1Köréje gyűltek a farizeusok és néhányan a Jeruzsálemből jött írástudók közül,

2s látták, hogy némelyik tanítványa tisztátalan, vagyis mosdatlan kézzel eszik.

3A farizeusok és általában a zsidók ugyanis ragaszkodnak az ősök hagyományaihoz, s addig nem esznek, míg meg nem mosták a kezüket egy maréknyi vízzel,

4s a piacról jövet addig nem esznek, míg meg nem mosakodtak. Sok egyéb más is van, amit hagyományként átvettek és őriznek, mint például a poharak, korsók, rézedények [és fekhelyek] megmosása.

5Megkérdezték tehát tőle a farizeusok és az írástudók:
– Miért nem élnek a te tanítványaid az atyák hagyományai szerint, és miért esznek tisztátalan kézzel?

6Így válaszolt nekik:
– Szépen prófétált rólatok Izajás, képmutatók, ahogy meg van írva: Ez a nép csak az ajkával tisztel engem, de a szíve távol van tőlem.

7Hiába tisztelnek, ha olyan tanításokat tanítanak, amelyek emberi rendelkezések.

8Isten parancsolatát elhagyva az emberek hagyományához ragaszkodtok.

9Majd így folytatta:
– Szépen félreteszitek Isten parancsolatát, hogy a magatok hagyományát megtartsátok.

10Mózes ugyanis ezt mondta: Tiszteld apádat és anyádat, és aki gyalázza apját vagy anyját, halállal bűnhődjék!

11Ti viszont azt mondjátok, „ha valaki ezt mondja apjának vagy anyjának: »Korbán – vagyis áldozati ajándék – az, amivel megsegíthetnélek«;

12akkor megengeditek, hogy ne tegyen semmit apjáért vagy anyjáért.

13Így hagyományotokkal, amit továbbadtok, érvénytelenné teszitek Isten igéjét. Sőt sok más ehhez hasonlót is tesztek.

14Ismét odahívta a sokaságot, és így szólt hozzájuk:
– Hallgassatok rám mindnyájan, és értsétek meg!

15Nincs semmi, ami kívülről jutva az emberbe tisztátalanná tehetné; hanem ami kijön az emberből, az teszi tisztátalanná.

16[]

17Amikor azután a sokaságot elhagyta, és bement a házba, tanítványai megkérdezték a példázatról.

18Így szólt hozzájuk:
– Ti is ennyire értetlenek vagytok? Nem értitek, hogy ami kívülről megy be az emberbe, az nem teheti tisztátalanná,

19mert nem a szívébe megy, hanem a gyomrába, és az árnyékszékbe kerül?
Ezzel tisztának nyilvánított minden ételt.

20És ezt mondta:
– Ami kijön az emberből, az teszi tisztátalanná.

21Mert belülről, az ember szívéből jön elő a rossz szándék, a paráznaság, a lopás, a gyilkosság,

22a házasságtörés, a kapzsiság, a gonoszság, a csalás, a kicsapongás, az irigység, a rágalmazás, a gőg s a balgaság.

23Mindez a gonoszság belülről jön, s ezek teszik tisztátalanná az embert.

24Onnan elment Tirusz vidékére. Bement egy házba, és azt akarta, hogy senki ne tudja meg ottlétét. De nem maradhatott titokban,

25mert azonnal tudomást szerzett róla egy asszony, akinek a lányában tisztátalan lélek volt. Eljött hozzá, s a lába elé borult.

26Ez az asszony pogány volt, sziroföníciai származású, és azt kérte, hogy űzze ki az ördögöt a lányából.

27Ezt mondta az asszonynak:
– Hagyd, hogy először jóllakjanak a gyermekek! Mert nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak.

28Az pedig így válaszolt neki:
– Úgy van, Uram, de a kutyák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból.

29Erre ezt mondta neki:
– Ezért a szóért mondom: menj, a lányodból már kiment az ördög!

30Amikor azután hazaért az asszony, látta, hogy a gyermek az ágyon fekszik, és az ördög már kiment belőle.

31Jézus ismét elhagyta Tirusz vidékét, és Szidónon át a Galileai-tenger mellé ment a Dekapolisz területén keresztül.

32Egy hebegő süketet hoztak hozzá, és kérték, tegye rá a kezét.

33Jézus félrevonta a sokaságból őt egyedül. Ujját a fülébe dugta, majd egyet köpött, s megérintette a nyelvét.

34Azután az égre tekintve felsóhajtott, és így szólt hozzá:
Effata – azaz: „nyílj meg!”

35És [rögtön] megnyílt a füle, s nyelvének bilincse is megoldódott, és hibátlanul beszélt.

36Jézus meghagyta nekik, hogy ezt senkinek se mondják el. De minél inkább tiltotta, annál inkább híresztelték.

37Szerfölött álmélkodtak, és ezt mondogatták:
„Minden jó, amit tesz: a süketek hallanak, a némák meg beszélnek!”

16Ilyen helyzetben a [] arra utal, hogy a szöveg gondozói az NA28-ban a vers kihagyása mellett döntöttek.