1Emlékeztetlek benneteket, testvérek, az evangéliumra, amelyet hirdettem nektek, s amelyet befogadtatok, és amiben szilárdan álltok.
2Általa haladtok az üdvösség felé, ha megtartjátok úgy, ahogy hirdettem nektek, hacsak nem következetlenül lettetek hívők.
3Mert mindenekelőtt azt adtam át nektek, amit kaptam: Krisztus meghalt bűneinkért az Írások szerint,
4eltemették, és harmadnapon feltámadt az Írások szerint;
5és megjelent Kéfásnak, majd a Tizenkettőnek.
6Azután megjelent több mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még mindig élnek, néhányan azonban már elhunytak.
7Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak.
8Legutoljára pedig, mint egy elvetéltnek, megjelent nekem is.
9Én ugyanis a legkisebb vagyok az apostolok között, és nem vagyok jogosult az apostol névre, mert üldöztem Isten egyházát.
10De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, és irántam való kegyelme nem lett hiábavaló. Ellenkezőleg, többet fáradtam, mint ők mindnyájan; de nem én, hanem Isten kegyelme, amely velem van.
11Ezért akár én, akár ők: ezt hirdetjük, és így lettetek hívők.
12Ha pedig Krisztusról azt hirdetjük, hogy feltámadt a halottak közül, hogyan mondhatják közületek némelyek, hogy a halottak nem támadnak fel?
13Hiszen ha a halottak nem támadnak fel, akkor Krisztus sem támadt fel.
14Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló az igehirdetésünk, s hiábavaló a hitetek is.
15Sőt Isten ellen szóló, hamis tanúknak is bizonyulunk, mivel tanúságot tettünk, hogy Isten feltámasztotta Krisztust, holott – ha csakugyan nincs feltámadás a halottaknak – akkor nem támasztotta fel.
16Ha ugyanis nem támadnak fel a halottak, akkor Krisztus sem támadt fel.
17Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hitetek semmit sem ér: még mindig bűneitekben vagytok.
18Sőt akkor azok is elvesztek, akik Krisztusban nyugszanak.
19Ha kizárólag erre az életre való tekintettel helyeztük reményünket Krisztusba, akkor szánalmasabbak vagyunk minden embernél.
20De Krisztus feltámadt a halottak közül mint az elhunytak zsengéje.
21Mivel ember által jött a halál, ember által jön a halottak feltámadása is.
22Mert ahogy Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy Krisztusban majd mindnyájan életre is kelnek.
23Mindenki a maga rendje szerint: először a zsenge, Krisztus, azután, eljövetelekor, a Krisztushoz tartozók.
24Azután jön a vég, amikor átadja az uralmat Istennek, az Atyának, amikor majd semmivé tesz minden fejedelemséget, minden hatalmat és erőt.
25Mert addig kell uralkodnia, míg valamennyi ellenségét lába alá nem veti.
26Utolsó ellenségként a halál semmisül meg.
27Mert mindent az ő lába alá vetett. Amikor pedig azt mondja, hogy „minden alá van vetve”, nyilvánvaló, hogy annak kivételével, aki neki mindent alávetett.
28Amikor pedig majd alávettetett neki minden, akkor maga a Fiú is aláveti magát Annak, aki alávetett neki mindent, hogy Isten legyen minden mindenben.
29Különben mi értelme van annak, hogy többen a halottakra való tekintettel felveszik a keresztséget? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, miért keresztelkednek meg rájuk való tekintettel?
30És mi miért tesszük ki magunkat szüntelenül veszélynek?
31Nap mint nap a halállal nézek szembe. Ez úgy igaz, testvérek, mint az, hogy ti vagytok büszkeségem Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.
32Ha csak emberi távlatokat figyelembe véve küzdöttem volna a vadállatokkal Efezusban, mi hasznom lett volna belőle? Ha nem támadnak fel a halottak, akkor „együnk-igyunk, hiszen holnap úgyis meghalunk”.
33Ne ámítsátok magatokat: „A jó erkölcsöt megrontja a rossz társaság!”
34Józanodjatok ki, ahogy illik, és ne vétkezzetek többé! Némelyek, úgy tűnik, semmiféle tudással nem rendelkeznek Istenről. Ezt azért mondom, hogy szégyenkezzetek.
35De – mondhatja valaki – hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testben jelennek meg?
36Esztelen! Amit elvetsz, csak akkor kel életre, ha előbb meghal.
37És mit vetsz? Amit elvetsz, az nem a növény, ami majd kifejlődik, hanem csupán a mag, akár búzáé, akár valami másé.
38De Isten olyan „testet” ad neki, amilyet meghatározott, mégpedig minden egyes magnak a neki megfelelő „testet”.
39Nem minden test egyforma: más az embereké, más az állatoké, más a madaraké, és más a halaké.
40Van mennyei test és van földi test, de más a mennyei és más a földi ragyogása.
41Más a Nap ragyogása, más a Hold ragyogása, és más a csillagok ragyogása, hiszen az egyik csillag ragyogása különbözik a másik csillagétól.
42Így lesz a halottak feltámadása is. Pusztulásra szánva vetik el, romolhatatlanságban támad fel.
43Gyalázatban vetik el, dicsőségben támad fel. Erőtlenségben vetik el, erőben támad fel.
44Egy emberi testet vetnek el, és egy Lélektől lefoglalt test támad fel. Ha van emberi test, akkor van Lélektől lefoglalt test is.
45Amint meg van írva: „Az első ember, Ádám élőlénnyé lett”, az utolsó Ádám pedig életet adó Lélekké.
46De nem Lélektől való az első, hanem emberi; utána a Lélektől való.
47Az első ember földből való: por. A második ember mennyből való.
48Amilyen a porból való, olyanok a porból valók is, és amilyen a mennyből való, olyanok a mennyeiek is.
49Ahogy magunkra vettük a porból való alakját, úgy magunkra fogjuk venni a mennyeinek az alakját is.
50Azt pedig állítom, testvérek: test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a pusztulás nem örökli a romolhatatlanságot.
51Íme, titkot mondok nektek: nem fogunk mindnyájan elhunyni, de mindnyájan át fogunk alakulni.
52Hirtelen, egy szempillantás alatt, az utolsó harsonaszóra. Mert meg fog szólalni a harsona, és a halottak fel fognak támadni romolhatatlanságban, mi pedig át fogunk alakulni.
53Mert e pusztulásra szánt testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és e halandónak halhatatlanságba.
54Amikor pedig ez a pusztulásra szánt romolhatatlanságba öltözik, és ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor válik valóra, ami meg van írva: A győzelem elnyelte a halált!
55Halál, hol a te győzelmed? Halál, hol a te fullánkod?
56A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a Törvény.
57De hála legyen Istennek, aki győzelmet ad nekünk a mi Urunk, Jézus Krisztus által!
58Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek! Tegyetek meg minél többet az Úr ügyéért mindenkor, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok az Úrban nem hiábavaló.