősök – férfiak és nők, férjek és feleségek, papok és szerzetesek, fiatalok és öregek – sokaságának, akik a 20., a „vértanúság százada” folyamán szembenéztek az üldözéssel, erőszakkal, sőt a halállal, hogy meg ne tagadják a hitüket. Megfeledkezhetnénk-e Isten Szolgája Andrej Septyitszkij metropolita jövőbe látó és határozott lelkipásztori tevékenységéről, akinek boldoggá avatási eljárása folyamatban van, s reméljük, hogy egy napon a szentek dicsőségében láthatjuk? Emlékeznünk kell hősies apostoli tevékenységére, ha emberileg érteni akarjuk az Ukrajnai Görög Katolikus Egyház megmagyarázhatatlan termékenységét az üldözés sötét éveiben.
4. Fiatalságomban én magam is tanúja voltam ennek az „apokalipszisnek”. „Papságom már a kezdetekor beleszövődött nemzedéke, oly sok fiának és leányának áldozatába “ (Dono e mistero, 47.) Emlékezetük nem merülhet feledésbe, mert áldást jelent: csodálattal és hálával fordulunk feléjük, akik olyanok, mint a boldogságok vérontásig megélt evangéliumának ikonjai, a remény jelei ők korunk és az eljövendő korok számára. Megmutatták, mennyivel erősebb a szeretet, mint a halál. A gonoszság misztériumával szemben tanúsított ellenállásukban az emberi törékenység ellenére föl tudott ragyogni a hit és Krisztus kegyelmének ereje (vö. 2Kor 12,9-10). Legyőzhetetlen tanúságtételük új keresztények magvának bizonyult (vö. Tertullianus: Apol. 50, 13: CCL 1, 171).
Velük együtt üldöztek és megöltek Krisztus miatt más felekezetekhez tartozó keresztényeket is. Közös vértanúságuk nagyon erős felhívás a megbékélésre és az egységre. A vértanúk és a hitvallók ökumenizmusa ez, mely megmutatja az egység útját a 21. század keresztényeinek. Bárcsak áldozatuk az élet konkrét leckéje volna mindenki számára. Természetesen nem egyszerű vállalkozásról van itt szó. Az utóbbi évszázadok során nagyon sok gondolati sztereotípia, kölcsönös ellenszenv és túlságos türelmetlenség halmozódott föl. Az egyetlen eszköz az akadályok útról való eltávolítására elfeledni a múltat, kérni és fölajánlani egymásnak a megbocsátást az okozott és kapott megbántásokért, és fenntartások nélkül bízni a Szentlélek megújító tevékenységében. E vértanúk megtanítanak a szeretet kettős parancsa, az istenszeretet és a felebaráti szeretet iránti hűségre.
5. Kedves papok, kedves szerzetesek és szerzetesnők, kedves szeminaristák, katekéták és teológiai hallgatók! Egész különlegesen rátok szeretném bízni az evangélium e hősi tanúinak ragyogó példáját. Mint ők, legyetek ti is hűségesek Krisztushoz mindhalálig! Ha Isten földeteket sok hivatással áldja meg, ha a szemináriumok tele vannak – s ez a remény forrása Egyházatok számára –, ez kétségtelenül az ő áldozatuknak egyik gyümölcse. De éppen ez nagy feladatot jelent számotokra. Ezért mondom az illetékeseknek: nagy gondot fordítsatok a leendő papok és Istennek szentelt életre hivatottak nevelésére a keleti szerzetesség hagyományának szellemében. Egyrészt mutassátok meg az Isten országáért vállalt cölibátus értékét, másrészt világítsátok meg a házasság szentségének és a vele járó kötelességeknek jelentőségét. A keresztény család – emlékeztet rá a zsinat – olyan, mint egy „családi egyház”, melyben a szülőknek kell elsőként hirdetniük gyermekeiknek a hitet.
Az Egyház összes gyermekét buzdítom, hogy állandó elkötelezettséggel törekedjen Krisztus egyre hitelesebb és elmélyültebb megismerésére. A klérusnak legyen állandó gondja az, hogy laikusoknak komoly evangéliumi és egyházi képzést kínáljon föl. Ne gyengüljön a keresztényekben az áldozatos lelkület. Ne csökkenjen a keresztény közösség bátorsága az üldözöttek és a megbántottak megvédésében, ugyanakkor nagy figyelmet fordítsanak az idők jeleinek megértésére, hogy meg tudjanak felelni a pillanat társadalmi és spirituális kihívásainak.
Biztosítalak arról benneteket, hogy figyelemmel kísérem egyházatok szinódusának harmadik ülését, mely 2002-ben lesz, és Ukrajna szociális problémáinak egyházi értelmezésére lesz szentelve. Az Egyház nem hallgathat, amikor az emberi méltóság védelme és a közjó forog kockán.
6. „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja a barátaiért.” (Jn 15,13) A ma boldoggá avatott vértanúk mindvégig követték a Jó Pásztort. Tanúságtételük ne maradjon számotokra pusztán szóbeli dicséret, hanem felszólítás legyen a követésre. A keresztséggel minden keresztény meghívást kapott az életszentségre. Nem mindenkire vár az, ami ezekre az új boldog vértanúkra várt, tudniillik a vérontás végső próbatétele. De mindenki feladata, hogy mindennapos és hűséges nagylelkűséggel kövesse Krisztust, miként Josaphata Michaelina Hordaszevska, a Szeplőtelen Szűz Szolgálóinak társalapítója. Ő rendkívüli módon meg tudta valósítani mindennapos ragaszkodását az evangéliumhoz azáltal, hogy gyakran nehéz helyzetekben és szenvedések közepette szolgálta a gyermekeket, betegeket, szegényeket, analfabétákat és emigránsokat.
Törekedjetek valamennyien, az Ukrán Görög Katolikus Egyház fiai és leányai, az életszentségre. E törekvésetekben és megújulásotokban legyen veletek Mária, aki „mindenkit megelőz az egyetlen Úrba vetett hit tanúinak hatalmas seregében” (RM 30).
Járjanak közben értetek azok a szentek és boldogok, akik ezen az ukrán földön nyerték el az igazság koronáját, s azok a boldogok, akiket ma különösen is ünneplünk. Példájuk és oltalmuk segítsenek titeket Krisztus követésében és az Ő titokzatos teste, az Egyház hűséges szolgálatában. Az ő közbenjárásukra árassza Isten sebeitekre az irgalmasság és a vigasztalás olaját, hogy bizalommal tudjatok tekinteni arra, ami rátok vár, szívetekben azzal a biztonsággal, hogy olyan Atyának vagytok a gyermekei, aki gyengéden szeret titeket.
Krisztus ünnepélyes szavai ma különleges elevenséggel visszhangzanak közöttünk, amikor boldoggá avatjuk a lvovi ukrán egyház néhány dicsőséges gyermekét. Többségüket a keresztény hit elleni gyűlöletből ölték meg. Néhányan nem is olyan régen lettek vértanúk, s ezen isteni liturgia résztvevői közül nem kevesen még személyesen ismerték őket. Halicsina földjét, mely története során látta az ukrán görög katolikus egyház kifejlődését, mint a feledhetetlen Joszif Szlipij metropolita mondta, „holttestek hegye és vérfolyamok borítják”.
Egyházatok olyan élő és termékeny közösség, mely Szent Cirill és Metód prédikációjára Szent Vlagyimir és Szent Olga körül bontakozott ki. Különböző korok, de elsősorban a múlt század vértanúinak példája azt tanúsítja, hogy a vértanúság Isten és az Egyház szolgálatának legmagasabb foka. A jelen ünneppel tiszteletünket akarjuk kifejezni feléjük, s hálát adunk az Úrnak hűségükért.
2. A boldoggá avatás szertartásával az egész Egyház elismerését is ki szeretném fejezni Isten Ukrajnában élő népének Mikola Csarneckij és 24 társa, valamint Romzsa Tivadar és Kovcs Omeljan vértanúkért, s Josaphata Michaelina Hordaszevska nővérért. Miként a földbe esett búzaszem meghal, hogy életet adjon a kalásznak (vö. Jn 12,24), úgy ők is odaadták életüket, hogy Isten szántóföldje újból és bőségesebb termést hozzon.
Rájuk emlékezvén köszöntöm e koncelebráció minden részvevőjét Lubomir Husar és Marian Jaworski bíboros urakat, a Görög Katolikus és Latin Egyház püspökeit és papjait. Miközben köszöntöm a Lwowi ukránok jelenlegi Nagy Érsekét, gondolatom elődei – Isten Szolgája Andrej Septyitszkij, a hősies Joszif Szlipij bíboros, a nemrég elhunyt Miroszlav Ljubacsivszkij bíboros – felé is száll. Megemlékezvén a pásztorokról, szívem szeretettel fordul az Ukrán Görög Katolikus Egyház minden fia és leánya felé, azok felé is, akik más városokból és nemzetekből a rádió és a televízió által kapcsolódnak hozzánk.
3. Isten szolgái, akiket ma a boldogok közé iktatunk, az egyházi közösség minden rétegét képviselik: vannak közöttük püspökök és papok, szerzetesek és szerzetesnők, és laikusok. A nácizmus és a kommunizmus gonosz ideológiáinak követői sokféleképpen próbára tették őket. Tudván Krisztus e hűséges tanítványainak szenvedéseiről, Elődöm, XII. Pius őszinte részvéttel kifejezte szolidaritását irántuk, „akik kitartanak a hitben, s ellenállnak a kereszténység ellenségeinek, ugyanazzal a legyőzhetetlen bátorsággal, amellyel egykor elődeik álltak ellen”, és dicsérte bátorságukat, mellyel „hűségesek maradtak a római pápa és pásztoraik iránt”. (Orientales Ecclesias apostoli levél, 1952. dec. 15: AAS 45 [1952] 8.)
Az isteni kegyelem támogatásával eljutottak a győzelem útjának végpontjáig. Ez az út a megbocsátáson és a megbékélésen át vezet; olyan út, mely a kálvária áldozata után elvisz a Húsvét ragyogó fényességébe. E testvéreink és nővéreink név szerint ismert képviselői névtelen hősök – férfiak és nők, férjek és feleségek, papok és szerzetesek, fiatalok és öregek – sokaságának, akik a 20., a „vértanúság százada” folyamán szembenéztek az üldözéssel, erőszakkal, sőt a halállal, hogy meg ne tagadják a hitüket. Megfeledkezhetnénk-e Isten Szolgája Andrej Septyitszkij metropolita jövőbe látó és határozott lelkipásztori tevékenységéről, akinek boldoggá avatási eljárása folyamatban van, s reméljük, hogy egy napon a szentek dicsőségében láthatjuk? Emlékeznünk kell hősies apostoli tevékenységére, ha emberileg érteni akarjuk az Ukrajnai Görög Katolikus Egyház megmagyarázhatatlan termékenységét az üldözés sötét éveiben.
4. Fiatalságomban én magam is tanúja voltam ennek az „apokalipszisnek”. „Papságom már a kezdetekor beleszövődött nemzedéke, oly sok fiának és leányának áldozatába “ (Dono e mistero, 47.) Emlékezetük nem merülhet feledésbe, mert áldást jelent: csodálattal és hálával fordulunk feléjük, akik olyanok, mint a boldogságok vérontásig megélt evangéliumának ikonjai, a remény jelei ők korunk és az eljövendő korok számára. Megmutatták, mennyivel erősebb a szeretet, mint a halál. A gonoszság misztériumával szemben tanúsított ellenállásukban az emberi törékenység ellenére föl tudott ragyogni a hit és Krisztus kegyelmének ereje (vö. 2Kor 12,9-10). Legyőzhetetlen tanúságtételük új keresztények magvának bizonyult (vö. Tertullianus: Apol. 50, 13: CCL 1, 171).
Velük együtt üldöztek és megöltek Krisztus miatt más felekezetekhez tartozó keresztényeket is. Közös vértanúságuk nagyon erős felhívás a megbékélésre és az egységre. A vértanúk és a hitvallók ökumenizmusa ez, mely megmutatja az egység útját a 21. század keresztényeinek. Bárcsak áldozatuk az élet konkrét leckéje volna mindenki számára. Természetesen nem egyszerű vállalkozásról van itt szó. Az utóbbi évszázadok során nagyon sok gondolati sztereotípia, kölcsönös ellenszenv és túlságos türelmetlenség halmozódott föl. Az egyetlen eszköz az akadályok útról való eltávolítására elfeledni a múltat, kérni és fölajánlani egymásnak a megbocsátást az okozott és kapott megbántásokért, és fenntartások nélkül bízni a Szentlélek megújító tevékenységében. E vértanúk megtanítanak a szeretet kettős parancsa, az istenszeretet és a felebaráti szeretet iránti hűségre.
5. Kedves papok, kedves szerzetesek és szerzetesnők, kedves szeminaristák, katekéták és teológiai hallgatók! Egész különlegesen rátok szeretném bízni az evangélium e hősi tanúinak ragyogó példáját. Mint ők, legyetek ti is hűségesek Krisztushoz mindhalálig! Ha Isten földeteket sok hivatással áldja meg, ha a szemináriumok tele vannak – s ez a remény forrása Egyházatok számára –, ez kétségtelenül az ő áldozatuknak egyik gyümölcse. De éppen ez nagy feladatot jelent számotokra. Ezért mondom az illetékeseknek: nagy gondot fordítsatok a leendő papok és Istennek szentelt életre hivatottak nevelésére a keleti szerzetesség hagyományának szellemében. Egyrészt mutassátok meg az Isten országáért vállalt cölibátus értékét, másrészt világítsátok meg a házasság szentségének és a vele járó kötelességeknek jelentőségét. A keresztény család – emlékeztet rá a zsinat – olyan, mint egy „családi egyház”, melyben a szülőknek kell elsőként hirdetniük gyermekeiknek a hitet.
Az Egyház összes gyermekét buzdítom, hogy állandó elkötelezettséggel törekedjen Krisztus egyre hitelesebb és elmélyültebb megismerésére. A klérusnak legyen állandó gondja az, hogy laikusoknak komoly evangéliumi és egyházi képzést kínáljon föl. Ne gyengüljön a keresztényekben az áldozatos lelkület. Ne csökkenjen a keresztény közösség bátorsága az üldözöttek és a megbántottak megvédésében, ugyanakkor nagy figyelmet fordítsanak az idők jeleinek megértésére, hogy meg tudjanak felelni a pillanat társadalmi és spirituális kihívásainak.
Biztosítalak arról benneteket, hogy figyelemmel kísérem egyházatok szinódusának harmadik ülését, mely 2002-ben lesz, és Ukrajna szociális problémáinak egyházi értelmezésére lesz szentelve. Az Egyház nem hallgathat, amikor az emberi méltóság védelme és a közjó forog kockán.
6. „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja a barátaiért.” (Jn 15,13) A ma boldoggá avatott vértanúk mindvégig követték a Jó Pásztort. Tanúságtételük ne maradjon számotokra pusztán szóbeli dicséret, hanem felszólítás legyen a követésre. A keresztséggel minden keresztény meghívást kapott az életszentségre. Nem mindenkire vár az, ami ezekre az új boldog vértanúkra várt, tudniillik a vérontás végső próbatétele. De mindenki feladata, hogy mindennapos és hűséges nagylelkűséggel kövesse Krisztust, miként Josaphata Michaelina Hordaszevska, a Szeplőtelen Szűz Szolgálóinak társalapítója. Ő rendkívüli módon meg tudta valósítani mindennapos ragaszkodását az evangéliumhoz azáltal, hogy gyakran nehéz helyzetekben és szenvedések közepette szolgálta a gyermekeket, betegeket, szegényeket, analfabétákat és emigránsokat.
Törekedjetek valamennyien, az Ukrán Görög Katolikus Egyház fiai és leányai, az életszentségre. E törekvésetekben és megújulásotokban legyen veletek Mária, aki „mindenkit megelőz az egyetlen Úrba vetett hit tanúinak hatalmas seregében” (RM 30).
Járjanak közben értetek azok a szentek és boldogok, akik ezen az ukrán földön nyerték el az igazság koronáját, s azok a boldogok, akiket ma különösen is ünneplünk. Példájuk és oltalmuk segítsenek titeket Krisztus követésében és az Ő titokzatos teste, az Egyház hűséges szolgálatában. Az ő közbenjárásukra árassza Isten sebeitekre az irgalmasság és a vigasztalás olaját, hogy bizalommal tudjatok tekinteni arra, ami rátok vár, szívetekben azzal a biztonsággal, hogy olyan Atyának vagytok a gyermekei, aki gyengéden szeret titeket.
II.
János Pál pápa
