A farizeusok hagyománya.

1Ekkor farizeusok és írástudók keresték fel Jézust Jeruzsálemből, és megkérdezték:

2„Miért térnek el tanítványaid az ősök hagyományaitól? Evés előtt ugyanis nem mossák meg a kezüket.”

3Így felelt nekik: „Hát ti miért szegitek meg Isten parancsát hagyományotok kedvéért?

4Azt mondta az Isten: Tiszteld apádat és anyádat, és: Aki apját vagy anyját gyalázza, halállal lakoljon!

5Ti viszont ezt tanítjátok: Annak, aki azt mondja apjának vagy anyjának, hogy amivel segíthetnék rajtad, az áldozati ajándék –

6nem kell segítenie többé apját és anyját. Ezzel hagyományotok kedvéért kijátsszátok az Isten parancsát.

7Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Izajás:

8Ez a nép ajkával tisztel engem, de a szíve távol van tőlem.

9Hamisan tisztelnek, tanításuk csak emberi parancs.”

10Akkor odahívta magához a népet, és így szólt hozzájuk: „Figyeljetek ide és értsétek meg!

11Nem az szennyezi be az embert, ami a szájába kerül, hanem ami elhagyja a száját, az szennyezi be az embert.”

12Erre odamentek hozzá tanítványai, és megkérdezték: „Tudsz róla, hogy a farizeusok e szavak hallatára megbotránkoztak?”

13Így válaszolt nekik: „Tövestül kitépnek minden növényt, amelyet nem mennyei Atyám ültetett.

14Hagyjátok őket! Vakoknak vak vezetői! De ha vak vezet világtalant, mind a kettő gödörbe esik.”

15Péter megkérte: „Magyarázd meg nekünk ezt a példabeszédet!”

16„Még mindig nem értitek ti sem? – kérdezte.

17Nem értitek, hogy ami a szájba kerül, a gyomorba jut, onnan meg a félreeső helyre?

18Az ellenben, ami elhagyja a szájat, a szívből származik, s ez az, ami beszennyezi az embert.

19A szívből törnek elő a gonosz gondolatok, a gyilkosság, a házasságtörés, a kicsapongás, a lopás, a hamis tanúság, a káromlás.

20Ezek szennyezik be az embert. Az, hogy mosatlan kézzel eszik, nem szennyezi be az embert.”

A kánaáni asszony.

21Onnét továbbmenve, Jézus Tírusz és Szidón vidékére vonult vissza.

22Ott a környékről közeledett egy kánaáni asszony és hangosan kérte: „Könyörülj rajtam, Uram, Dávidnak fia! A lányomat kegyetlenül gyötri az ördög.”

23De ő szóra sem méltatta. Erre odamentek hozzá tanítványai és kérték: „Teljesítsd kérését, hisz kiabál utánunk.”

24Ezt felelte: „Küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól.”

25Ám az asszony odajött, és e szavakkal borult le előtte: „Uram, segíts rajtam!”

26De visszautasította: „Nem helyes elvenni a gyerekektől a kenyeret, s odadobni a kiskutyáknak.”

27Az asszony ellentmondott: „Igen, Uram, de a kiskutyák is esznek a maradékból, amely lekerül uruk asztaláról.”

28Erre így szólt Jézus: „Asszony, nagy a hited. Legyen hát akaratod szerint.” Még abban az órában meggyógyult a leánya.

Betegek gyógyítása.

29Jézus ezután eltávozott innét, és a Galileai-tóhoz ment. Fölment a hegyre és leült.

30Nagy tömeg járult hozzá, magukkal vitték a sántákat, bénákat, vakokat, némákat és a más betegeket, s letették őket a lába elé. Mind meggyógyította őket.

31Amikor a nép látta, hogy a némák beszélnek, a bénák meggyógyulnak, a sánták járnak és a vakok látnak; elámult és dicsőítette Izrael Istenét.

A második kenyérszaporítás.

32Jézus ekkor összehívta tanítványait, s így szólt hozzájuk: „Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Nem akarom étlen elküldeni őket, nehogy kidőljenek az úton.”

33A tanítványok megjegyezték: „Honnan szerezzünk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy ekkora tömeget jóllakassunk?”

34Jézus megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” „Hét – felelték –, és néhány apró halunk.”

35Erre meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre.

36Aztán fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, tanítványai pedig a népnek.

37Mindnyájan ettek és jól is laktak, s a kenyérből még hét kosár maradékot összeszedtek.

38Akik ettek, voltak vagy négyezren férfiak, az asszonyokat és a gyerekeket nem számítva.

39Amikor a tömeget elbocsátotta, bárkába szállt, és Magadán környékére ment.