Mi, magyar katolikus keresztények, ha nem is tudunk részt venni a világegyház minden ünnepségén és konferenciáján, a magunk lehetőségei szerint törekszünk megújítani eucharisztikus életünket.
Izaiás próféta könyvének ígérete az eljövendő Megváltóról meghirdette a megváltást előkészítő időkben, hogy „Íme, a Szűz fogan, és fiút szül, s nevét Emmanuelnek fogják hívni” (Iz 7,14). Emmanuel annyit jelent, mint „Velünk az Isten”.
Az idők teljességében, a megtestesülés pillanatában az ígéret valóra vált Názáretben. Isten Fia része lett a teremtett világnak és az emberiség történetének. „Jézus Krisztus, mint Isten, az Istennel való egyenlőségét nem tekintette olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem szolgai alakot öltött, kiüresítette önmagát, és hasonló lett az emberekhez…, engedelmes lett a halálig, éspedig a kereszthalálig” (Fil 2,6-9).
Szent Máté evangéliumának utolsó szavai őrizték meg ígéretét: Íme, én veletek vagyok mindennap a világ végéig!” (Mt 28,20)
Ígéretének a földi körülményekhez legszorosabban igazodó megvalósulása az Eucharisztia alapítása: „Azon az éjszakán, amelyen elárultatott, kezébe vette a kenyeret, hálát adva áldást mondott, megtörte, majd tanítványainak adta, és így szólt: Vegyétek, és egyetek ebből mindnyájan, mert ez az én testem, mely értetek adatik. A vacsora után ugyanígy kezébe vette a kelyhet, és hálát adva áldást mondott, majd tanítványainak adta, és így szólt: Vegyétek, és igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem kelyhe, az új és örök szövetségé. Ez a vér értetek és mindenkiért kiontatik a bűnök bocsánatára.” (Misekönyv, III. Eucharisztikus ima)
Mivel hozzátette a meghagyást: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!”, az ő népe ennek a meghagyásnak kétezer éve engedelmeskedik. Jézus Krisztust köszöntjük a hívő közösségben, oltárainkon, templomainkban minden nap az idők végéig.
Így lett az Eucharisztia az Emmánuel igazságának, Jézus Krisztus földi küldetését záró ígéretének megvalósulása. Örökmécsessel jelzett oltárainkon, szentmiséinkben és minden szentáldozás alkalmával hozzánk érkezik a világ, az Egyház és önmagunk számára. „Hitünk szent titka”: „velünk az Isten!”
Hitünk szent titkát a legrégibb időktől fogva nevezi Isten népe Eucharisztiának. A hagyományos magyar nyelv Oltáriszentségnek mondja „ezt a nagy szentséget”, Krisztus Testének és Vérének köztünk élő valóságát, amely megváltó keresztáldozatának jelenvalósága oltárainkon, és az örök élet forrása földi zarándokutunk során.
Jézus Krisztust imádjuk istenségében és emberségében a kenyér és a bor színe alatt.Itt a földi világban, ahol mindent elkoptat az idő, szükséges megújítani hitünket, hitünkről szóló beszédünket, újra gazdag szerepet biztosítva életünkben az Eucharisztia kincsének.
„Az Egyház az Eucharisztiából él.” Ezekkel a szavakkal kezdődik II. János Pál pápa eucharisztikus enciklikája. A magyar katolikusok egy viszontagságos XX. század után ugyancsak rászorulnak hívő életük megújítására. Ezért szeretnénk minél hatékonyabban részt vállalni az Eucharisztia Évének megújító szolgálatában.
2005. szeptember 3-án a budapesti Sportarénában Nemzeti Eucharisztikus Kongresszust tartunk. Kérjük az Eucharisztiában köztünk élő Krisztus Anyját, Magyarok Nagyasszonyát, eszközölje ki számunkra az eucharisztikus megújulás kegyelmét, hogy a szent Eucharisztia legyen számunkra a III. évezredben is fényünk és életünk, a bennünk megvalósuló „Emmánuel, azaz velünk az Isten.”
