AZ IGAZ SZENVEDÉSE ÉS REMÉNYE
1(A karvezetőnek a „Szarvasünő reggel…” dallamára – Dávid zsoltára.)
2Istenem, Istenem, miért hagytál el, miért maradsz távol megmentésemtől, panaszos énekemtől?
3Szólítalak nappal, Istenem, s nem hallod, szólítalak éjjel, s nem adsz feleletet.
4Mégis te vagy a Szent, aki Izrael szentélyében lakik.
5Atyáink benned reménykedtek, reméltek, s te megszabadítottad őket.
6Hozzád kiáltottak és megmenekültek, benned bíztak és nem csalatkoztak.
7De én csak féreg vagyok, nem ember, az emberek gúnytárgya s a népek megvetettje.
8Mind, aki lát, gúnyt űz belőlem, elhúzza száját és csóválja fejét.
9„Az Úrban bízott, hát mentse meg, segítsen rajta, ha szereti!”
10Te hoztál elő az anyaméhből, jóvoltodból gond nélkül pihenhettem, anyám ölén.
11A tiéd vagyok kezdettől fogva, anyám méhétől fogva te vagy az én Istenem.
12Ne maradj távol szükségemben, légy közel, mert sehol sincs segítség!
13Hatalmas tulkok vesznek körül, Básán bikái körülfognak.
14Szájuk kitátva, mint zsákmányra éhes ordító oroszláné.
15Olyan vagyok, mint a kiöntött víz. Csontjaimat szétszedték, szívem, mint a viasz, szétfolyt bensőmben.
16Torkom kiszáradt, mint a cserép, nyelvem ínyemhez tapadt.
17Kutyák falkája ólálkodik körülöttem, s gonosztevőknek serege zár körül. Kezemet és lábamat összekötözték,
18és a halál porába fektettek.
19Megszámlálhatom minden csontomat; ők néznek és bámulnak,
20elosztják maguk közt ruhámat, köntösömre pedig sorsot vetnek.
21Ne maradj hát távol, Uram, te vagy segítségem, siess mentésemre!
22Mentsd meg lelkemet a kardnak élétől, a kutyák karmából ragadd ki életemet!
23Szabadíts ki az oroszlán torkából, védj meg engem, szegényt, a tulkok szarvától!
24Nevedet hirdetni fogom testvéreim előtt, és a közösségben dicsőítlek téged.
25Ti, akik félitek az Urat, áldjátok, Jákob fiai, magasztaljátok! Félje őt Izrael minden törzse!
26Hiszen ő nem szégyellte, nem vetette meg a szegény nyomorát, nem rejtette el előle arcát, meghallgatta, amikor hozzá kiáltott.
27A tied dicséretem a nagy közösségben, azok előtt, akik félnek téged, beváltom fogadalmam.
28A szegények esznek és jóllaknak. Dicsőítsék az Urat mind, akik keresik: szívük élni fog mindörökké!
29A föld határai erről emlékeznek és az Úrhoz térnek mind. Leborul előtte a pogányok minden törzse,
30hiszen az Úré a királyság, ő uralkodik a népeken.
31Csak őelőtte borul le a földnek minden hatalmassága, előtte hajolnak meg mind, akik a porba visszatérnek, és lelkem neki fog élni.
32Nemzetségem neki fog szolgálni. Az Úrról beszélnek majd az eljövendő nemzedéknek,
33igazságosságát hirdetik a jövő népének: ő vitte ezt végbe.