Előszó

1Már sokan vállalkoztak arra, hogy rendszeresen elbeszéljék a köztünk végbement eseményeket úgy,

2amint ránk hagyták azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és hirdetői voltak az igének.

3Jónak láttam magam is, hogy – miután mindennek elejétől fogva gondosan a végére jártam –

Jézus gyermekkora

4sorjában leírjam neked, kedves Teofil. Győződjél meg magad a tanítás megbízhatóságáról, amelyre oktattak.

János születésének hírül adása.

5Heródesnek, Júdea királyának napjaiban élt egy Zakariás nevű pap, aki Abia papi osztályába tartozott. Felesége Áron törzséből származott, Erzsébetnek hívták.

6Mindketten igazak voltak Isten előtt és feddhetetlenül éltek az Úr parancsai és törvényei szerint.

7De nem született gyermekük, mivel Erzsébet magtalan volt, és már mindketten éltesebb korúak voltak.

8Mikor egy alkalommal osztályának rendjében szolgálatot teljesített Isten színe előtt,

9rá esett a sors, hogy a papi szolgálat szokása szerint az Úr templomába menjen és bemutassa a tömjénáldozatot.

10A tömjénáldozat órájában kívül nagy tömeg imádkozott.

11Akkor az áldozati oltár jobb oldalán megjelent neki az Úr angyala.

12Láttára Zakariás zavarba jött és félelem szállta meg.

13Az angyal azonban így szólt: „Ne félj, Zakariás! Könyörgésed meghallgatásra talált. Feleséged, Erzsébet fiat szül: Jánosnak fogod hívni.

14Örömödre és vigasságodra lesz ő és sokan örülnek majd születésének.

15Nagy lesz az Úr előtt: bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhében betelik Szentlélekkel.

16Izrael fiai közül sokat megtérít Istenükhöz, az Úrhoz.

17Illés szellemében és erejével fog színe előtt járni, hogy az atyák szívét a fiakba oltsa, az engedetleneket az igazak okosságára vezesse és az Úr iránt készségessé tegye a népet.”

18Zakariás erre megkérdezte az angyalt: „Miből tudhatom meg mindezt? Hiszen már öreg vagyok és feleségem is éltesebb korú.”

19Az angyal így válaszolt: „Én Gábor vagyok, az Isten színe előtt állok, aki azért küldött, hogy beszéljek veled és meghozzam neked ezt az örömhírt.

20De mivel nem hittél szavamnak, ami majd valóra válik annak idején, megnémulsz és nem tudsz beszélni a beteljesedés napjáig.”

21A nép várta Zakariást és csodálkozott, hogy annyit késlekedik a templomban.

22Amikor kijött, nem tudott megszólalni. Ebből megértették, hogy a templomban látomása volt.

23Intett nekik, de néma maradt. Mihelyt szolgálatának napjai elmúltak, hazament.

24E napok után felesége, Erzsébet méhében fogant, de öt hónapon keresztül titkolta.

25„Így tett velem az Úr, mondta, arra méltatott e napokban, hogy elvegye szégyenemet az emberek előtt.”

Jézus születésének hírül adása.

26Hat hónap múlva elküldte Isten Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz.

27A szűz egy Dávid családjából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese és Máriának hívták.

28Az (angyal) bement hozzá és így köszöntötte: „Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van. (Áldottabb vagy te minden asszonynál.)”

29E szavak hallatára zavarba jött és gondolkodni kezdett a köszöntés értelmén.

30Az angyal így folytatta:

31„Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Méhedben fogansz és fiat szülsz.

32Jézusnak fogod hívni. Nagy lesz ő: a Magasságbelinek Fia. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját.

33Uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége.”

34Mária erre megkérdezte az angyalt: „Hogyan történik meg ez, hiszen férfit nem ismerek?”

35Az angyal ezt válaszolta: „A Szentlélek száll rád és a Magasságbeli ereje borít el. Ezért a születendő szent is Isten Fia lesz.

36Rokonod, Erzsébet is fiat fogant öregségében s már hatodik hónapjában van, bár magtalannak tartják az emberek.

37Istennél semmi sem lehetetlen.”

38Mária erre így szólt: „Az Úr szolgálóleánya vagyok: történjék velem szavaid szerint.” Az angyal akkor eltávozott.

Mária látogatása Erzsébetnél.

39Azokban a napokban Mária útra kelt és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett.

40Zakariás házába érkezve köszöntötte Erzsébetet.

41Alighogy Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, fölujjongott méhében a magzat és Erzsébetet eltöltötte a Szentlélek.

42Hangos szóval fölkiáltott: „Áldottabb vagy te minden asszonynál és áldott a te méhednek gyümölcse!

43Hogyan lehet az, hogy Uram anyja jön hozzám?

44Amint fölhangzott fülemben köszöntésed szava, örömtől repesett a magzat méhemben.

45Boldog vagy, mert hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked.”

46Erre Mária így szólt:
„Magasztalja lelkem az Urat,

47és ujjongjon szívem üdvözítő Istenemben.

48Hiszen tekintetre méltatta alázatos szolgálólányát: lám, ezentúl boldognak hirdet minden nemzedék.

49Mily nagy dolgokat művelt velem
ő, a hatalmas és szent!

50Irgalma az istenfélőkre száll
nemzedékről nemzedékre.

51Nagyszerű dolgokat művel karja erejével:
szétszórja a szívük szándékában gőgösködőket.

52Uralkodókat taszít le a trónjukról,
de fölemeli az alázatosokat.

53Éhezőket tölt be minden jóval,
de üres kézzel bocsátja el a gazdagokat.

54Fölkarolja szolgáját, Izraelt,
s amint megígérte atyáinknak,

55nem feledi irgalmasságát
Ábrahám és utódai iránt mindörökre.”

56Mária mintegy három hónapig maradt nála, aztán visszatért otthonába.

János születése.

57Elérkezett Erzsébet szülésének ideje. Fiúgyermeket szült.

58Amikor szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, együtt örült vele mindenki.

59A nyolcadik napon jöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni.

60De anyja ellenezte: „Nem, János legyen a neve.”

61Azok megjegyezték: „Hiszen senki sincs rokonságodban, akit így hívnának.”

62Érdeklődtek erre atyjától, hogyan akarja őt nevezni.

63Az egy kis táblát kért és ezeket a szavakat írta rá: „János a neve.” Erre mindnyájan meglepődtek.

64Neki pedig megnyílt az ajka és megoldódott a nyelve: szólni kezdett és magasztalta Istent.

65Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat és Júdeában, az egész hegyvidéken, erről az eseményről beszéltek.

66Aki csak hallott róla, elgondolkodva mondta: „Vajon mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr volt vele.”

67Atyja, Zakariás pedig eltelt Szentlélekkel és ezekre a prófétai szavakra nyílt az ajka:

68„Áldott legyen az Úr, Izrael Istene,
mert meglátogatta és megváltotta népét.

69Erős szabadítót támasztott nekünk
Szolgájának, Dávidnak házában.

70Amint meghirdette szentjei által,
prófétái ajkával ősidőktől fogva:

71megszabadított ellenségeinktől
s mindazoktól, akik gyűlölnek minket,

72irgalmas volt atyáinkhoz
és megemlékezett szent szövetségéről,

73s az esküről, amit Ábrahám atyánknak esküdött: megadja azt nekünk,

74hogy ellenségeinktől megszabadulva
félelem nélkül szolgáljuk őt,

75szentségben és igazságban színe előtt
életünk minden napján.

76Te pedig, gyermek, a Magasságbeli prófétája leszel: az Úr előtt haladsz, hogy előkészítsd útját,

77s az üdvösség ismeretére tanítsad népét,
mely a bűnösök bocsánatában van,

78Istenünk mélységes irgalmából,
mellyel meglátogatott minket a magasságból Fölkelő,

79hogy világítson a sötétségben és a halál árnyékában sínylődőknek,
és lépteinket a békesség útjára vezesse.”

80A gyermek növekedett és lélekben erősödött. A pusztában élt addig a napig, amíg nyilvánosan fel nem lépett Izraelben.