Elnök Úr!
1. Köszönöm imént hozzám intézett üdvözlő szavait. Nagyon örülök az alkalomnak, hogy üdvözölhetem Önt, és Önön keresztül a Kormány és a diplomáciai képviseletek tagjait. Szívesen emlékezem Elnök Úr látogatására, melyet nálam tett a Vatikánban az elmúlt januárban, s megköszönöm Önnek a meghívást, hogy eljöjjek Görögországba. Hasonlóképpen az Ön személyében szívből köszöntöm az egész görög népet, s szeretném valamiképpen leróni azt az adósságot, amivel valamennyien tartozunk Görögország felé. Ugyanis senki nem hagyhatja figyelmen kívül azt a tartós hatást, melyet egyedülálló története és kultúrája gyakorolt Európa, s azon keresztül az egész világ civilizációjára.
A keresztények az elmúlt évben ünnepelték világszerte Krisztus születésének kétezredik évfordulóját. Szerettem volna emlékezetessé tenni ezt az évet azzal, hogy magam is zarándok legyek az üdvtörténet fontos helyszínein, s ez vált valóra a Sínai-hegyre és a Szentföldre tett zarándoklataimban. Most Görögországba is zarándokként jövök Szent Pál nyomaiban járva, kinek jelentős személyisége uralja a keresztény történelem 2000 esztendejét, s kinek emlékezete beivódott ennek az országnak a földjébe. Pál itt, Athénban alapította nyugati útjának és missziójának egyik első közösségét az európai kontinensen. Fáradságot nem kímélve hirdette Krisztust, szenvedett az Evangélium hirdetéséért. S hogyan ne emlékeznénk meg arról, hogy itt, Athén városában indította el a dialógust a keresztény üzenet és a hellén kultúra között, azt a dialógust, mely maradandó lett az európai műveltségben?
2. Görögország befolyása jóval a keresztény korszak előtt széles körben érvényesült. A Biblia korban hozzánk közel eső időben készült könyveire nem egy közülük görögül íródott nagy hatással volt a hellén kultúra.
Az Ószövetség Szeptuaginta néven ismert görög fordításának nagy hatása volt az ókorra. Azt a világot, amellyel Jézus kapcsolatba került, áthatotta a görög kultúra. Az Újszövetség könyveit görögül tették közzé, ami lehetővé tette gyors elterjedésüket. De nem egyszerű nyelvészeti kérdésről volt szó, mert az első keresztények a görög kultúra segítségével terjesztették az Evangélium üzenetét.
3. Kétségtelen, a keresztények és a görög kultúra első találkozásai nehezek voltak. Bizonyíték erre a tartózkodó fogadtatás, amiben Pálnak volt része, amikor az Areopagoszon megszólalt (vö. ApCsel 17,16-34). Ámbár érezte az athéni nép várakozását az igaz Isten keresésében, mégsem volt számára könnyű hirdetni a meghalt és feltámadott Krisztust, akiben az ember megtalálja az élet teljes értelmét és minden vallásos vágyának beteljesedését. Az első apologétákra pl. Szent Jusztinosz vértanúra várt a feladat, hogy bizonyítsák: az ész és a hit termékeny találkozása lehetséges.
A kezdeti bizalmatlanságot legyőzve a keresztény írók kezdték a görög kultúrát inkább szövetségesnek, mint ellenségnek tekinteni, és a hellén kereszténység nagy központjai alakultak ki a Földközi-tenger körül.
Szent Ágoston és Areopagita Dénes írásait lapozgatva látjuk, hogy a keresztény teológia és misztika bizonyos elemeket átvett a platóni filozófiával folytatott dialógusból. A Nazianzoszi Szent Gergelyhez hasonló szerzők, akik képzett görög rétorok voltak, meg tudták teremteni a klasszikus múlthoz méltó keresztény irodalmat. Lassanként a hellén világ kereszténnyé, a kereszténység pedig bizonyos értelemben göröggé vált; de úgy, hogy Keleten a bizánci, Nyugaton a középkori kultúra bontakozott ki, s mindkettőt egyformán áthatotta a kereszténység és a görög kultúra. Nem hagyhatjuk említés nélkül Szent Tamás szerepét, aki újraolvasva Arisztotelész művét, mesteri teológiai és filozófiai szintézist alkotott. Raffaello festménye a vatikáni palotában, az Athéni iskola világosan mutatja az athéni iskola hatását a reneszánsz kor művészetére és kultúrájára, amikor mélyreható együttélés alakult ki a klasszikus Athén és a keresztény Róma között.
4. A hellenizmusra sajátosan jellemző volt az ifjúság iránti pedagógiai figyelem. Platón hangoztatta, hogy a fiatalok lelkét nevelni kell a jóra, a tisztességes életre és az isteni elvek tiszteletben tartására. Szókratésztől, Aiszkhülosztól és Szofoklésztől kezdve hány görög filozófus és író hívta kotrásait, hogy „erényesen” éljenek! Szent Basziliosz és Aranyszájú Szent János szüntelenül dicsérték a görög pedagógiai hagyományt amiatt, hogy az ifjúságban az erkölcsi érzéket ébresztette, és segítette a jó szabad választásának megtanulására.
E hosszú hagyomány alapvonásai korunk emberei számára is érvényesek. A legbiztosabb elemek közé tartoznak Hippokratész erkölcsi szempontjai, aki kimondja az emberi élet feltétel nélküli tiszteletben tartását az anyaméhben.
Görögország az a föld, ahol megszületett két nagy sporthagyomány: az olimpiai játékok és a maratoni futás. E kezdeményezésekben az emberi személyre sajátosan jellemző eszme fejeződik ki, tudniillik a szellem és test harmóniája egy erkölcsi és polgári értékektől áthatott, mértéktartó erőfeszítésben. Csak örülni lehet e kezdeményezések fennmaradása láttán, mert szoros kapcsolatokat hoznak létre a Föld minden népe között.
5. Az Evangélium inkulturációja a görög világba példaértékű minden inkulturáció számára. Az Evangélium hirdetésének a görög kultúrával felvett kapcsolatában éber megkülönböztetésre volt szüksége, hogy fel tudja ismerni és befogadja a pozitív elemeket, és elutasítsa mindazt, ami nem fér össze a keresztény üzenettel. Ez az evangelizálásnak állandóan szóló kihívás a kultúrákkal és a szekularizációval való találkozásokban. Mindez becsületes és őszinte dialógusra szólít, és a szolidaritás evangéliumi szeretetből fakadó új formáit követeli tőlünk, hogy megvalósulhasson a kozmopolisz, a világváros görög eszménye egy valóban egységes, igazságosságtól és testvériségtől áthatott világban.
Az európai történelem sorsdöntő szakaszában vagyunk; szívből remélem, hogy a most születő Európa megújított és kreatív módon fogja megismételni a görög kultúra és a kereszténység találkozásának nagy hagyományát, bizonyítva, hogy nem egy rég letűnt világ nyomairól van szó, hanem a világunk által óhajtott hiteles emberi haladás igaz alapjairól. A Delfi jósda bejárati kapujának szemöldökgerendájába belevésték: „Ismerd meg magadat”; felszólítom ezért Európát, hogy egyre mélyebben ismerje meg önmagát. Ez az önismeret csak akkor születhet meg, ha újra feltárja mivoltának gyökereit; azokat a gyökereket, melyek mélyen a klasszikus hellén és keresztény örökségbe nyúlnak, s belőlük fakad majd az a humanizmus, mely arra a felismerése épül, hogy minden egyes ember kezdettől fogva Isten képére és hasonlatosságára van teremtve.
6. Elnök Úr! Az Ön országát földrajzi helyzete és történelme Kelet és Nyugat közé helyezte, ami azt jelenti, hogy Görögország természetes hivatása, hogy hidakat építsen és megalkossa a dialógus kultúráját. Ez ma alapvető Európa jövője számára. Sok fal leomlott már, de vannak még elválasztó falak. Európa keleti és nyugati részeinek egyesítése bonyolult feladat. Sok még a teendő a keleti és nyugati kereszténység közötti harmónia létrehozásáig, hogy az Egyház mindkét tüdejével tudjon lélegezni. Minden hívőnek éreznie kell, hogy érdekelt e cél elérésében.
A Görögországban jelenlévő katolikus Egyház őszintén részt óhajt venni e nemes feladat megoldásában, aminek a szociális szférában is áldásos hatásai lesznek. Ebből a szempontból nagyon fontosak az iskolák, ahol a következő nemzedékeket nevelik. Az iskola kiemelten a különböző horizontú fiatalok integrációjának a helye. A katolikus Egyház a többi Egyházakkal és vallásos felekezetekkel összhangban együtt akar működni minden polgárral az ifjúság nevelésében. Érvényesíteni akarja nagy pedagógiai tapasztalatait az Ön országában is, elsősorban a Marista Testvérek és a Keresztény Iskolatestvérek, az Orsolyita Nővérek és a Szent József Nővérek munkássága révén. Ezek a szerzetesi közösségek figyelmességükkel és a rájuk bízott növendékek kulturális hagyományainak tiszteletben tartásával megmutatták, hogy tudnak nevelni olyan ifjakat és leányokat, akik később igaz görögként állnak helyt a görögök között.
Találkozásunk végén ismét szívből megköszönöm Elnök Úr kedvességét, és hálámat fejezem ki mindazok iránt, akik lehetővé tették Szent Pál nyomaiban járó zarándokutamat.
Isten egyre bőségesebb áldását kérem az Ön országára, hogy a harmadik évezred folyamán Görögország továbbra is csodálatos ajándékokkal gazdagítsa az európai kontinenst és a népek nagy családját!
1. Köszönöm imént hozzám intézett üdvözlő szavait. Nagyon örülök az alkalomnak, hogy üdvözölhetem Önt, és Önön keresztül a Kormány és a diplomáciai képviseletek tagjait. Szívesen emlékezem Elnök Úr látogatására, melyet nálam tett a Vatikánban az elmúlt januárban, s megköszönöm Önnek a meghívást, hogy eljöjjek Görögországba. Hasonlóképpen az Ön személyében szívből köszöntöm az egész görög népet, s szeretném valamiképpen leróni azt az adósságot, amivel valamennyien tartozunk Görögország felé. Ugyanis senki nem hagyhatja figyelmen kívül azt a tartós hatást, melyet egyedülálló története és kultúrája gyakorolt Európa, s azon keresztül az egész világ civilizációjára.
A keresztények az elmúlt évben ünnepelték világszerte Krisztus születésének kétezredik évfordulóját. Szerettem volna emlékezetessé tenni ezt az évet azzal, hogy magam is zarándok legyek az üdvtörténet fontos helyszínein, s ez vált valóra a Sínai-hegyre és a Szentföldre tett zarándoklataimban. Most Görögországba is zarándokként jövök Szent Pál nyomaiban járva, kinek jelentős személyisége uralja a keresztény történelem 2000 esztendejét, s kinek emlékezete beivódott ennek az országnak a földjébe. Pál itt, Athénban alapította nyugati útjának és missziójának egyik első közösségét az európai kontinensen. Fáradságot nem kímélve hirdette Krisztust, szenvedett az Evangélium hirdetéséért. S hogyan ne emlékeznénk meg arról, hogy itt, Athén városában indította el a dialógust a keresztény üzenet és a hellén kultúra között, azt a dialógust, mely maradandó lett az európai műveltségben?
2. Görögország befolyása jóval a keresztény korszak előtt széles körben érvényesült. A Biblia korban hozzánk közel eső időben készült könyveire nem egy közülük görögül íródott nagy hatással volt a hellén kultúra.
Az Ószövetség Szeptuaginta néven ismert görög fordításának nagy hatása volt az ókorra. Azt a világot, amellyel Jézus kapcsolatba került, áthatotta a görög kultúra. Az Újszövetség könyveit görögül tették közzé, ami lehetővé tette gyors elterjedésüket. De nem egyszerű nyelvészeti kérdésről volt szó, mert az első keresztények a görög kultúra segítségével terjesztették az Evangélium üzenetét.
3. Kétségtelen, a keresztények és a görög kultúra első találkozásai nehezek voltak. Bizonyíték erre a tartózkodó fogadtatás, amiben Pálnak volt része, amikor az Areopagoszon megszólalt (vö. ApCsel 17,16-34). Ámbár érezte az athéni nép várakozását az igaz Isten keresésében, mégsem volt számára könnyű hirdetni a meghalt és feltámadott Krisztust, akiben az ember megtalálja az élet teljes értelmét és minden vallásos vágyának beteljesedését. Az első apologétákra pl. Szent Jusztinosz vértanúra várt a feladat, hogy bizonyítsák: az ész és a hit termékeny találkozása lehetséges.
A kezdeti bizalmatlanságot legyőzve a keresztény írók kezdték a görög kultúrát inkább szövetségesnek, mint ellenségnek tekinteni, és a hellén kereszténység nagy központjai alakultak ki a Földközi-tenger körül.
Szent Ágoston és Areopagita Dénes írásait lapozgatva látjuk, hogy a keresztény teológia és misztika bizonyos elemeket átvett a platóni filozófiával folytatott dialógusból. A Nazianzoszi Szent Gergelyhez hasonló szerzők, akik képzett görög rétorok voltak, meg tudták teremteni a klasszikus múlthoz méltó keresztény irodalmat. Lassanként a hellén világ kereszténnyé, a kereszténység pedig bizonyos értelemben göröggé vált; de úgy, hogy Keleten a bizánci, Nyugaton a középkori kultúra bontakozott ki, s mindkettőt egyformán áthatotta a kereszténység és a görög kultúra. Nem hagyhatjuk említés nélkül Szent Tamás szerepét, aki újraolvasva Arisztotelész művét, mesteri teológiai és filozófiai szintézist alkotott. Raffaello festménye a vatikáni palotában, az Athéni iskola világosan mutatja az athéni iskola hatását a reneszánsz kor művészetére és kultúrájára, amikor mélyreható együttélés alakult ki a klasszikus Athén és a keresztény Róma között.
4. A hellenizmusra sajátosan jellemző volt az ifjúság iránti pedagógiai figyelem. Platón hangoztatta, hogy a fiatalok lelkét nevelni kell a jóra, a tisztességes életre és az isteni elvek tiszteletben tartására. Szókratésztől, Aiszkhülosztól és Szofoklésztől kezdve hány görög filozófus és író hívta kotrásait, hogy „erényesen” éljenek! Szent Basziliosz és Aranyszájú Szent János szüntelenül dicsérték a görög pedagógiai hagyományt amiatt, hogy az ifjúságban az erkölcsi érzéket ébresztette, és segítette a jó szabad választásának megtanulására.
E hosszú hagyomány alapvonásai korunk emberei számára is érvényesek. A legbiztosabb elemek közé tartoznak Hippokratész erkölcsi szempontjai, aki kimondja az emberi élet feltétel nélküli tiszteletben tartását az anyaméhben.
Görögország az a föld, ahol megszületett két nagy sporthagyomány: az olimpiai játékok és a maratoni futás. E kezdeményezésekben az emberi személyre sajátosan jellemző eszme fejeződik ki, tudniillik a szellem és test harmóniája egy erkölcsi és polgári értékektől áthatott, mértéktartó erőfeszítésben. Csak örülni lehet e kezdeményezések fennmaradása láttán, mert szoros kapcsolatokat hoznak létre a Föld minden népe között.
5. Az Evangélium inkulturációja a görög világba példaértékű minden inkulturáció számára. Az Evangélium hirdetésének a görög kultúrával felvett kapcsolatában éber megkülönböztetésre volt szüksége, hogy fel tudja ismerni és befogadja a pozitív elemeket, és elutasítsa mindazt, ami nem fér össze a keresztény üzenettel. Ez az evangelizálásnak állandóan szóló kihívás a kultúrákkal és a szekularizációval való találkozásokban. Mindez becsületes és őszinte dialógusra szólít, és a szolidaritás evangéliumi szeretetből fakadó új formáit követeli tőlünk, hogy megvalósulhasson a kozmopolisz, a világváros görög eszménye egy valóban egységes, igazságosságtól és testvériségtől áthatott világban.
Az európai történelem sorsdöntő szakaszában vagyunk; szívből remélem, hogy a most születő Európa megújított és kreatív módon fogja megismételni a görög kultúra és a kereszténység találkozásának nagy hagyományát, bizonyítva, hogy nem egy rég letűnt világ nyomairól van szó, hanem a világunk által óhajtott hiteles emberi haladás igaz alapjairól. A Delfi jósda bejárati kapujának szemöldökgerendájába belevésték: „Ismerd meg magadat”; felszólítom ezért Európát, hogy egyre mélyebben ismerje meg önmagát. Ez az önismeret csak akkor születhet meg, ha újra feltárja mivoltának gyökereit; azokat a gyökereket, melyek mélyen a klasszikus hellén és keresztény örökségbe nyúlnak, s belőlük fakad majd az a humanizmus, mely arra a felismerése épül, hogy minden egyes ember kezdettől fogva Isten képére és hasonlatosságára van teremtve.
6. Elnök Úr! Az Ön országát földrajzi helyzete és történelme Kelet és Nyugat közé helyezte, ami azt jelenti, hogy Görögország természetes hivatása, hogy hidakat építsen és megalkossa a dialógus kultúráját. Ez ma alapvető Európa jövője számára. Sok fal leomlott már, de vannak még elválasztó falak. Európa keleti és nyugati részeinek egyesítése bonyolult feladat. Sok még a teendő a keleti és nyugati kereszténység közötti harmónia létrehozásáig, hogy az Egyház mindkét tüdejével tudjon lélegezni. Minden hívőnek éreznie kell, hogy érdekelt e cél elérésében.
A Görögországban jelenlévő katolikus Egyház őszintén részt óhajt venni e nemes feladat megoldásában, aminek a szociális szférában is áldásos hatásai lesznek. Ebből a szempontból nagyon fontosak az iskolák, ahol a következő nemzedékeket nevelik. Az iskola kiemelten a különböző horizontú fiatalok integrációjának a helye. A katolikus Egyház a többi Egyházakkal és vallásos felekezetekkel összhangban együtt akar működni minden polgárral az ifjúság nevelésében. Érvényesíteni akarja nagy pedagógiai tapasztalatait az Ön országában is, elsősorban a Marista Testvérek és a Keresztény Iskolatestvérek, az Orsolyita Nővérek és a Szent József Nővérek munkássága révén. Ezek a szerzetesi közösségek figyelmességükkel és a rájuk bízott növendékek kulturális hagyományainak tiszteletben tartásával megmutatták, hogy tudnak nevelni olyan ifjakat és leányokat, akik később igaz görögként állnak helyt a görögök között.
Találkozásunk végén ismét szívből megköszönöm Elnök Úr kedvességét, és hálámat fejezem ki mindazok iránt, akik lehetővé tették Szent Pál nyomaiban járó zarándokutamat.
Isten egyre bőségesebb áldását kérem az Ön országára, hogy a harmadik évezred folyamán Görögország továbbra is csodálatos ajándékokkal gazdagítsa az európai kontinenst és a népek nagy családját!
II.
János Pál pápa
