1. Hiszen egy az Isten, s egy a közvetítő Isten és ember között: az
ember Krisztus Jézus, aki váltságul adta magát mindenkiért. (1Tim
2,5)
Szent Pálnak a Timóteushoz írt első leveléből idézett e mondatában benne van a keresztény hit központi igazsága. Örülök annak, hogy ezt elmondhatom nektek ma, drága kazahsztáni fivéreim és nővéreim! Mert úgy vagyok köztetek, mint Krisztus apostola és tanúja; úgy vagyok köztetek, mint minden jóakaratú ember barátja. Azért jövök, hogy mindenkinek és egyenként is fölajánljam az Atya, a Fiú és a Szentlélek Isten békéjét és szeretetét.
Ismerem történelmeteket. Ismerem a szenvedéseket, melynek mindazok részesei lettek, akiket az előző totalitárius rendszer kiragadott a szülőföldjükről, s nagyon nehéz és lehetetlen körülmények közé ide hurcolt. Örömmel tölt el, hogy itt lehetek köztetek és elmondhatom: a pápa szíve közel van hozzátok.
Szeretettel ölellek benneteket, kedves Püspök- és Paptestvéreim. Külön köszöntöm Tomasz Peta püspök, asztanai apostoli adminisztrátor urat, s köszönöm a többiek nevében kifejezett érzéseket. Köszöntöm továbbá a más egyházak és egyházi közösségek, valamint a többi – e határtalan eurázsiai régióban élő – vallások képviselőit. Köszöntöm Köztársasági Elnök Urat, a polgári és katonai vezetőket, s mindazokat, akik részt akarnak venni ezen az ünnepen.
2. Hiszen egy az Isten. Az Apostol mindenekelőtt Isten abszolút, egyetlen voltát hangsúlyozza. Ezt az igazságot a keresztények Izrael fiaitól örökölték, és együtt vallják meg a muszlim hívőkkel: a hitet az egyetlen Istenben, aki mennynek és földnek Ura, mindenható és irgalmas.
Ennek az egyetlen Istennek nevében fordulok a Kazahsztánban élő ősi és mélységesen vallásos hagyományú néphez. De azok felé is fordulok, akik nem tartoznak egyetlen valláshoz sem, s azokhoz is, akik keresik az igazságot. Szeretném megismételni feléjük Szent Pál híres szavait, melyeket az elmúlt májusban az athéni Areopagoszon örömmel hallottam: Isten nincs messze egyikünktől sem. Mert benne élünk, mozgunk és vagyunk. Eszembe jutnak nagy költőtök, Abaj Kunanbaj szavai:
Lehet-e kételkedni a létéről, hiszen a földön minden Róla tanúskodik?
3. Egy a közvetítő Isten és ember között: az ember Krisztus Jézus. Miután rámutatott Isten misztériumára, az Apostol a tekintetet Krisztusra, az üdvösség egyetlen közvetítőjére fordítja. Egy olyan közvetítésre – Szent Pál egy másik levelében hangsúlyozza ezt –, mely a szegénységben valósult meg: Ő, aki gazdag volt, szegénnyé lett, hogy szegénységével bennünket gazdaggá tegyen.
Jézus az Istennel való egyenlőséget nem zsákmánynak tekintette. Nem a maga félelmetes fensőbbségével akart megjelenni a mi törékeny és támaszra szoruló emberségünk előtt. Ha ezt tette volna, nem Isten, hanem e világ hatalmasai elgondolásának engedelmeskedett volna, amit Izrael prófétái, mint Ámosz, akinek könyvéből az első olvasmányt hallottuk, nyíltan kárhoztattak.
Jézus élete mindig az Atya üdvözítő tervéhez igazodott, aki minden embert üdvözíteni akar, és azt akarja, hogy eljussanak az igazság ismeretére. Hűségesen tanúskodott erről az akaratról azáltal, hogy váltságul adta magát mindenkiért.
Szeretetből odaadva önmagát, visszaszerezte számunkra a bűn miatt elveszített barátságot Istennel. Ezt, a szeretet logikáját tanítja nekünk is, amikor elvárja tőlünk, hogy elsősorban a rászorulók iránt gyakoroljuk nagylelkűen a szeretetet. A szeretet gyakorlásában egyek lehetnek a keresztények és muszlimok, amennyiben elkötelezik magukat arra, hogy közösen építik a szeretet civilizációját. Olyan gondolkodásmód ez, mely fölülmúlja evilág bölcsességét, és lehetővé teszi, hogy igaz barátokat szerezzünk, akik befogadnak minket az örök hajlékokba, a mennyei hazába.
4. Kedveseim, az emberiség hazája Isten országa! Nagyon alkalmas erről az igazságról elmélkednünk, éppen itt, az Édes Hazáról elnevezett téren, az emlékmű előtt, mely a haza szimbóluma. Miként a II. Vatikáni Zsinat tanítja, kapcsolat van az emberi történelem és Isten országa között, az emberi együttélés részletkérdései és a végső cél között, melyre Isten szabad kezdeményezéséből az emberiség meghívást kapott.
Kazahsztán függetlenségének 10. évfordulója, amit idén ünnepeltek, ebbe a távlatba állít minket. Miféle kapcsolat van e földi haza értékei és célkitűzései, s a mennyei haza között, ahova minden igazságtalanság és összetűzés legyőzése után az egész emberi család belépni hivatott? A Zsinat válasza megvilágosító: Jóllehet a földi fejlődést gondosan meg kell különböztetni Krisztus országának növekedésétől, mégis, amennyiben hozzájárulhat a társadalom jobb rendjének megalkotásához, sokat jelent az Isten országa szempontjából.
5. A keresztények egyszerre a világ lakói és a mennyek országának polgárai. Fönntartások nélkül elkötelezettek a földi társadalom építésére, de az örök értékekre irányulnak, egy magasabbrendű transzcendens mintára figyelve, hogy a mindennapi életben egyre inkább és egyre jobban megvalósítsák azt.
A kereszténység nem elidegenedés a földi feladatoktól. Ha olykor ezt a benyomást keltette, az annak volt köszönhető, hogy sok keresztény méltatlan volt kereszténységéhez. Valójában a hitelesen megélt kereszténység a társadalom kovásza: emberi szinten gyarapítja, érleli és megnyitja – az új emberiség tökéletes megvalósulását jelentő – Krisztus országának transzcendens dimenziója számára.
E lelki dinamizmus az imádságból meríti az erőt, amint ezt imént a második olvasmányban hallottuk. Ezért e szentmisében Kazahsztánért és lakóiért imádkozunk, hogy e nagy ország vallási, kulturális és etnikai összetevőinek változatosságával gyarapodjék az igazságosságban, a szolidaritásban és a békében. Gyarapodjék elsősorban a keresztények és muszlimok együttműködésének köszönhetően, akik minden áldott nap vállvetve törekszenek alázattal keresni Isten akaratát.
6. Az imádságot mindig kísérnie kell a vele összhangban lévő cselekvésnek. Az Egyház Krisztus példáját követve soha nem szakítja el az evangelizálást az emberi haladástól, és buzdítja híveit, hogy minden körülmények között mozdítsák elő a társadalmi megújulást és fejlődést.
Drága Fivéreim és Nővéreim, az édes kazahsztáni haza találjon bennetek odaadó és serény gyermekekre, akik hűségesek az atyáktól örökölt lelki és kulturális örökséghez, ugyanakkor képesek azokat az új igényekhez alkalmazni.
Az evangéliumi minta szerint legyetek okosak az alázatosságban és következetességben, gyümölcsöztessétek talentumaitokat a közjó javára, s részesítsétek előnyben a gyengébbeket és elesetteket. Mindenki jogainak tiszteletben tartása, a más meggyőződésűeké is, minden hitelesen emberi együttélés előföltétele.
Éljetek mély és tevékeny közösségben egymással és mindenkivel, miként az Apostolok Cselekedetei az első hívő közösségről mondja.
A szeretetet, melyet az Eucharisztia asztaláról tápláltok, a felebaráti szeretetben, a szegények, betegek, kirekesztettek szolgálatában tanúsítsátok. Legyetek a különböző személyek és csoportok közti találkozás, megbékélés és béke művészei azáltal, hogy hiteles párbeszédet folytattok, mindig az igazság érdekében.
7. Szeressétek a családot! Oltalmazzátok és támogassátok a társadalom szervezetének ezen alapvető sejtjét; törődjetek az élet ezen elsődleges szentélyével. Támogassátok a jegyesek és a fiatal házasok útját, hogy a gyermekek és az egész közösség előtt Isten szeretetének beszédes jelei lehessenek.
Kedveseim, örömmel és megindultsággal fordulok minden jelenlévő és minden hívő felé, akik egyek velünk a buzdításban, melyet az évezred kezdete óta gyakran ismételek: Duc in altum!
Szeretettel ölellek át, Kazahsztán népe, s kívánom, hogy vidd jó véghez a szeretet és üdvösség egész tervét. Isten nem fog elhagyni téged. Ámen!
Az Úr angyala előtt
Ezen ünnepi szentmise végeztével elimádkozzuk a megszokott Mária-imádságot, s bizalommal fordulunk a Mindenkor Segítő Szűzanyához. Neki van szentelve az asztanai székesegyház, ami itt áll a téren. Ha Isten akarja, holnap reggel e székesegyházban fogom bemutatni a szentmisét a a papokért, szerzetesekért és szeminaristákért.
E percben lélekben szeretnék elzarándokolni az Ozjornoje melletti nemzeti Mária-kegyhelyetekre. Ott ugyanis, drága fivéreim és nővéreim, a Szűzanyát mint a Béke Királynőjét tisztelitek. Lábához borulva kérem őt az egész kazahsztáni nemzetért: vezetőiért és polgáraiért, a családokért, a fiatalokért, a kicsinyekért és az öregekért, a szenvedőkért és a szegényekért.
Máriára bízok mindenkit: keresztényeket és nem keresztényeket, hívőket és nem hívőket. Ő ugyanis mindenki Anyja, mert Krisztus, az ő Fia, mindenkinek Üdvözítője. Segítse mindnyájatokat Mária, kedves fivéreim és nővéreim, hogy mindennapi életetekben megvalósítsátok Krisztus parancsát: szeressétek egymást!, ami egész lelkipásztori látogatásom vezérmotívuma.
Mindezen felül a Béke Királynőjének folytonos segítségére bízom a Kazahsztánnal határos országokat, külön köszöntéssel fordulva a zarándokokhoz, akik onnan jöttek, hogy kifejezzék hitüket és szeretetüket.
S most együtt forduljunk bizalommal az Úr szolgálóleányához: Az Úr Angyala köszönté....
Szent Pálnak a Timóteushoz írt első leveléből idézett e mondatában benne van a keresztény hit központi igazsága. Örülök annak, hogy ezt elmondhatom nektek ma, drága kazahsztáni fivéreim és nővéreim! Mert úgy vagyok köztetek, mint Krisztus apostola és tanúja; úgy vagyok köztetek, mint minden jóakaratú ember barátja. Azért jövök, hogy mindenkinek és egyenként is fölajánljam az Atya, a Fiú és a Szentlélek Isten békéjét és szeretetét.
Ismerem történelmeteket. Ismerem a szenvedéseket, melynek mindazok részesei lettek, akiket az előző totalitárius rendszer kiragadott a szülőföldjükről, s nagyon nehéz és lehetetlen körülmények közé ide hurcolt. Örömmel tölt el, hogy itt lehetek köztetek és elmondhatom: a pápa szíve közel van hozzátok.
Szeretettel ölellek benneteket, kedves Püspök- és Paptestvéreim. Külön köszöntöm Tomasz Peta püspök, asztanai apostoli adminisztrátor urat, s köszönöm a többiek nevében kifejezett érzéseket. Köszöntöm továbbá a más egyházak és egyházi közösségek, valamint a többi – e határtalan eurázsiai régióban élő – vallások képviselőit. Köszöntöm Köztársasági Elnök Urat, a polgári és katonai vezetőket, s mindazokat, akik részt akarnak venni ezen az ünnepen.
2. Hiszen egy az Isten. Az Apostol mindenekelőtt Isten abszolút, egyetlen voltát hangsúlyozza. Ezt az igazságot a keresztények Izrael fiaitól örökölték, és együtt vallják meg a muszlim hívőkkel: a hitet az egyetlen Istenben, aki mennynek és földnek Ura, mindenható és irgalmas.
Ennek az egyetlen Istennek nevében fordulok a Kazahsztánban élő ősi és mélységesen vallásos hagyományú néphez. De azok felé is fordulok, akik nem tartoznak egyetlen valláshoz sem, s azokhoz is, akik keresik az igazságot. Szeretném megismételni feléjük Szent Pál híres szavait, melyeket az elmúlt májusban az athéni Areopagoszon örömmel hallottam: Isten nincs messze egyikünktől sem. Mert benne élünk, mozgunk és vagyunk. Eszembe jutnak nagy költőtök, Abaj Kunanbaj szavai:
Lehet-e kételkedni a létéről, hiszen a földön minden Róla tanúskodik?
3. Egy a közvetítő Isten és ember között: az ember Krisztus Jézus. Miután rámutatott Isten misztériumára, az Apostol a tekintetet Krisztusra, az üdvösség egyetlen közvetítőjére fordítja. Egy olyan közvetítésre – Szent Pál egy másik levelében hangsúlyozza ezt –, mely a szegénységben valósult meg: Ő, aki gazdag volt, szegénnyé lett, hogy szegénységével bennünket gazdaggá tegyen.
Jézus az Istennel való egyenlőséget nem zsákmánynak tekintette. Nem a maga félelmetes fensőbbségével akart megjelenni a mi törékeny és támaszra szoruló emberségünk előtt. Ha ezt tette volna, nem Isten, hanem e világ hatalmasai elgondolásának engedelmeskedett volna, amit Izrael prófétái, mint Ámosz, akinek könyvéből az első olvasmányt hallottuk, nyíltan kárhoztattak.
Jézus élete mindig az Atya üdvözítő tervéhez igazodott, aki minden embert üdvözíteni akar, és azt akarja, hogy eljussanak az igazság ismeretére. Hűségesen tanúskodott erről az akaratról azáltal, hogy váltságul adta magát mindenkiért.
Szeretetből odaadva önmagát, visszaszerezte számunkra a bűn miatt elveszített barátságot Istennel. Ezt, a szeretet logikáját tanítja nekünk is, amikor elvárja tőlünk, hogy elsősorban a rászorulók iránt gyakoroljuk nagylelkűen a szeretetet. A szeretet gyakorlásában egyek lehetnek a keresztények és muszlimok, amennyiben elkötelezik magukat arra, hogy közösen építik a szeretet civilizációját. Olyan gondolkodásmód ez, mely fölülmúlja evilág bölcsességét, és lehetővé teszi, hogy igaz barátokat szerezzünk, akik befogadnak minket az örök hajlékokba, a mennyei hazába.
4. Kedveseim, az emberiség hazája Isten országa! Nagyon alkalmas erről az igazságról elmélkednünk, éppen itt, az Édes Hazáról elnevezett téren, az emlékmű előtt, mely a haza szimbóluma. Miként a II. Vatikáni Zsinat tanítja, kapcsolat van az emberi történelem és Isten országa között, az emberi együttélés részletkérdései és a végső cél között, melyre Isten szabad kezdeményezéséből az emberiség meghívást kapott.
Kazahsztán függetlenségének 10. évfordulója, amit idén ünnepeltek, ebbe a távlatba állít minket. Miféle kapcsolat van e földi haza értékei és célkitűzései, s a mennyei haza között, ahova minden igazságtalanság és összetűzés legyőzése után az egész emberi család belépni hivatott? A Zsinat válasza megvilágosító: Jóllehet a földi fejlődést gondosan meg kell különböztetni Krisztus országának növekedésétől, mégis, amennyiben hozzájárulhat a társadalom jobb rendjének megalkotásához, sokat jelent az Isten országa szempontjából.
5. A keresztények egyszerre a világ lakói és a mennyek országának polgárai. Fönntartások nélkül elkötelezettek a földi társadalom építésére, de az örök értékekre irányulnak, egy magasabbrendű transzcendens mintára figyelve, hogy a mindennapi életben egyre inkább és egyre jobban megvalósítsák azt.
A kereszténység nem elidegenedés a földi feladatoktól. Ha olykor ezt a benyomást keltette, az annak volt köszönhető, hogy sok keresztény méltatlan volt kereszténységéhez. Valójában a hitelesen megélt kereszténység a társadalom kovásza: emberi szinten gyarapítja, érleli és megnyitja – az új emberiség tökéletes megvalósulását jelentő – Krisztus országának transzcendens dimenziója számára.
E lelki dinamizmus az imádságból meríti az erőt, amint ezt imént a második olvasmányban hallottuk. Ezért e szentmisében Kazahsztánért és lakóiért imádkozunk, hogy e nagy ország vallási, kulturális és etnikai összetevőinek változatosságával gyarapodjék az igazságosságban, a szolidaritásban és a békében. Gyarapodjék elsősorban a keresztények és muszlimok együttműködésének köszönhetően, akik minden áldott nap vállvetve törekszenek alázattal keresni Isten akaratát.
6. Az imádságot mindig kísérnie kell a vele összhangban lévő cselekvésnek. Az Egyház Krisztus példáját követve soha nem szakítja el az evangelizálást az emberi haladástól, és buzdítja híveit, hogy minden körülmények között mozdítsák elő a társadalmi megújulást és fejlődést.
Drága Fivéreim és Nővéreim, az édes kazahsztáni haza találjon bennetek odaadó és serény gyermekekre, akik hűségesek az atyáktól örökölt lelki és kulturális örökséghez, ugyanakkor képesek azokat az új igényekhez alkalmazni.
Az evangéliumi minta szerint legyetek okosak az alázatosságban és következetességben, gyümölcsöztessétek talentumaitokat a közjó javára, s részesítsétek előnyben a gyengébbeket és elesetteket. Mindenki jogainak tiszteletben tartása, a más meggyőződésűeké is, minden hitelesen emberi együttélés előföltétele.
Éljetek mély és tevékeny közösségben egymással és mindenkivel, miként az Apostolok Cselekedetei az első hívő közösségről mondja.
A szeretetet, melyet az Eucharisztia asztaláról tápláltok, a felebaráti szeretetben, a szegények, betegek, kirekesztettek szolgálatában tanúsítsátok. Legyetek a különböző személyek és csoportok közti találkozás, megbékélés és béke művészei azáltal, hogy hiteles párbeszédet folytattok, mindig az igazság érdekében.
7. Szeressétek a családot! Oltalmazzátok és támogassátok a társadalom szervezetének ezen alapvető sejtjét; törődjetek az élet ezen elsődleges szentélyével. Támogassátok a jegyesek és a fiatal házasok útját, hogy a gyermekek és az egész közösség előtt Isten szeretetének beszédes jelei lehessenek.
Kedveseim, örömmel és megindultsággal fordulok minden jelenlévő és minden hívő felé, akik egyek velünk a buzdításban, melyet az évezred kezdete óta gyakran ismételek: Duc in altum!
Szeretettel ölellek át, Kazahsztán népe, s kívánom, hogy vidd jó véghez a szeretet és üdvösség egész tervét. Isten nem fog elhagyni téged. Ámen!
Az Úr angyala előtt
Ezen ünnepi szentmise végeztével elimádkozzuk a megszokott Mária-imádságot, s bizalommal fordulunk a Mindenkor Segítő Szűzanyához. Neki van szentelve az asztanai székesegyház, ami itt áll a téren. Ha Isten akarja, holnap reggel e székesegyházban fogom bemutatni a szentmisét a a papokért, szerzetesekért és szeminaristákért.
E percben lélekben szeretnék elzarándokolni az Ozjornoje melletti nemzeti Mária-kegyhelyetekre. Ott ugyanis, drága fivéreim és nővéreim, a Szűzanyát mint a Béke Királynőjét tisztelitek. Lábához borulva kérem őt az egész kazahsztáni nemzetért: vezetőiért és polgáraiért, a családokért, a fiatalokért, a kicsinyekért és az öregekért, a szenvedőkért és a szegényekért.
Máriára bízok mindenkit: keresztényeket és nem keresztényeket, hívőket és nem hívőket. Ő ugyanis mindenki Anyja, mert Krisztus, az ő Fia, mindenkinek Üdvözítője. Segítse mindnyájatokat Mária, kedves fivéreim és nővéreim, hogy mindennapi életetekben megvalósítsátok Krisztus parancsát: szeressétek egymást!, ami egész lelkipásztori látogatásom vezérmotívuma.
Mindezen felül a Béke Királynőjének folytonos segítségére bízom a Kazahsztánnal határos országokat, külön köszöntéssel fordulva a zarándokokhoz, akik onnan jöttek, hogy kifejezzék hitüket és szeretetüket.
S most együtt forduljunk bizalommal az Úr szolgálóleányához: Az Úr Angyala köszönté....
