Jézus mondja Máté evangéliumában: "Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja az életét, váltságul sokakért." (Mt 20,28)
Kik és hogyan szolgálnak az Egyházban?
Az emberré lett Isten az Atya iránti engedelmességben és a szolgálatban élte földi életét, ezáltal teljesítette be megváltói küldetését. Ennek legmegrendítőbb kifejezése az a gesztus, amelyet az utolsó vacsora kezdetén tett:
„Jézus tudta, hogy az Atya mindent a kezébe adott, s hogy Istentől jött és Istenhez tér vissza. Mégis fölkelt a vacsora mellől, levetette felsőruháját, fogott egy vászonkendőt, és maga elé kötötte. Aztán vizet öntött egy mosdótálba, majd hozzáfogott, hogy sorra megmossa, s a derekára kötött kendővel megtörölje tanítványainak a lábát. [...] Amikor megmosta lábukat, fölvette felsőruháját, újra asztalhoz ült és így szólt hozzájuk: »Tudjátok, mit tettem veletek? Ti Mesternek és Úrnak hívtok, s jól teszitek, mert az vagyok. Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg. Bizony, bizony mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött annál, aki küldte. Ha ezt megértitek, s tetteitekben ehhez igazodtok, boldogok lesztek«” (Jn 13,1–5.12–17).
Éppen ezért az Egyház életének is alaptörvénye a szolgálat. Mindenki, aki tisztséget tölt be az Egyházban, valójában szolgál, mert Krisztus követi, aki „szerette övéit”, ezért szolgált nekik.