Jézus hatalmának eredete

¹Történt pedig, hogy egy napon, amikor a népet tanította a templomban és az evangéliumot hirdette, odamentek a főpapok és az írástudók a vénekkel együtt,

²és így szóltak hozzá: »Mondd meg nekünk, milyen hatalommal teszed ezeket, vagy ki adta neked ezt a hatalmat?«

³Ő így válaszolt nekik: »Én is kérdezek tőletek valamit: Mondjátok meg nekem,

⁴János keresztsége a mennyből való volt-e vagy az emberektől?«

⁵Azok így tanakodtak egymás között: »Ha azt mondjuk: ‘A mennyből volt’, azt fogja felelni: ‘Miért nem hittetek hát neki?’

⁶Ha pedig azt mondjuk: ‘Az emberektől’, akkor az egész nép megkövez bennünket, mert meg van győződve, hogy János próféta.«

⁷Ezért azt válaszolták, hogy nem tudják, honnét való.

⁸Erre Jézus azt mondta nekik: »Akkor én sem mondom meg nektek, hogy milyen hatalommal teszem ezeket.«

Példabeszéd a gonosz szőlőművesekről

⁹A népnek pedig ezt a példabeszédet kezdte mondani: »Egy ember szőlőt ültetett. Kiadta bérbe a szőlőműveseknek, azután elutazott hosszabb időre.

¹⁰Amikor eljött az ideje, elküldött egy szolgát a szőlőművesekhez, hogy a szőlő terméséből adják oda neki a ráeső részt. De a szőlőmunkások megverték, és üres kézzel elkergették.

¹¹Ekkor egy másik szolgát küldött; azok azonban azt is megverték, gyalázattal illették, és üres kézzel elkergették.

¹²Erre egy harmadikat is küldött; de azok azt is megsebesítették és kidobták.

¹³Akkor a szőlő ura így szólt: ‘Mit tegyek? Elküldöm az én kedves fiamat; őt talán megbecsülik.’

¹⁴A szőlőművesek azonban, amikor meglátták őt, így tanakodtak maguk között: ‘Ez az örökös; öljük meg, és miénk lesz az örökség!’

¹⁵Aztán kidobták őt a szőlőből és megölték. Mit tesz velük ezután a szőlő ura?

¹⁶Odamegy és elpusztítja azokat a szőlőműveseket, a szőlőt pedig másoknak adja.«
Amikor meghallották ezt, így szóltak: »Távol legyen tőlünk!«

¹⁷Ő azonban végignézett rajtuk és megkérdezte: »Mit jelent hát az, ami írva van:
‘A kő, amelyet az építők elvetettek,
szegletkővé lett’?
^{(Zsolt 118,22)}

¹⁸Mindaz, aki erre a kőre ráesik, összezúzódik, akire pedig ez ráesik, szétmorzsolja azt.«

¹⁹Abban az órában a főpapok és az írástudók kezet akartak emelni rá, de féltek a néptől; megértették ugyanis, hogy róluk mondta ezt a példabeszédet.

Kérdés az adóról

²⁰Hogy szemmel tartsák őt, megfigyelőket küldtek, akik magukat igazaknak tettették, hogy megfoghassák őt beszéde alapján, és a hatóság és a helytartó hatalmába adhassák.

²¹Ezek megkérdezték tőle: »Mester! Tudjuk, hogy helyesen szólsz és tanítasz, s hogy nem vagy személyválogató, hanem igazságban tanítod az Isten útját.

²²Szabad-e adót fizetnünk a császárnak, vagy nem?«

²³Ő észrevette álnokságukat, és azt mondta nekik:

²⁴»Mutassatok nekem egy dénárt. Kinek a képe és felirata van rajta?« Azt felelték neki: »A császáré.«

²⁵Erre azt mondta nekik: »Adjátok hát meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.«

²⁶Így nem tudtak belekötni szavaiba, melyeket a nép előtt mondott; inkább elcsodálkoztak feleletén, és elhallgattak.

Kérdés a halottak feltámadásáról

²⁷Odamentek hozzá néhányan a szaddúceusok közül, akik tagadják a feltámadást, és megkérdezték őt:

²⁸»Mester, Mózes előírta nekünk: Ha valakinek meghal a testvére, akinek felesége volt, de gyermeke nem, akkor a testvér vegye el az asszonyt, és támasszon utódot testvérének.^{(MTörv 25,5-6; Ter 38,8)}

²⁹Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt gyermek nélkül.

³⁰Előbb a második,

³¹majd a harmadik vette feleségül őt, és hasonlóképpen mind a heten, gyermeket nem hagyva, mind meghaltak.

³²Végül meghalt az asszony is.

³³A feltámadáskor ezek közül kinek lesz a felesége az asszony? Hiszen mind a hétnek felesége volt.«

³⁴Jézus ezt felelte nekik: »E világ fiai házasodnak és férjhez mennek.

³⁵Azok pedig, akik méltók lesznek elnyerni a másik világot és a halálból való föltámadást, nem házasodnak, és férjhez sem mennek,

³⁶hiszen többé már meg sem halhatnak. Hasonlók lesznek ugyanis az angyalokhoz, és Isten fiai lesznek, mert a feltámadás fiai.

³⁷Hogy pedig a halottak feltámadnak, azt Mózes is jelezte a csipkebokornál, amikor az Urat ‘Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének’mondta.^{(Kiv 3,6)}

³⁸Isten pedig nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él.«

³⁹Ekkor néhány írástudó azt mondta neki: »Mester! Helyesen feleltél.«

⁴⁰És többé nem mertek kérdezni tőle semmit.

Kérdés a Messiásról

⁴¹Ekkor ő kérdezte meg tőlük: »Hogyan mondhatják Krisztust Dávid fiának,

⁴²amikor maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében:
‘Így szólt az Úr az én Uramhoz:
Ülj az én jobbomra,

⁴³míg ellenségeidet
lábad zsámolyává nem teszem!’^{(Zsolt 110,1)}

⁴⁴Dávid tehát Urának hívja őt. Hogyan lehet akkor az ő fia?«

Az írástudók ellen

⁴⁵Ezután az egész nép hallatára ezt mondta tanítványainak:

⁴⁶»Óvakodjatok az írástudóktól, akik szeretnek pompás öltözékben járni, és kedvelik azt, ha köszöntik őket a tereken, meg az első üléseket a zsinagógákban, és a főhelyeket a lakomákon.

⁴⁷Felélik az özvegyek házát, miközben színleg nagyokat imádkoznak. Ezekre súlyosabb ítélet vár.«