Jézus kerüli a nyilvánosságot

Jézus kinyilatkoztatja magát Jeruzsálemben: 7,1-8,11

1Ezek után Jézus bejárta Galileát. Nem akart ugyanis Júdeába menni, mert a zsidók halálra keresték.

Jézus kinyilatkoztatja magát Jeruzsálemben: 7,1-52

2Közel volt a zsidók ünnepe, a sátoros ünnep.

3Testvérei ekkor azt mondták neki: »Menj el innen, eredj Júdeába, hogy tanítványaid is lássák tetteidet, amelyeket művelsz!

4Hiszen senki sem cselekszik titokban, aki nyilvánosságra akar jutni. Ha ezeket teszed, mutasd meg magad a világnak!«

5Mert még testvérei sem hittek benne.

6Jézus azt felelte nekik: »Az én időm még nincs itt, de számotokra az idő mindenkor alkalmas.

7Titeket nem gyűlölhet a világ, de engem gyűlöl, mert én tanúskodom arról, hogy a tettei gonoszak.

8Ti csak menjetek fel az ünnepre, én nem megyek fel erre az ünnepre, mert az én időm még nem telt be.«

9Ezeket mondta, és ő maga Galileában maradt.

10Amikor azonban testvérei felmentek az ünnepre, ő is felment, de nem nyilvánosan, hanem mintegy titokban.

11A zsidók keresték őt az ünnepen, és azt kérdezték: »Hol van ő?«

12A nép között sok mindent beszéltek róla. Egyesek azt mondták: »Jó ember az!« Mások ellenben: »Nem, hanem félrevezeti a népet.«

13Mindamellett senki sem beszélt róla nyíltan a zsidóktól való félelem miatt.

Jézus tanít a templomban

14Mikor már az ünnep közepe volt, Jézus fölment a templomba és tanított.

15A zsidók csodálkoztak, s ezt mondták: »Honnan ismeri ez az Írásokat, holott nem tanulta?«

16Jézus azt felelte nekik: »Az én tanításom nem az enyém, hanem azé, aki engem küldött.

17Ha valaki kész az ő akaratát megtenni, felismeri a tanításról, hogy az az Istentől való-e, vagy én magamtól szólok-e.

18Aki önmagától beszél, az a maga dicsőségét keresi, aki pedig küldőjének dicsőségét keresi, az igazmondó, és nincs benne hamisság.

19Nem Mózes adta nektek a törvényt? És senki közületek nem cselekszi a törvényt. Miért akartok engem megölni?«

20A nép azt felelte: »Ördögöd van! Ki akar téged megölni?«

21Jézus azt mondta nekik: »Egyetlen dolgot tettem, és mindnyájan megütköztök.

22A körülmetélést Mózes adta nektek – bár az nem is Mózestől való, hanem az atyáktól –, és szombaton körülmetélitek az embert.

23Ha valaki körülmetélkedhet szombaton anélkül, hogy Mózes törvényén csorba esnék, miért acsarkodtok rám azért, hogy az egész embert meggyógyítottam szombaton?

24Ne ítéljetek a látszat után, hanem igaz ítélettel ítéljetek!«

A nép találgatása Jézus kilétéről

25A jeruzsálemiek közül egyesek azt mondták: »Nem ő az, akit halálra keresnek?

26Íme, nyilvánosan beszél, és semmit sem mondanak neki. Talán a főemberek valóban fölismerték, hogy ő a Krisztus?

27Róla azonban tudjuk, hogy honnan való, a Krisztust pedig, amikor eljön, senki sem tudja, honnan van.«

28Akkor Jézus, aki a templomban tanított, így kiáltott fel: »Ismertek engem is, és azt is tudjátok, hogy honnan való vagyok. Márpedig én nem magamtól jöttem, hanem az küldött engem, aki Igaz, akit ti nem ismertek.

29Én ismerem őt, mert tőle vagyok, és ő küldött engem.«

30Ekkor szerették volna elfogni, de senki sem emelte rá kezét, mert még nem jött el az ő órája.

31A népből azonban sokan hittek benne és azt mondták: »A Krisztus, amikor eljön, vajon több csodajelet fog-e tenni, mint amit ő tett?«

A főtanács vitája Jézusról

32Meghallották a farizeusok, hogy a nép ilyeneket suttog felőle, ezért a főpapok és a farizeusok szolgákat küldtek, hogy elfogják őt.

33Akkor Jézus így szólt: »Még egy kevés ideig veletek vagyok, aztán elmegyek ahhoz, aki küldött engem.

34Keresni fogtok engem, de nem találtok, és ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek.«

35A zsidók ezért azt mondták egymás közt: »Hová akar ez menni, hogy nem találjuk őt? Csak nem akar a görögök közé a szórványba menni és a görögöket tanítani?

36Miféle beszéd ez, amelyet mondott: ‘Keresni fogtok engem, de nem találtok, és ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek’?«

Az élő víz

37Az ünnep utolsó, nagy napján Jézus megállt és felkiáltott: »Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyon mindenki,

38aki hisz bennem. Amint az Írás mondja: élővíz folyói fakadnak majd belőle.«

39Ezt a Lélekről mondta, amelyet a benne hívők meg fognak kapni. A Lélek ugyanis még nem volt megadva, mert Jézus még nem dicsőült meg.

40Akik a népből ezeket a szavakat hallották, azt mondták: »Ez valóban a próféta!«

41Mások így szóltak: »Ez a Krisztus!« Némelyek pedig megjegyezték: »Csak nem Galileából jön a Krisztus?

42Nem ezt mondta az Írás: ‘Dávid utódaiból és Betlehem helységből jön a Krisztus, ahonnan Dávid származott?’«(2 Sám 7,12-16; Mik 5,1)

43És a sokaságban szakadás támadt miatta.

44Közülük egyesek el akarták őt fogni, de senki sem emelt rá kezet.

45A szolgák visszamentek a főpapokhoz és a farizeusokhoz. Azok azt mondták nekik: »Miért nem hoztátok el?«

46A szolgák azt felelték: »Soha ember így nem beszélt!«

47Erre a farizeusok így válaszoltak: »Talán bizony titeket is félrevezetett?

48Vajon a főemberek vagy a farizeusok közül hitt-e valaki benne?

49De ez a népség, amely nem ismeri a törvényt, átkozott.«

50Erre Nikodémus, aki korábban nála járt, és közülük való volt, azt mondta nekik:

51»Vajon a mi törvényünk elítéli-e az embert, mielőtt kihallgatták volna őt, és meg nem tudták, mit cselekedett?«

52Azok azt felelték neki: »Csak nem vagy te is galileai? Nézz utána és lásd be, hogy Galileából nem támad próféta!«

53Azután mindegyikük visszatért saját házába.