Példabeszéd a magvetőről

Az Isten Országáról szóló példabeszédek: 4,1-33

¹Később ismét tanítani kezdett a tenger mellett. Nagy tömeg gyülekezett köré, ő pedig a bárkába szállva leült a tavon, a tömeg pedig a parton maradt.

Az Isten Országáról szóló példabeszédek: 4,1-33

²Példabeszédekben sok mindenre tanította őket:

³»Halljátok! Íme, kiment a magvető vetni.

⁴Amint vetett, az egyik mag az útfélre esett. Jöttek az ég madarai és fölkapkodták.

⁵Egy másik köves helyre esett, ahol nem sok földje volt. Hamarosan kikelt, mert nem volt mélyen a földben,

⁶de mikor kisütött a nap, elfonnyadt, s mivel nem volt gyökere, elszáradt.

⁷Ismét másik a tövisek közé esett, és amikor felnőttek a tövisek, elfojtották, és nem hozott termést.

⁸A többi azonban jó földbe esett. Ezek felnőttek és gyarapodtak, végül termést hoztak, az egyik harmincszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik pedig százszorosat.«

⁹Majd ezt mondta: »Akinek van füle a hallásra, hallja meg.«

A példabeszédek értelme és célja

¹⁰Mikor egyedül maradt, a vele lévők és a tizenkettő megkérdezte őt a példabeszéd felől.

¹¹Ezt mondta nekik: »Nektek adatott, hogy ismerjétek az Isten országa titkát, azoknak pedig, akik kívül vannak, minden példabeszédekben hangzik el,

¹²hogy nézvén nézzenek és ne lássanak,
hallván halljanak és ne értsenek;
nehogy megtérjenek
és bűneik bocsánatot nyerjenek«.^{(Iz 6,9-10)}

A magvetőről szóló példabeszéd magyarázata

¹³Majd így folytatta: »Nem értitek ezt a példabeszédet? Hát hogyan értitek meg majd a többi példabeszédet?

¹⁴A magvető az igét veti.

¹⁵Akiknél az ige az útszélre esik, azok, amikor hallják azt, mindjárt jön a sátán, és elviszi az igét, amely a szívükbe hullott.

¹⁶Hasonlóképpen amelyek köves helyre hullanak, azok, amikor hallják az igét, mindjárt befogadják örömmel,

¹⁷de nem ver bennük gyökeret, hanem csak ideig-óráig tart. Amikor az ige miatt szorongatás és üldözés támad, hamar megbotránkoznak.

¹⁸Mások pedig, amelyek a tövisek közé hullanak, azok, akik az igét hallják,

¹⁹de a világi gondok, a csalóka gazdagság és más dolgok kívánsága betölti őket, s ezek elfojtják az igét, így az terméketlen marad.

²⁰A jó földbe vetett magok pedig azok, akik az igét meghallják, befogadják és termést hoznak, az egyik harmincszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik pedig százszorosat.«

Az ige meghallása

²¹Aztán így szólt hozzájuk: »Vajon arra való a lámpa, hogy véka alá tegyék vagy az ágy alá? Nem arra, hogy a tartóra tegyék?

²²Mert nincs rejtett dolog, amely ki ne tudódna, és nincs titok, amely nyilvánosságra ne jutna.

²³Akinek van füle a hallásra, hallja meg!«

²⁴Majd így folytatta: »Figyeljetek arra, amit hallotok. Amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek is, sőt ráadást is adnak nektek.

²⁵Mert akinek van, annak még adnak; akinek pedig nincsen, attól még azt is elveszik, amije van.«

Példabeszéd a vetés növekedéséről

²⁶Ezután így szólt: »Az Isten országa olyan, mint amikor az ember magot szór a földbe.

²⁷Azután már akár alszik, akár fölkel éjjel és nappal, a mag kikel és növekszik, maga sem tudja, hogyan.

²⁸Mert a föld magától termi meg először a hajtást, aztán a kalászt, majd a fejlett szemet a kalászban.

²⁹Mikor pedig megérett a termés, azonnal sarlót vág bele, mert elérkezett az aratás«.
^{(Jo 4,13)}

Példabeszéd a mustármagról

³⁰Majd így szólt: »Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen példabeszéddel szemléltessük?

³¹Olyan az, mint a mustármag. Amikor a földbe vetik, kisebb minden magnál, amely a földön van;

³²de ha elvetették, felnő és nagyobb lesz minden veteménynél. Olyan nagy ágakat hajt, hogy árnyékában fészkelhetnek az ég madarai.«
^{(Dán 4,8k.18)}

A beszéd befejezése

³³Sok ilyen példabeszédben hirdette nekik az igét, hogy meg tudják érteni.

³⁴Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk; tanítványainak azonban külön megmagyarázta mindegyiket.

Jézus tettei és szavai: 4,35-8,26

A vihar lecsendesítése

³⁵Amikor aznap beesteledett, így szólt hozzájuk: »Menjünk át a túlsó partra!«

³⁶Erre azok elbocsátották a tömeget, őt pedig magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Több bárka is kísérte őket.

³⁷Nagy szélvész támadt, s a hullámok becsaptak a bárkába, úgy, hogy már-már megtelt.

³⁸Ő pedig a bárka hátsó végében egy vánkoson aludt. Felkeltették, s ezt mondták neki: »Mester! Nem törődsz vele, hogy elveszünk?«

³⁹Ő fölkelt, megfenyegette a szelet, és azt mondta a tengernek: »Csendesedj és némulj el!« Erre elállt a szél és nagy csendesség lett.

⁴⁰Azután hozzájuk fordult: »Miért vagytok gyávák? Még mindig nincs hitetek?«

⁴¹Erre nagy félelem fogta el őket, és azt kérdezgették egymástól: »Ki ez, hogy a szél és tenger is engedelmeskedik neki?«