III. A MÁSODIK ÜNNEP JERUZSÁLEMBEN

Gyógyítás a Beteszda-fürdőnél.

1Nem sokkal ezután ünnepük volt a zsidóknak, s Jézus fölment Jeruzsálembe.

2Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy fürdő, amelynek héberül Beteszda volt a neve. Öt oszlopcsarnoka volt,

3nagyon sok beteg feküdt bennük: vakok, sánták, bénák [várva, hogy a víz megmozduljon.

4Az Úr angyala ugyanis leszállt időnként a tóra, és felkavarta a vizet. Aki felkavarása után először lépett a vízbe, az meggyógyult, bármilyen betegségben szenvedett is.]

5De volt ott egy ember, aki már harmincnyolc esztendeje szenvedett.

6Amikor Jézus meglátta, amint ott feküdt, s megtudta, hogy már régóta beteg, megkérdezte tőle: „Meg akarsz gyógyulni?”

7„Uram – válaszolta a beteg –, nincs emberem, aki bevinne a tóba, amikor felkavarodik a víz. Így mire odaérek, már más lép be előttem.”

8Erre Jézus azt mondta neki: „Kelj föl, fogd az ágyadat és menj!”

9Az ember azon nyomban meggyógyult, fölvette ágyát és elindult. Aznap épp szombat volt.

10Ezért a zsidók rászóltak a meggyógyított emberre: „Szombat van, nem szabad vinned az ágyadat.”

11Így felelt nekik: „Aki meggyógyított, az mondta: Fogd ágyadat és menj!”

12Erre megkérdezték tőle: „Ki volt az az ember, aki azt mondta neked: Fogd (ágyadat) és menj?!”

13A meggyógyított ember azonban nem tudta, hogy ki volt, mert Jézus az odasereglett népsokaság miatt elment onnét.

14Később Jézus találkozott vele a templomban, és azt mondta neki: „Nézd, meggyógyultál. Többé ne vétkezzél, nehogy még nagyobb baj érjen.”

15Erre az ember elment és elmondta a zsidóknak, hogy Jézus gyógyította meg.

16A zsidók üldözték Jézust, amiért szombaton gyógyított.

17Jézus azonban azt mondta nekik: „Atyám mindmáig munkálkodik, azért én is munkálkodom.”

18Emiatt a zsidók még inkább az életére törtek, hisz nemcsak hogy megszegte a szombatot, hanem az Istent is Atyjának nevezte, s így egyenlővé tette magát az Istennel.

A Fiú.

19De Jézus tovább hirdette: „Bizony, bizony, mondom nektek: A Fiú magától nem tehet semmit, csak azt teheti, amit az Atyától lát. Amit ő tesz, azt teszi a Fiú is.

20Az Atya ugyanis szereti a Fiút, s mindent megmutat neki, amit tesz. De még nagyobb dolgokat is mutat neki, hogy csodálkozzatok rajta.

21Mert amint az Atya föltámasztja a halottakat és életre kelti őket, a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar.

22Az Atya nem ítél el senkit, hanem egészen a Fiúra bízta az ítéletet,

23hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút is, ahogy az Atyát tiszteli.

24Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hallja szavamat és hisz annak, aki küldött, az örökké él, nem esik ítélet alá, hanem már át is ment a halálból az életre.

25Bizony, bizony, mondom nektek: Elérkezik az óra, s már itt is van, amikor a halottak meghallják az Isten Fia szavát. S akik meghallják, azok élni fognak.

26Amint ugyanis az Atyának élete van önmagában, a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában,

27s hatalmat adott neki, hogy ítéletet tartson, mert hiszen ő az Emberfia.

28Ne csodálkozzatok rajta! Mert elérkezik az óra, amikor a sírokban mindnyájan meghallják az Isten Fia szavát, és előjönnek.

29Akik jót tettek, azért, hogy feltámadjanak az életre, akik gonoszat tettek, azért, hogy feltámadjanak a kárhozatra.

30Magamtól nem tehetek semmit. Amint hallom, úgy ítélkezem. Ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki küldött.

31Ha magam tennék tanúságot saját magam mellett, nem volna érvényes a tanúságom.

32De más tesz mellettem tanúságot, s tudom, hogy az a tanúság, amelyet tesz mellettem, az igaz.

33Jánoshoz fordultatok, s ő tanúságot tett az igazságról.

34Mindazonáltal nincs szükségem emberek tanúságtételére, csak azért mondom ezeket, hogy üdvözüljetek.

35(János) égő és világító lámpa volt, de csak ideig-óráig akartatok a fényében gyönyörködni.

36De nekem olyan bizonyságom van, amely felülmúlja Jánosét: tetteim, amelyeknek a végbevitelét az Atya bízta rám. Ezek a tettek, amelyeket végbeviszek, maguk tanúskodnak mellettem, hogy az Atya küldött.

37Tehát maga az Atya tesz mellettem tanúságot, aki küldött. Ám ti sem szavát nem hallottátok, sem színét nem láttátok,

38s szava nem marad meg bennetek, mert nem hisztek abban, aki küldött.

39Fürkészitek az Írásokat, mert azt hiszitek, hogy örök életet találtok bennük. Bár éppen rólam tanúskodnak,

40mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen.

41Dicsőítést nem fogadok el az emberektől.

42Ismerlek benneteket, nincs meg bennetek az Isten szeretete.

43Atyám nevében jöttem, s nem fogadtatok el. De ha valaki a maga nevében jönne, azt elfogadnátok.

44Hogyan is hihetnétek, amikor egymást dicsőítitek, de azt a dicsőséget, amely az Istentől való, nem keresitek?

45Ne gondoljátok, hogy vádolni foglak benneteket az Atya előtt. Maga Mózes a vádlótok, akiben reméltek.

46Mert ha Mózesnek hinnétek, nekem is hinnétek. Mert hisz rólam írt.

47De hát ha az ő írásainak nem hisztek, hogy hinnétek az én szavaimnak?”