Az evangéliumi egyszerűség.

1Abban az időben történt, hogy odamentek Jézushoz a tanítványok és megkérdezték tőle: „Ki a legnagyobb a mennyek országában?”

2Odahívott egy gyereket, közéjük állította,

3s azt mondta: „Bizony mondom nektek, ha nem változtok meg, s nem lesztek olyanok, mint a gyerekek, nem mentek be a mennyek országába.

4Aki tehát megalázza magát, mint ez a gyerek, az a legnagyobb a mennyek országában.

5Aki befogad egy ilyen gyereket a nevemben, engem fogad be.

6De aki megbotránkoztat csak egyet is ezek közül a kicsik közül, akik hisznek bennem, jobban járna, ha malomkövet kötnének a nyakába és a tenger fenekére vetnék.

A botrány.

7Jaj a világnak a botrányok miatt! Elkerülhetetlen ugyan, hogy botrányok ne forduljanak elő, mégis jaj annak, aki botrányt okoz!

8Ha kezed vagy lábad botrányt okoz, vágd le és dobd el! Jobb csonkán vagy sántán bemenned az életre, mint két kézzel, két lábbal az örök tűzre kerülnöd.

9Ha szemed okoz botrányt, vájd ki és dobd el, mert jobb, ha egy szemmel mész be az életre, mint ha két szemmel a pokol tüzére vetnek.

10Vigyázzatok, ne vessetek meg egyet se e kicsik közül! Mondom nektek: angyalaik az égben szüntelenül látják mennyei Atyám arcát.

11Az Emberfia azért jött, hogy megmentse, ami elveszett.

Az elveszett bárány.

12Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van és egy eltéved közülük, nem hagyja ott a hegyen a kilencvenkilencet, és nem megy el, hogy megkeresse az egy elveszettet?

13Ha aztán sikerül neki megtalálnia, bizony mondom nektek, annak jobban örül, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek.

14Éppen így mennyei Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsik közül.

A testvér figyelmeztetése.

15Ha testvéred megbántott, menj, és figyelmeztesd négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyered testvéredet.

16Ha nem hallgat rád, vigyél magaddal egy vagy két másik embert, hogy két vagy három tanú bizonyítsa a dolgot.

17Ha ezekre sem hallgat, jelentsd az egyháznak. Ha az egyházra sem hallgat, vedd úgy, mintha pogány volna vagy vámos.

18Bizony mondom nektek: amit megköttök a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldotok a földön, a mennyben is fel lesz oldva.

A közös ima.

19Azt is mondom nektek: Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják mennyei Atyámtól.

20Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük.”

A szívtelen szolgáról szóló példabeszéd.

21Akkor odalépett hozzá Péter és megkérdezte: „Uram, ha vét ellenem testvérem, hányszor kell neki megbocsátanom? Talán hétszer?”

22„Mondom neked – felelte Jézus –, nem hétszer, hanem hetvenhétszer.

23A mennyek országa hasonlít a királyhoz, aki el akarta számoltatni szolgáit.

24Amikor elkezdte a számadást, eléje állítottak egyet, aki tízezer talentummal tartozott neki.

25Mivel nem volt miből megfizetnie, megparancsolta, hogy adják el feleségestül, gyerekestül, minden vagyonával együtt, s úgy fizessen.

26A szolga leborult előtte, és úgy kérte: Légy türelemmel irántam, s mindent megfizetek neked!

27Az úr megkönyörült a szolgán, szabadon engedte, s adósságát is elengedte.

28Amikor kiment, a szolga találkozott egy másik szolgával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, elkezdte fojtogatni és követelte: Add meg, amivel tartozol!

29A másik szolga leborulva kérte: Légy türelemmel irántam, s mindent visszafizetek neked!

30De ő nem engedett, hanem fogta, börtönbe vetette, míg meg nem fizette tartozását.

31Amikor a többi szolga látta a történteket, igen elszomorodott. Elmentek és jelentették uruknak mind, ami történt.

32Az úr maga elé hívatta, és így szólt hozzá: Te gonosz szolga! Kérésedre minden adósságodat elengedtem.

33Nem kellett volna néked is megkönyörülnöd szolgatársadon, ahogy én megkönyörültem rajtad? –

34Ezzel az úr haragjában átadta a poroszlóknak, míg meg nem fizette mind, amivel tartozott.

35Így tesz mennyei Atyátok is veletek, ha mindegyiktek meg nem bocsát szívből felebarátjának.”