Hálaének Isten népének boldogságáért

¹Dávidtól.
Áldott az Úr, az én segítségem,
aki kezemet harcra tanítja,
ujjaimat viadalra.

²Ő az én irgalmam és erősségem,
oltalmam és szabadítóm,
pajzsom, akiben remélek,
védelmezőm és reménységem,
ő veti alám népemet.

³Uram, mi az ember, hogy figyelembe veszed,
s az emberfia, hogy tekintettel vagy rá?

⁴Olyan az ember, mint a lehelet,
napjai elenyésznek mint az árnyék.

⁵Uram, hajlítsd le egeidet és szállj le,
érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!

⁶Ragyogtass villámokat és szórd szerteszét,
küldd el nyilaidat és zavard össze őket.

⁷Nyújtsd le a magasból kezed,
ragadj ki, ments ki a nagy vizekből,
az idegenek kezéből,

⁸akiknek szája hiúságot beszél,
jobbjuk pedig a hazugság jobbja!

⁹Isten, új éneket énekelek neked,
tízhúrú hárfán zsoltárt zengek neked.

¹⁰Aki győzelmet adsz a királyoknak,
és megmented szolgádat, Dávidot a gonosz kardjától.

¹¹Ragadj ki és ments ki az idegenek kezéből,
akiknek hiúságot beszél szája,
jobbjuk pedig a hazugság jobbja.

¹²Fiaink olyanok ifjúságukban, mint a növekvő hajtás,
ifjúságtól duzzadók;
Leányaink mint a templom sarokkövei,
díszesek, mint a műves oszlopok.

¹³Raktáraink tele vannak,
bővelkednek minden jóban;
Juhaink termékenyek,
megszámlálhatatlanok mezőinken,

¹⁴Marháink kövérek.
Kőfalainkon nincs rés, sem átjárás,
utcáinkon jajgatás nem hangzik.

¹⁵Boldog az a nép, amelynek így megy dolga,
boldog az a nép, amelynek az Úr az Istene!